Hel fáradtan sétált hazafelé az egyre nagyobb hóban. Úgy érezte mindjárt állva fog elaludni.

A mai esti műszak a szokottnál is húzósabb volt, sokan nyüzsögtek a bárban, és többen is kértek magántáncot.

Fázósan húzta össze magán a kabátot, ami a kemény hidegben papírvékonynak tűnt.

Lesétált a metrólejáróba, nem nézett szét, csak arrébb ment pár lépést, és mindenkitől távolabb megállt.

Az arcán érezte a szelet, amit a közeledő szerelvény gerjesztett. Örül neki.
- Pont olyan mit otthon. - jutott eszébe.

Otthon, erre a szóra fájdalom járta át a lelkét.

Soha többé nem akart visszatérni Budapestre, ahol nem várta más, csak nyomor, fájdalom, keserűség, és sírkövek. Sőt hova tovább Kelet – Európába sem akarta többé betenni a lábát.

A szótól, és a gondolattól is kiverte a veríték.

Elfordította a fejét.
- Azaz istenverte háború! - gondolta, de össze kellett szorítania az ajkait, hogy elfojtsa a sírást.

Annyi mindenkit elveszített miatta.

A szerelvény befutott, kinyíltak az ajtók.

Szét sem nézve belépett, leült az első üres helyre, ahogy lendületet vett a kocsi, szinte azonnal eltűntek a csempefalat borító reklámok, és már csak saját magát látta az ablakon keresztül.

Eszébe jutott hogy indult minden, és kínjában mosolyra torzult az arca.

Azt mondták gyorsan vége lesz. Mindig ezt mondják.....

Lehunyta a szemét.

Még világosan emlékezett rá, hogy minden a kétezres évek közepétől induló válsággal kezdődött, aztán hol jobb, hol rosszabb lett a helyzet. És jött Patrik, a kőszikla, a rendíthetetlen támasz.

Még az érettségi előtt állt, mikor összeakadtak, de az esküvő csak halódott, mindig történt valami családi gond, ami miatt tolódott a nagy nap. Végül Hel rájött, hogy nem kell egy papír a boldogsághoz. Hiába akart az egyetem mellett dolgozni, munka nem akadt, a válság pedig új erőre kapott, és hihetetlen méreteket öltött. Újra felütötte a fejét a nyomor, és a bűnözés. Kevés pénzből lavíroztak a vízen, de a szerelem megmaradt.

A szélső pártok megerősödtek, és innentől már nem lehetett megállni a lejtőn, a környező országokban mindenhol radikális csoportok jutottak hatalomra, ahogy a hazájában is. Aztán egyesülve kinyilvánították függetlenségüket a nyugattól. Minden nagyon gyorsan történt.

Hirtelen harcok indultak meg az „elnyomók uralma alatt álló országok felszabadítására”, és kitört a harmadik világháború. Éhezés, nincstelenség, halál söpört végig mindenütt.

Öt évig folytak a csaták a frontokon, mire végre sikerült békét kötni, törékeny békét, de békét.

A veszteségek óriásinak bizonyultak mindkét oldalon, milliók haltak meg, tűntek el, nyomorodtak meg. A vezetők által aláírt lap, pedig egyenlőnek tűnt a megváltással.

De ez már nem segíthetett Patrikon.

A harcok vége felé lett beteg, csontvelő rák, az orvosok mindent megtettek, de eszközök, gyógyszer, és donor nélkül, csak szélmalomharcot vívhattak.

Helnek döntenie kellett, és megtette. Londonba jött, nyelvtudás nélkül munkát keresett. Pénz kellett, hogy áthozathassa a férfit egy jobban felszeret kórházba. Mindent elvállalt, dolgozott újságkihordóként, pékségben, még egy bárban is mint felszolgáló, de ezek nem kecsegtettek jó bérrel.

