Az egész éjszakát ébren töltöttem, képtelen voltam elaludni. Alig vártam, hogy végre reggel legyen. Nyolc óra huszonötkor indult a gépem, de én hat óra után pár perccel már a reptéren toporogtam. Végtelenül lassan jött el a felszállás ideje. Tizennégy órás út állt előttem, egy New York-i átszállással, és én kezdtem egyre nyugtalanabb lenni. Az idő épp csak vánszorgott, mint egy lassan pergő homokóra, melynek minden egyes lehulló homokszemét meg lehet számolni. Ben az első osztályra foglalt nekem helyet, ami miatt volt egy kisebb vitánk is. Jobban mondva én háborogtam, ő pedig mosolyogva hallgatta a rosszallásomat.  Egy jóval olcsóbb jeggyel is beértem volna, de legalább tudtam rendesen pihenni útközben. Azon gondolkodtam, mi lesz, ha megérkezem. Hogyan üdvözöljük egymást? Vajon változott közöttünk valami a két hét alatt? Igyekeztem szexisen, de azért visszafogottan felöltözni. Ben kedve szerint öltöztem fel, ugyanis azt az alakomat előnyösen kiemelő farmert vettem fel, amiről tudom, hogy az egyik kedvence rajtam, valamint egy belebújós, kissé átlátszó fekete blúzt, és egy sötétkék blézert húztam még magamra. Délután fél négy előtt pár perccel landolt a gépem Los Angelesben. Izgatottan kerestem a tömegben Bent, akit végül meg is találtam, egy oszlopnak dőlve várakozott. Farmer és egy vékony pulóver volt rajta, valamint egy kopott baseball sapka a fején. Amint meglátott, elindult felém. Fáradtnak, kialvatlannak tűnt, a szemei karikásak és vörösek voltak. De még így, a röhejes sapka ellenére, az ezer éves nadrágban is nagyon jól nézett ki. A pulóver rásimult a testére, kiemelve szép, feszes izmait. Hihetetlenül dögös volt. Nem tudtam levenni róla a szemem. Ahogy közeledett, ismét úrrá lett rajtam az izgatottság.

- Szia - köszöntött mosolyogva.

- Szia - feleltem, és visszafogottan megöleltük egymást. Amikor megéreztem az illatát és a testéből áradó kellemes forróságot, a csomó a gyomromból felkúszott egészen a torkomig és a szívem elkezdett egyre hevesebben kalimpálni. Alig vártam, hogy végre kettesben legyünk, és megcsókolhassam.  Ő udvariasan elvette tőlem a kis bőröndömet, és az autóhoz sétáltunk. Csendben bepakolta a táskámat a csomagtartóba, majd kinyitotta nekem az ajtót. Türelmesen megvárta, míg kinyújtóztatom a kissé elgémberedett végtagjaimat, és lassan beülök a kocsiba.

- Hogy utaztál? - kérdezte halkan, kicsit talán távolságtartón, miután ő is elhelyezkedett mellettem.

- Jól, bár miután felszálltunk New Yorkban, olyan volt, mintha macskaköves úton mennénk - válaszoltam, közben a szelíden mosolygós arcát figyeltem.

- A lényeg, hogy már itt vagy - mondta. - Nagyon vártalak. - Kezét a hajam alá, a tarkómra csúsztatta, és egy rövid csókra az ajkaihoz húzott. Körbenéztünk, hogy nem lát-e minket valaki, és újabb csókot váltottunk. Elnevettük magunkat, volt valami izgalmas a titkolózásban. - Remélem nem vagy álmos, mert nem tervezek alvást hajnali három előtt – vigyorodott el.

- Aludtam a gépen - leheltem az ajkai közé.

- Helyes - mosolygott, és hüvelyk ujjával megsimogatta az arcomat.

