A ház, ahova Sherlock berontott, belülről sokkal nagyobbnak tűnt. Elegáns ház volt. 1980-as hangulatot idézett, leszámítva 1 fegyveres fickót a szoba közepén. Sherlock rögtön megtámadta. Behúzott neki, de olyan erővel, hogy az hanyatt vágódott, és elájult. Sherlock elvette a fegyverét, majd a hangos zajra, valószínűleg a pincéből feljött 3 embert lelőtte. A fegyvereiket elvette. Kettőt a nadrágjába tett egyet a kezében tartott, és amelyikből kilőtte a tárat azt a földre dobta. A pince felé tartott, ahonnan az előbb érkeztek a támadók. A pince két részre volt osztva. Az egyik helységben a fogva tartók ültek hatan, és kártyáztak, míg a másikban valószínűleg Molly lehetett. Sherlock elővett még egy pisztolyt, és belépett a helységbe. négy embert rögtön lelőtt. Az ötödiket, csak combon lőtte, míg a hatodikat vállon. Az egyetlen dolog amire nem számított, hogy az ajtó mögött állt egy ember, akit nem látott, és az a fejéhez szorított egy pisztolyt.
-Dobja el. - kiáltotta a fickó, aki majd egy fejjel magasabb, és vagy száz kilónál több lehetett Sherlocknál. A férfi elvette Sherlock fegyvereit, majd letérdelésre kényszerítette. Az ujja már a ravaszon volt, és meg is húzta, csakhogy valaki félrelökte. Johnt látta meg Sherlock miután feleszmélt.
- Te vérzel! - jelentette ki John, de Sherlock nem is törődött vele, hogy a golyó amit kilőtt a férfi átment a felkarján, de szerencsére nem súrolta a csontot. John a fegyvert a férfire tartotta, és figyelte, ahogy Sherlock beront a másik helységbe.
 

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

A hirtelen beáramló természetes fény miatt, nem láttam az ember arcát aki bejött, de a lövések zajából ítélve Sherlock lehetett. A két fogva tartómra még azelőtt rálőtt, mielőtt feleszmélhettek volna. Persze nem ölte meg őket, csak a lábukat találta el. Ahogy ott állt, fegyverrel a kezében és tudtam, hogy értem harcol, kimondhatatlan érzéseket hozott a felszínre bennem. Legszívesebben odafutottam volna hozzá, és átöleltem volna, de a lábamra nem tudtam ráállni, a falhoz voltam láncolva, és mivel alig kaptam enni, nagyon legyengültem. Egy pillanatra talán el is ájulhattam, mert a következő érzés Sherlock erős karja volt, ahogy átkarolt és valószínűleg kivitt a pincéből. ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~
Sherlock arcát szerettem volna először megpillantani, mikor kinyitom a szemem, de ehelyett egy fehér plafont láttam. A szememnek kellett pár perc, míg megszokta a fényt, majd megláttam Johnt és Maryt. Rögtön rájöttem, hogy egy kórházban vagyok, ráadásul ismerősnek is tűnt a hely. Az egyetlen fura érzés az volt, hogy Sherlock nem volt itt.
- Molly... - suttogta John, mikor meglátta, hogy ébredezem .- Mary, felébredt.
- Mi történt? - kérdeztem, majd vártam hangtalanul a választ, pedig egyszerre több száz kérdést is fel tudtam volna tenni.
- Sherlock talált meg, hozott ki, és mentett meg.
- És most hol van? - kérdeztem halkan, miközben éreztem, hogy hangomba akaratlanul is egy kis sértődöttség keveredik.
- Egész éjjel, várta, hogy felébredj, de nem volt több türelme, és ma reggel elment. Azt mondta ötre visszajön, úgyhogy pontosan 6 perc, és itt kell legyen. Akkor már nem írok neki üzenetet, ha mindjárt itt lesz. - fordult John Mary felé.
Alig fejezhette be a mondatot Sherlock lépett be az ajtón.
- Molly... - suttogta, majd mintha egy pillanatra az aggódás helyét átvette volna az öröm, és a megnyugvás a szemében. De persze az is lehet, hogy csak képzelődtem.
- Mi, akkor... ki is mennénk, nem zavarunk. Jobbulást. - mondta zavarában John, majd Maryvel az oldalán kisietett.
- Hallottam, hogy te mentettél, meg. Köszönöm. - próbáltam elkezdeni a beszélgetést.
- Csak megtettem amit kellett. Én használtam az irodai géped, és ezért téged raboltak el...
- Hát persze. - suttogtam, de persze Sherlock meghallotta - A lényeg, - hogy nem haltam, meg itt vagyok, és köszönöm.
- Hogy érzed magad? - kérdezte egy kis szünet után.
- Jobban, csak a bokám fáj. Mit mondtak az orvosok, mikor mehetek haza?
- Hát ... igen. Nos ... azt nehéz lesz megoldani.
- Mit csináltál? - néztem rá vádlóan.
- Mielőtt elraboltak volna feltörték a lakásod...
- Tessék? - nem hittem a fülemnek. Mi az, hogy feltörték a lakásom? Hogy...? Miért...? Azt sem tudtam mit kéne mondanom, és a döbbenet kiült az arcomra.
- Mindent felforgattak, mindent szétvertek, és mindent tönkretettek, ezért nem tudsz hazamenni. - hadarta el Sherlock, majd az arckifejezésem láttán, hozzátett még pár szót. - És John mivel elköltözik, úgy gondoltuk, nem épülhetsz fel a saját otthonodban ami romokban hever, ezért addig odaköltözhetsz hozzám. - Azt hittem rosszul hallok. Én... egy házban Sherlockkal? Nem hittem, hogy az jó ötlet lenne. Bár...
- Persze ha szállodába mennél...
- Nem, nem... - vágtam rá reflexből inkább mint átgondolva - vagyis nem engedhetem meg magamnak a szállodát, szóval elfogadom.
 