Egyik este sírva sétált végig a szállása felé tartó úton, amikor meglátta, hogy egy szórakozó hely előtt hatalmas sor kígyózik. Hiába próbált leskelődni, nem látott semmit így tovább ment. Másnap reggel a visszafelé meglátta a kiírást Rouge. Alatta pedig a következőt: burlesque bár, és színes plakát hirdették a tollas, tüllös, csipkés ruhában táncoló lányokat. Halványan derengett neki, hogy alul öltözötten énekelnek, táncolnak, és szórakoztatják a fizető vendégeket. Éppen tovább akart indulni, amikor egy srác kitett az utcára egy táblát: Táncoslányt keresünk! felirattal.

Aztán tovább ment, úgy érezte képtelen lenne áruba bocsátani a testét, de ez csak addig tartott amíg az egyik sikátorból elé nem vágott egy tíz fős lánycsapat, divatos, drága holmikba, hangosan nevetve, cseverészve, és azt taglalva mennyi pénzt kaptak borravalónak előző este egy – egy táncért.

Az összegek, amiket hallott pofátlanul magas számokról szóltak. Hel el sem hitte, biztosan tudta, csak lódítanak.

Lefordult az egyik sarkon a munkahelye a kis pékség felé, de egész nap nem ment ki a fejéből a reggeli eset. Éppen egy adag sült rétest vitt előre a boltba, amikor meglátta kik ülnek az egyik asztalnál. A délelőtti burlesquek táncosok, nevetve ettek, végül az egyik a kasszához lépett, húsz fontos számlát egy ötvenessel rendezte, és nem kért vissza.

Hel megdöbbent, tévedett, a lányok tele voltak pénzzel, és ez nem csak ámításnak tűnt.

Másnap reggel, amikor végzett, megint elsétált a bár előtt, ami éppen akkor zárt.

Megkérte az ajtón álló fiút, had beszéljen a főnökkel az állás miatt. Felkísérték az emeletre, ahol az egyik ajtón Frank Sutton neve állt. Amikor belépett meglepődött nem egy magas, erős testfelépítésű, fekete hajú, és frissen borotvált pasit várt. Hel pontosan tudta mit lát a másik amikor ránéz, egy nyúzott nyakig lisztes nőt, úgy érezte tök hülyét csinált magából.
- Jimmy szerint az állás miatt jött. - mutatott egy székre a férfi, de Hel nem élt vele.

Képtelen volt válaszolni, és a padlót bámulta.
- Pogovorit' s vami po-angliyski?
- Beszélek angolul igen.
- Honnan jött Ukrajnából?
- Nem. Magyarországról.
- Táncolni nem tud. - szögezte le a férfi határozottan.
- Nem. - pillantott fel a lány idegesen, de a másik arcáról nem tudott kiolvasni semmit.
- Akkor minek van itt?
- Pénzre van szükségem.
- Gyerek miatt?
- Nem.
- Akkor? - bámult rá a főnök fürkészően.
- Beteg a férjem, orvosra kell.
- Táncost keresek, nem péket vagy takarítót.
- Bármit elvállalnék! - szaladt Hel száján.

A férfi összevonta a szemöldökét.
- Mennyire bármit?
- Nem vagyok kurva.

A másik felnevetett.
- Tehát akkor nem bármit? Vagy mégiscsak igen?

A lány nyelt egyet. A pasas felállt az asztaltól, majd úgy járta körbe és mustrálta mint a rabszolgát a piacon.

Végül az álla alá nyúlt, és kényszerítette hogy ránézzen.
- Itt az van, amit a vendég kér, és meg is kapja a pénzéért. Ért engem?

Hel lehunyta a szemét.
- Van ehhez gyomra?

Már majdnem sírt, de tartotta magát.
- Ha lenne, alkalmazna? - kérdezte suttogva.
- Egy jó ruha, és smink, és bárki eladható, de akérdés hogyan árulja magát. Tehát? - dőlt az asztalnak összefont kezekkel – Képes lenne lefeküdni idegenekkel és megtenni bármit amit kérnek csupán a pénzért?