Ezután szótlanul, időnként összemosolyogva küzdöttük előre magunkat a Los Angeles-i forgalomban. Szerencsére nem volt dugó, gyorsan a szállodába értünk, s amint beléptünk a szobába, ő ledobta a táskámat és a sapkáját, hozzám lépett, gyengéden az ajtóhoz nyomott, és hatalmas tenyerébe zárva az arcomat játékosan megcsókolt.

 - Szia - suttogta még egyszer az ajkaimnak.

 - Szia - köszöntem én is, és a nyakát átölelve visszacsókoltam.

- Hm… ez pont olyan, amilyenre emlékeztem… olyan finom - mormogta az ajkaimat kóstolgatva.

Percekig az ajtónak dőlve csókolóztunk, kiélvezve minden pillanatot, amikor az ajkaink egymáshoz érnek. Lassan, csókok közepette közeledtünk a szoba felé. Ben kigombolta a blézeremet, ledobta a földre, majd egy elismerő pillantás után a blúzomat is. Nem bírta tovább, az ölébe kapott és bevitt a hálóba, letett az ágyra, és fölém térdelt.

- És te? Nem vagy fáradt? – kérdeztem, miközben ő a hajszálakat simogatta ki az arcomból. - Olyan nyúzottnak tűnsz.

- Nem érdekel – csóválta a fejét. – Ma egész nap csak rád tudtam gondolni, és most végre itt vagy. Semmi más nem érdekel - felelte elcsigázott hangon és türelmetlenül megcsókolt. - De ugye tényleg nem vagy álmos? - tudakolta újra. - A minibár tele van, és rendelhetek valami kaját is, ha éhes vagy.

- Nem kell - feleltem, és a halántékánál beletúrtam a hajába. - Egyedül rád van szükségem - csókoltam meg röviden.

- A tiéd vagyok - dörmögte mély, füstös hangon és újra az ajkaimnak esett. - Mit gondolsz, miért küldtem első osztályú jegyet? - kérdezte elhalkulva, majd a nyakamat kezdte csókolni. - Merő önzőségből… - pillantott fel rám. -, hogy az úton ehess… ihass… pihenhess - suttogta a nyakam bőrének, szinte minden szó után szünetet hagyva, hogy közben csókolhasson. -, hogy már csak velem foglalkozz, amikor ideérsz - nézett ismét a szemembe, és egy huncut mosoly ült ki az arcára. A szemei csillogtak, az ajkai megteltek vérrel, és ellenállhatatlanul vonzották az enyémeket.

- Mhhh… Te kis önző… – nyomtam egy puszit a szájára, amiből hamar forró csók lett. Lerúgta a cipőjét, az enyémet is lesegítette, lecibáltam a pulóverét, és a hátára gördítettem. Mikor megérintettem bársonyos bőrét, ismét a mennyországban éreztem magam. Hosszan csókoltam, simogattam a nyakát, a szokásos doromboló nyögés volt a válasz, a hajtincseim között éreztem, ahogy a légzése egyre gyorsabb lesz. Abban a pillanatban nem vágytam semmi másra, csak hogy életem végéig csókolhassam minden porcikáját. Áttértem a mellkasára, majd a hasára, s miközben a köldökét puszilgattam, kikapcsoltam az övét, kigomboltam a nadrágját, és lehúztam a cipzárt. Hallottam, hogy egy pillanatra elakad a lélegzete, becsúsztattam a kezeimet kétoldalt a farmerja alá és elkezdtem lehúzni róla a nadrágot. Egy széles mosollyal nyugtáztam, hogy máris sikerült kellőképpen felizgatnom. Remegő kezekkel mindkettőnket megszabadítottam a nadrágtól és visszafeküdtem mellé az ágyra.  Egymás arcát simogatva, mosolyogva révedtünk egymás tekintetébe. Apró csókok után heves csókolózásba kezdtünk, nagyon vágytunk már egymásra, de nem siettünk, tudtuk, hogy nem kell kapkodnunk.

 - Annyira hiányoztál - suttogta Ben és szorosan átölelt. Félrehúzta a hajamat, és könnyed csókokkal hintette be a nyakamat és vállamat. Minden lélegzetvétele végigszáguldott a gerincemen, amitől újra és újra elöntött a forróság.