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~
 

- Molly, itt vannak a ruháid. - tett le egy nadrágot, és egy pólót az ágyra Mary.
- Köszi, hogy segítesz. - öleltem át.
- Ez természetes. És, izgatott vagy, elvégre Sherlockhoz költözöl, és csak ti ketten lesztek.
- Na... - mosolyogtam rá Maryre, és besiettem a WC-be átöltözni. Fogalmam sem volt, hogy mi fog ebből kisülni, de most nem is foglalkoztam vele. Majd mindent a maga idejében.

- Sherlock fenn van lakásban. - közölte egyszerűen Mary, miután kiszálltam az autóból, és elindultam.

- Molly ... - nézett felém Sherlock, miközben letette az asztalra a kezében tartott papírokat. - Úgy tudtam, hogy egy óra múlva jössz... de ez most mindegy. - elindult felém, és elég volt négy lépés, hogy fölém magasodjon. Megint rám tört a szédülés. Sherlock ezt észrevéve ezért leültetett egy fotelre.
- Jól vagy? - kérdezte, miközben egy pohár vizet nyújtott felém, ami már előre ki volt készítve az asztalra.
- Igen, csak egy picit megszédültem.
- Gondolom nem kell körbevezesselek. - mosolyodott el, majd kiment, és egy kulccsal a kezében tért vissza.- Az én hálómban nagyobb az ágy, és... - az arckifejezésem láttán nem tudta befejezni a mondatot - a... a lábad miatt. Én átköltözök John régi szobájába. Az én hálóm zárható, ... szóval itt a kulcs.- Tekintve, hogy el van törve a lábam, - kezdtem óvatosan - nem hinném, hogy zárnám az ajtót, de azért köszönöm. - mosolyogtam rá. Ez kedves gesztus volt.
Talán mégsem lesz olyan rossz, és frusztráló Sherlockkal lakni mint gondoltam

folyt.köv.
előző fejezet
 

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó 1 hozzászólás

1

2014.02.14. 18:28 Rekyyy Remélem ez is tetszik. Majd pár nap múlva befejezem a következő fejezet. :)