Hel ökölbe szorította a kezét, és a körmét a tenyerébe vágta, majd a padlót nézve bólogatott.
- Vetkőzzön.

Döbbenten pillantott a főnökre.
- Most. Gyerünk! - csettintett.
- A következő megálló, az Aldgate East! - közölte a hangosbemondó, és a lány végre magához tért a múltból.

Alig két perccel később a szerelvény csikorogva megállt, ő pedig kisietett az ajtón, fel a mozgólépcsőn, ki a levegőre.

Sietősen szelte az utcát, majd beszaladt egy kapualjon, fel a régi kőlépcsőn a másodikra, kapkodva elővette a kulcsot, gyorsan kinyitotta a két zárat, belépett és bezárta a reteszeket maga mögött.

A múlt kísértetei aznap éjszakára elhallgattak és hagyták pihenni, hogy azután másnap új démonok kínozhassák.

Reggel késve ért be dolgozni, hetek óta először túl jól aludt, a hátsó ajtóban álló Jimmy a fejére is olvasta azt az öt percet, de nem törődve a fiúval berobogott az öltözőbe.

Gyorsan feltett egy sminket, feltűrte a haját, és feltette az arcát takaró könnyű, díszes ezüstösen csillogó fémmaszkot. Így a jövőben nem kellett tartania attól, hogy bárki felismeri, mert soha nem vette le sem a színpadon, sem a magántáncok alatt.

Igazából szerencsésnek mondhatta magát, az első fellépése zajos sikert aratott, már aznap este négyen akartak tőle magántáncot, de Frank mindenkit elhajtott mondván a lány még kezdő.

Pár hónap múlva viszont úgy látta, itt az ideje mély vízbe dobni, behívatta az irodába.

Hel idegesen toporgott az ajtóban.
- Csüccs! - mutatott ismét a székre a férfi. - Mióta is vagy itt?
- Három és fél hónapja.
- Mennyit is fizetek neked?
- Hetente 250 fontot, de két hete 300-at kapok..... Bajban vagyok?
- Van rá okod, hogy ezt kérdezd? -nézett rá áthatóan.
- Az egyik vendéget leöntöttem a pezsgőjével, mert rángatni kezdett amikor lejöttem a színpadról....
- Jól tetted. -legyintett – Amúgy meg tudtam róla. Legalább nem pofoztad fel. Másról akarok veled beszélni.
- Értem.
- Sokan járnak ide, mert ez nívós hely. Politikusok, zenészek, színészek, művészek. Jó páran érdeklődnek utánad. És nagyon magas összegekkel dobálóznak.

Hel nyelt egyet.
- Tudtad mit vállalsz.
- Igen. -motyogta a padlót bámulva.
- Jól keresek rajtad.