- Te is nekem - feleltem, és az arcomat a nyakába temetve öleltem át még szorosabban.

Felemelte a fejemet, s miközben a halántékomnál a hajamat simogatta, mélyen szemembe nézett. Röviden megcsókoltam és a mellkasához bújtam. Csak feküdtünk és élveztük, hogy újra ölelhetjük egymást. Hallgattam a lassuló, majd ismét felgyorsuló szívverését. Kellett az a pár perc meghittség, amikor félretesszük az ösztönöket, és kiélvezzük a viszontlátás örömét. Nem tudom mennyi idő telt el így, de amikor Ben csábítón végighúzta ujjait a csípőmön, újra felébresztette az érzékeimet, és az a bizsergés, amit csak az ő jelenléte válthatott ki, bejárta az egész testemet.

 - Szükségem van rád - mondta sóvárogva. - Akarlak - ragadta meg az államat és megcsókolt. Hosszú és követelőző csók volt, telve birtoklási vággyal és szenvedéllyel.

 Jobb kezemet kettőnk közé vezettem, és lassú mozdulatokkal simogatni kezdtem keményedő férfiasságát, egyre jobban felizgatva mindkettőnket.  Csukott szemmel, hátraszegett fejjel élvezte a kényeztetésemet. Hangos sóhajait ajkaim nyomták el, csillapíthatatlan éhséggel epekedtem csókjai után. Annyira vágytam már ezekre a percekre, osztozni akartam az örömében, és megmutatni mekkora boldogságot jelent ő nekem. Megfogta az ágyékán időző kezemet, és egészen a fejem fölé emelte és a párnába nyomta. Türelmetlenül megcsókolt, hosszasan és szenvedélyesen, aztán elengedte a csuklómat és magára húzott. Felegyenesedtem. Az ajkát harapdálva, éhesen figyelte, ahogy a hasán ülve kikapcsolom a melltartómat és ledobom a földre.

 - Már majdnem elfelejtettem, milyen gyönyörű vagy - cirógatta meg az oldalamat. - Gyönyörű - sóhajtotta vágyakozva, és tenyerébe zárta a melleimet.

A combjaira támaszkodva, a plafonra emelt tekintettel, nyöszörögve élveztem érintéseit, és halk elismerő nyögéseit. Jobbja simogatva elindult a csípőm irányába. Ujjai a bugyi szegélyén játszadoztak, majd miközben végig a szemembe nézett, becsúsztak a csipkés anyag alá. Hirtelen elsötétült minden körülöttem, hangosan felnyögtem, karjaim erőtlenül próbálták megtartani az előrebicsakló testemet. Ujjai rendíthetetlenül, ütemesen mozogtak bennem, nyelve a mellbimbóm körül körözött, majd szívogatni és harapdálni kezdte. Egyre gyengébbnek éreztem magam, de nem akartam, hogy vége legyen, élvezni szerettem volna még egy kicsit. Újra felegyenesedtem, ujjaim hegyével simogattam a combjának belső, érzékeny oldalát, majd az alsónadrágjába nyúlva ujjaimat duzzadó vágya köré fontam és gyengéden szorítva viszonoztam az élvezeteket. A tekintete megakadt a csípőmön, egy a bugyim alól kikandikáló tintafolton. Egy másodpercre mintha ledermedt volna, lejjebb húzta a bugyimat, rám pillantott és elmosolyodott.

- Ez…

- Meglepetés - suttogtam az ajkainak, ahogy ráhajoltam, s egy rövid csók után ismét felegyenesedtem.

- Ez igazi? – kérdezte a csípőmet vizslatva.

 - Igazi - feleltem. Megrökönyödve, mégis mosolyogva nézett rám. - Tetszik?

- Hanna - búgta halkan, elérzékenyülve, végighúzta ujjait az új tetoválásomon, ami az ő verebes rajzát ábrázolta, s a nevemet ismételgetve magához húzott, hogy megcsókolhasson.

