Talán a helyszínelés rávezet az igazságra, de ezt majd csak akkor tudjuk meg, ha már kiderült, hogy ezt a szerencsétlen nőt ki és milyen indoknál fogva gyilkolta meg kegyetlenül.

A falnak támaszkodtam, és úgy figyeltem Sherlockot. John még mindig az előbbieken rágódott, és egyelőre nem érdekelte ennek a nőnek a holtteste és halálának érdekes módja. Sherlock mindkettőnktől eltért, hiszen ő éppen próbálta megérteni és tovább fűzni a gondolatait, amibe nem sokkal ezután avat be minket is.

- Tehát, mi ölte meg őt, és hogyan?

- Kézigránát – vágta rá, és még mindig a falat bámulta.

- Ez biztos? – csatlakozott John is.

- Igen. Itt látszik egy halványlila folt – hajolt a nő fejéhez, és egy lépéssel közelebb léptem, ahogy John Watson is -, tehát mielőtt meghalt, fejbe vágták, a zúzódás stimmel az eltelt idővel, vagyis valami tompa tárggyal ütötték meg, és szinte azonnal meghalt. A hatalmas seb a fején egyértelműen a kézigránát felrobbanására utal, tehát olyan pontossággal időzítették a gyilkosságot, hogy a nőt, amelyik pillanatban fejbe dobják, fel is robban.

- De miért tették? – kérdezte az orvos.

- Ahogy azt már tudjuk, a gyilkosnak csak a második próbálkozására sikerült végeznie a nővel, vagyis egész biztos szándékai lehettek. Csak egyvalami aggaszt.

John Watson és én összenéztünk, aztán vissza Sherlockra a választ várva.

- Miért ölné meg egy apa a saját lányát brutálisan, eltüntetve a gyilkos fegyvert ennyire nyilvánvalóan?

- Tessék? – vágtuk rá egyszerre.

- Az apja katona. Katonai fegyverek birtokosa. Egy ilyen kézigránátot csakis egy katona tarthat magánál. Ismerte a lány munkáját, időbeosztását, és talán volt még egy kulcsa az autóhoz. Csak azt nem értem, hogy miért várta meg, míg kilép a lakásból, és miért az utcán ölte meg.

- Mert nem is biztos, hogy az apa volt a tettes – s ebben a pillanatban követett el egy halálos hibát John.

- Hogy mi?

- Szerintem két lehetőség áll fent. Az egyik egy brutális gyilkos, aki már régóta ki nem állhatja ezt a nőt, és úgymond alig ismeri, a másik pedig, hogy egy bennfentes, egy családon belüli ember tette, de nem az apa. Az utóbbi valószínűbb, hiszen könnyedén az árnyékba húzódhat, és az apára kenődhet az egész.

A férfit annyira elgondolkodtatták az utóbbi szavak, hogy teljesen elvakították attól a ténytől, hogy John előrébb jár az ügyben, és hogy ez mekkora sértés számára.

- Menjünk a helyszínre, és minden kiderül – jegyezte meg, és már kint is volt az ajtón.

***

Most az egyszer én is velük mentem, hiszen egy ilyen durva és brutális ügynél szükség lehet rám is. A Scotland Yardra mentünk, ahol találkoztunk Lestrade-dal, majd kettéváltunk, ugyanis Sherlock nem ül be rendőrautóba, így mi ketten taxival mentünk abba az utcába, ahol tegnap történt a gyilkosság, John a felügyelővel pedig a rendőrautóban ültek.

Végre kettesben lehettünk egy kicsit. Lehajtotta a fejét, és az üléshuzatot piszkálta. Finoman megsimítottam a combját, s felém fordította a fejét. Most nem az ügyön törte a fejét, sőt, azt hiszem teljesen rám koncentrált. Teljes törzsével felém fordult, fölém hajolt és megcsókolt. Nagyon vágytam már erre a csókra, azt hiszem reggel óta már. Ujjait lecsúsztatta a derekamig, én pedig a vállára hajtottam a fejemet. Gondoltam kicsit felizgatom, ha már egy pillanatra is, de mindenkitől távol vagyunk. Tenyerem még mindig a combján pihent, kicsit lejjebb csúsztattam, az ágyékáig, aztán finoman megmarkoltam. Láttam, ahogy kirázta a hideg, és aztán a fülemhez emelte ajkait.

- Ejnye, rosszalkodsz? Ellátom a bajod ám este.

- De rossz nekem – válaszoltam mosolyogva és hozzábújtam. Idő közben a taxi lassítani kezdett nagy bánatunkra, és kiszálltunk. Sherlock megfogta a kezem, és úgy sétáltunk a rendőrautóhoz. A levegő friss volt, és izgalommal teli. Mikor a két férfi kiszállt a fehér járműből, csodálkozva bámultak minket.

- Nos, hol is van az a bizonyos helyszín? – mosolygott a felügyelőre, aki elindult a mellékutca felé, ami tulajdonképpen egy zsákutca volt kukákkal.

- Itt találtuk meg – mutatott a fölre Lestrade, ami mellett közvetlenül egy lakóház falán apró vércseppekre lett figyelmes Sherlock.

Leguggolt, és közel hajolt a falhoz, hogy minél jobban szemügyre vegye.

- Biztos, hogy kézigránát végzett vele.

- Gondolja?

- Biztosan.

Ez pont elég volt Greg Lestradenak, hogy biztos legyen abban, hogy Janisse Lieberggel egy ilyen halálos fegyver végzett.

folyt. köv.
előző fejezet

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.