A lány nem reagált. De magában hozzá tette, hogy ha végre szobára megy a vendégekkel még többet fog.
- Ha jól forgatod a lapjaidat, akkor sosem kell többé nyomorognod, mert gazdag pártfogókat találsz.
- Értem. - motyogta keserűen.
- Attól tartok nem. - állt fel Frank – Régen volt nálam ilyen sikeres lány. Jól mozogsz, mosolyogsz, játszol a férfiakkal, szórakoztatod őket. Kezdesz nevet szerezni, vannak akik csak érted jönnek, hogy lássanak.
- Nem csak nézni akarnak.
- Nem, persze. - nevetett fel – Ez evidens. Annyi az ajánlat a magántáncaidra, hogy nem lehet rájuk nemet mondani, és nem is szabad.
- De?
- De ahogy én látom nem feltétlenül csak egy lehetőséged van.
- Nem értem.
- Sejtettem. - támaszkodott neki a férfi az asztalnak – Nálunk ezt szerintem már te is tudod, többféle kategória létezik, van aki mindenre vevő a több pénzért, és van aki nem. A legtöbben   nem tehetik meg hogy válogassanak, de a rövid idő alatt elért népszerűséged neked megadja a lehetőséget. Az kérdésen felül áll, hogy privát táncot is válnod kell, de hogy aztán a vendégnek mire mondasz még igent? - tárta szét a karját – Abban dönthetsz. Viszont előre szólok, hogy a táncért előre fizetnek, és annak a pénznek a 10%-a a tied, a többi az enyém. Ha a kedvükben jársz, amit pluszban adnak az teljesen a tiéd. De előre meg kell mondanod mi igen, és mi nem. Nem akarom, hogy a vendég többet higgyen mint amit szabad neki.
- Nem akarok velük lefeküdni.
- Tudom. - Hel felkapta a fejét – Te nem vagy az a fajta, és egyenlőre meg is teheted. Azt viszont jobb ha tudod, ha ennyire jó maradsz, előbb utóbb lesz egy olyan összeg amire nem fogsz tudni nemet mondani, mert a szabadulásodat jelenti innen. De azt már nem csak a táncért kapnád.
- Értem.
- Helyes. Okos lány vagy, és kedves, ha ilyen maradsz, meg ennyire tüzes a színpadon nem lesznek pénzügyi gondjaid.
- Majd igyekszem...
- Remélem is, mert ez neked is érdeked. Mehetsz.
- Lehetne...
- Igen?
- Lehetek őszinte?

Kérdő tekintett volt a választ.
- A férjem beteg, és át akarom hozatni, hogy kezelhessék. Már csak 150 font kell, és megvan az összeg...
- Előleget akarsz?
- A jövőheti béremből.... Ha most befizetem a klinikára akkor már jövőhéten kezelhetnék.
- Esetleg.
- Lenne még valami. -hadarta gyorsan.
- Nocsak? - lett ingerült a másik.
- Úgy tudom magának vannak kapcsolatai, hetekbe telik a vízum és addig már nem várhat....Tudom hogy sokat kérek...

Sokat kért. A férfi maga sem tudta miért adott neki pénzt, és kezdte el intézni az iratokat, de megetette. Patriknak következő hét közepén kellett volna megérkeznie a vasútállomásra, de nem jött. Nyoma veszett, aztán péntek este jött egy sürgöny a magyar kórházból.

Hel sírva ment be a főnökhöz és adott át neki egy 150 fontos borítékot, Frank semmit nem értett, aztán rájött. Patrik elhunyt, már nem kellett a pénz.

 A lány fellépett aznap este, és mindent megtett hogy nyoma se legyen rajta a bánatnak, de a színfalak mögött nagyon bőgött. Ez még hetekig ment így, aztán túl lett a nehezén.

A táncosokkal jó barátságba került, és a londoni elit lett az ügyfélköre, sokaknak táncolt, beszélgetett  velük, esetleg énekelt a maga, és a vendég kedvéért, de nem volt azaz Isten, hogy lefeküdjön velük. Pedig, hatalmas összegeket fizettek egy privátért, és pofátlanul nagy ajánlatokat kapott hogy gondolja meg magát, de hajthatatlan maradt.

A sajtó sokat cikkezett a Rougeról, és Satineról. Mert végül Hel úgy döntött, találó név lenne a Moulin Roge címszerelőjének nevét felvenni, később kiderült, ez jó marketing fogás.

Igazából a lelke mélyén élvezte a figyelmet, a hírnevet, és a táncot. Amennyire ódzkodott ettől a munkától annyira a szívéhez nőtt, de nem szórta el amit keresett, mint ahogy a többi lány. Ők gyorsan elverték a könnyű pénzt, de Hel spórolt, házat akart, és színésznői álmokat dédelgetett.

Huszonhat éves volt, és pontosan tudta, még egy két évig dolgozhat itt aztán kiöregszik, gondolnia kell a jövőjére. Néha eszébe jutott, hogy a jelenre is, de az üres volt. Egyedül élt, és nem akart senkit sem, a férfi akit szeretett már két éve halott volt, de nem tudott túllépni.