- Szóval tetszik – állapítottam meg mosolyogva.

- Igen. - Úgy vigyorgott, mint egy kiskamasz.

- Olyan helyre szerettem volna, ahol egyedül csak te láthatod – tettem még hozzá.

- Hát, akkor itt - ismét megérintette -, tökéletes helyen van. Ígérem, mindig nagy gondot fogok rá fordítani – kacsintott, aztán egy hirtelen mozdulattal hanyatt döntött, mire én felsikoltottam. – Shhh – csitított mosolyogva, s lejjebb csúszott az ágyon. Megcsókolta a csípőmet, mutató és középső ujja hegyével finoman körberajzolta a madarat, félrehúzta a bugyit és minden átmenet nélkül mélyen belém kóstolt. Mintha gyorsvonat száguldott volna végig rajtam, az egész testem beleremegett. Ben elégedetten, mosolyogva megköszörülte a torkát és megismételte. Annyira fel voltam izgulva, hogy már az is elég volt, hogy a nyelve épphogy megérintse a csiklómat, rögtön elélveztem.

Miközben megpróbáltam magamhoz térni a bódulatból, ő finoman csókolgatta a hasamat és a köldököm tájékét, így haladt felfelé, és amikor elérte az államat, érzékien megnyalta a még mindig levegő után kapkodó ajkaimat. Visszadőlt mellém az ágyra, lágyan megcsókolta a halántékomat, miközben ölelve magához húzott. Minden mozdulatából sugárzott a mérhetetlen vágy. Csókolta az arcomat, a fülemet, beleharapott a fülcimpámba, majd a nyakam legérzékenyebb pontjait nyalogatta a nyelve hegyével. Nedves ajkai simogatva járták be felsőtestemet, milliméterről milliméterre. Mohón csókolta és harapdálta a melleimet.

Őrülten kalimpáló szívvel hallgattam élvezettel teli sóhajait, és mikor ajkai ismét elérték a bugyim szegélyét, egyszerre öntött el a forróság, és rázott a hideg. Egy gyors mozdulattal újra felülkerekedtem rajta. Kicsit lejjebb csúsztam az ágyon, nyomtam egy puszit dudorodó alsónadrágjára, simogattam, ingereltem a nyelvemmel. Ujjai a hajam közé csúsztak, egy mélyről jövő rekedt nyögés hagyta el az ajkait, egészen beleborzongtam, és mérhetetlen vágyat éreztem, hogy ajkaim közé vegyem forró férfiasságát. Ráemeltem a tekintetemet, az ajkamba haraptam, és a szemkontaktust csak rövid időre megszakítva csókoltam a hasát. Lejjebb húztam a fehér, márkás alsóneműjét, és néhány gyengéd csók, és cirógatás után lassan a számba engedtem legnemesebb testrésztét.

 - Ó, Hanna – sóhajtotta izgatottan, és megfeszültek az izmai. Erősen megmarkolta a hajamat, szinte már fájt, de élveztem, hogy ezt a kéjes érzést én váltom ki belőle. Lassabb, majd gyorsabb ritmusra váltottam, éreztem, ahogy az ajkaim között lüktet és majd' szétfeszíti a vágy. Muszáj voltam felemelni a fejemet, hogy Ben kicsit engedjen a tincseim szorításából. Kezeim addig sem tétlenkedtek, jobbom tartotta a ritmusát, balom felkúszott a mellkasára és feszes mellizmát simogatta. Ajkaim vissza-visszatértek kényeztetni őt. Homályos tekintettel nézett le rám, a látvány és nyelvem játékos simogatása lassan, de biztosan vezette az orgazmus felé. Nem akartam, hogy így legyen vége, magamban akartam érezni őt.