Valaki hátba vágta, és végre magához tért.
- Ne bámuld már magad szívem. - mosolygott rá Cat, a magas szőke lány – Hanem gyere, ma nagyon jó a hangulat, valami színész banda keveredett ide. - mosolygott rá sejtelmesen.
- Megyek. - fordult vissza  a tükör felé, majd egy utolsó pillantás után felállt az asztaltól.

Hel kinézett a függöny egyik résén,még bőven volt ideje, és érdekelte a színész csapat, Cat nem hazudott. A társaság a klub bal felében telepedett le, elég sok pezsgős üveg sorakozott már az asztalukon, kicsit már be is csíptek, nevettek, viccelődtek, hangosan tapsoltak, és fütyültek a produkció alatt.

Amikor páran közelebb jöttek a színpadhoz, észrevett egy kissé hátul ülő férfit, aki senkivel sem törődött, rá sem nézett egy nőre sem, kiitta a poharát majd újat töltött, és közben csak szívta a cigit. Kifejezéstelen volt az arca, de mégis valami fájdalmas magányt tükrözött. A  többiek nem törődtek vele, vagy tudomásul vették az önpusztítását, vagy nem érdekelte őket, pedig helyes volt a maga módján. Magas, szálkásan izmos, fekete haj, fekete szemöldök, vágott macskaszemek, és arisztokratikus mozdulatok. Fekete bőrdzsekit és farmert viselt.

Ahogy egyre tovább nézte, erősödött benne az érzés hogy már látta ezt az arcot valahol, biztosan nem itt a bárban, de már látta.
- Színészek. - súgta oda Cat.
- Az fekete hajú szakállas Robert Downey, a másik Chris Evans, az meg Jeremy Renner.
- Tényleg! - csettintett – Akik a Bosszúállókban játszottak.
- Bizony. - vigyorgott a szőke lány – Most forgatták le az új részt a negyediket, és átjöttek, hogy Európában népszerűsítsék, meg hogy a  haverjaikkal bulizzanak. Az a két szőke a pultnál Sean Bean, és Daniel Craig, szintén velük van.
- És az ott hátul, a bőrdzsekis?
- Nem tudom ki. De ha biztos gazdag, vagy befolyásos ha a körükben mozog. Na megyek, mert én jövök! - azzal otthagyta.

A buli a tetőfogára hágott Cat ledér tánca miatt, de „szomorú herceg”, akinek a lány kinevezte a fekete hajút, nem reagált semmire, és már egy doboz cigit elfüstölt.

Hel úgy döntött megpróbálja felvidítani, ezért Christian Aguilera - Candyman számát választotta az este első dalának, majd Express-t, és a Your Body-t, átüzent a bandának változás miatt.

Kikeresett egy testszínű, gyöngyökkel strasszokkal, flitterekkel kirakott ruhát, meg egy magassarkút. Egyszerűen mégis lehengerlően akart kinézni.

Amikor elkezdődött az első szám, nagyon hangosan, keményen énekelt, és táncolt. Bedobta magát, mindenki neki tapsolt, kivéve a kiszemeltet, a másodiknál lement a színpadról a tömegbe, és a vendégekkel ropta. A színészek mellé keveredett, Downey azonnal készséggel bulizott az oldalán, de ő finoman lerázta, és a terem lett a kifutója, mint egy modell odasétált a „herceghez” kivette e kezéből a cigit, beleszívott majd eldobta, és eltaposta. A férfi arcába énekelt, aki meg sem rezdült, Hel kihívásnak érezte, így a férfit hátralökte a bőrkanapén, aki kissé megdöbbent.

Elkezdődött a Your Body, érzéssel, lágyan énekelt, majd mellé térdelt a kanapéra és megsimogatta az arcát, aztán lejjebb húzta a cipzárt a kabáton.

A pasi elkerekedett szemekkel bámulta, szinte már révületben, a nő merészsége, csinossága, hangja, magabiztossága teljesen elvarázsolta. Úgy érezte magát mintha egy fullasztó álomban lenne.

Hel megragadta a gallérját, és magával húzta, fellépett a dohányzó tetejére, és csak neki táncolt.

A szám vége felé, kinyújtotta a kezét, a férfi megfogta, ő pedig lelépett közvetlenül mellé, hozzádörgölőzött, és tovább mozgott. Valahogy leügyeskedte a kabátot a „hercegről”, és felvette, de a másik képtelen volt reagálni, teljesen elvesztette az érzekei felett az uralmat, csak arra volt képes hogy bámulja a lányt míg az a dal végén fel ment a színpadra. Kihunytak a fények, és el tűnt. Egész este nem látta többé.

Később az egyik pincérrel küldte vissza a ruhadarabot a pasinak.
- Ugyan már ezer éve búslakodsz egy nő miatt, erre pont egy kurtizán kelti fel az érdeklődésed? - nevetett fel Jeremy.
- Hagyd már Bent! Ha neki ez a nő kell, hát ez kell. -hajtott fel egy pohár pezsgőt Robert.
- Ez ugyan kellhet Cumberbatchnek, mert nem kapható. - ült le melléjük Sean.
- Hogyhogy? - fordultak felé a többiek.
- Satine a legkelendőbb árucikk Londonban, de nem eladó, sajnos. A pletykák hatalmas összegekről szólnak, amit egyetlen éjszakáért adnának érte, de a válasz mindig ugyanaz. Nem, nem és nem. Csak táncol, vagy a színpadon vagy privátban, de hozzá érni nem lehet, mert a biztonságiak eltörik a kezed, és minden csontod.
- Akkor valaki a magasabb körökből fizet érte.
- Nem. Senki. És még az arcát sem látjuk, itt senki sem beszél róla ki ő valójában. De lényeg végül is az, amit csinál, és ahogy csinálja. Nem igaz? - nevetett fel az angol.

Ben még mindig nem volt magánál, a pulthoz ment hogy kérjen egy whiskeyt, és közben elkezdte keresni a cigijét a dzseki zsebében, nehezen meg is találta.

Úgy érezte erre van szüksége. Gyűlölte a nőt, amiért ennyire képes volt hatni rá.

Kihúzott egy szálat a dobozból, és a pultra esett egy cetli. Kibontotta, és olvasni kezdte a szépen, precízen formált betűket.

“Azt hiszem, csak akkor lehet boldog az ember, ha már megismerte a szenvedést. Azt hiszem, akkor van rá esélyünk, hogy elnyerjük a boldogságot, ha ellen tudunk állni a boldogtalanságnak”...... Ezen gondolkozz el...... Satine”

Ismerte a sorokat egy francia író, Guillaume Musso könyvében olvasta.

Ledöbbent, honnan tudhat egy lokáltáncos ilyen idézetet? Ez felkeltette az érdeklődését, beszélnie kell vele, ha csak pár mondatot is, mert ebben a nőben volt valami, ami miatt meg akarta ismerni.

Hel közben lemosta a festéket az arcáról, és átöltözött, aztán a hátsó kijáraton át, ahogy szokott, távozott.

Fel sem merült benne, hogy a tettével felébreszti a férfi érdeklődését, egy olyan emberét, aki még két évvel a szakítása után sem bírt ránézni egy nőre sem. Aki úgy érezte csalódott a világban, aki szentül hitte, hogy hideg lett a szíve, és többé nem fog érezni semmit, de most újra fellobbant egy halvány lángocska, ami elindította a lassú változást.

folyt. köv.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó 1 hozzászólás

1

2013.05.06. 20:33 ma27 Azt hiszem teljesen mindegy miről szól a történeted, a lényeg az hogy mind tetszikT sietek tovább olvasni ma27