- Akarlak. Most rögtön – sóhajtottam és Ben türelmetlenül tépni kezdte a bugyimat.  - Majd én - mondtam, de már késő volt, hangos reccsenéssel adta meg magát a fekete fehérnemű. Miután megszabadultam a szakadt anyagdarabtól, és Ben félig lehúzott boxerétől, ajkait mohón csókolva ereszkedtem férfiasságra.

Örömmel tapasztaltam, hogy semmi sem változott köztünk, sőt csak még jobban sóvárogtunk egymás után. Ez nem csak testi vágyakról szólt, hanem a szerelemről, és az őszinte érzelmekről, amiket barátként egymás iránt tápláltunk.

Ben felült, s karjaival szorosan magához ölelt. A vállamat, majd a nyakamat csókolta, én pedig két kézzel túrtam a hajába. Egy hosszú csók után mosolyogva néztem kipirosodott, sóvárgó arcára, ennél közelebb már nem is kerülhettünk volna egymáshoz. A csípőm heves ritmusát Ben hirtelen mozdulata törte meg, amikor hanyatt döntött és egy hosszú nyögés kíséretében, hangos élvezettel merült el bennem, újra és újra, egyre gyorsabban és hevesebben. A második kielégülés olyan erővel söpört végig a testemen, hogy bármennyire is próbáltam, nem tudtam visszafogni az egész szobát betöltő sikolyomat, amit Ben morgásszerű nyögése követett. Izzadtan, fáradtan, összegabalyodva nyúltunk el az ágyon. Néhány percig még feküdtünk így, összeölelkezve, puszik és gyengéd simogatások közepette.  Mellkasához bújva, arcomat a nyakába temetve élveztem a csöndet és nyugalmat, ami átölelt minket. Ben a hajamat simogatva, halkan dudorászni kezdett.

- Hmhmm…. It's perfect for a flying honeymoon, they say. So come fly with me, let's fly, let's fly away - énekelte hangosan.

- De jó kedve van valakinek – jegyeztem meg.

- Pokolian fáradt vagyok, de igen, nagyon jó kedvem van – válaszolta, nyomott egy puszit a tincseim közé, aztán elnevette magát.

 - Mi az? - kérdeztem értetlenül.

 - A szomszéd szobában valószínűleg mindent hallottak – kuncogott.

 - Na és? - vontam meg a vállamat. – Legalább volt egy jó délutánjuk – vigyorogtam, és én is dúdolni kezdtem a Come fly with me-t.

Már két hete nem éreztem azt az elégedett boldogságot, amit minden pillanatban tapasztaltam, mikor Ben közelében voltam. Magamba szívtam az illatát, hallgattam a szíve zakatolását, érezem selymes bőre érintését, és újra boldog voltam, biztonságban voltam, vele voltam. Nem tudom, percekig, vagy órákig feküdtünk-e így, aztán anélkül, hogy megkérdezte volna, mit kérek, Ben rendelt valami ennivalót, pont azt, amire vágytam, és elmentünk zuhanyozni. A felhők között lebegésből a telefonom kitartó csörgése rántott vissza a földre.  Gyorsan magamra kaptam egy fürdőköpenyt, kisiettem a szobába, és a táskámból előhalásztam a mobilomat.

- Helló Hanna! – szólalt meg Julie. Nála akkor már reggel volt. Kis szünet után folytatta. - Ugye nem zavartam meg semmit?

 - De, ami azt illeti, egy kicsit igen… - feleltem szemrehányón.

 - Hoppá! Bocsi, de itt sem találom a bérleti szerződéseket…

Előző este az utolsó vonattal mentem haza. Még az állomáson sem volt biztos, hogy vissza tudok utazni Londonba. Akadt egy kis problémánk, amit nem sikerült maradéktalanul megoldani. Julie most ezért hívott, és miután megint elmagyaráztam neki, mit hol talál, letettem a telefont a dohányzóasztalra, és az ablak előtt vártam, hogy Ben végezzen a fürdőben.

Mikor belépett a szobába, én a lemenő nap fényében úszó várost néztem. Mögém lopózott, hátulról átölelt, félrehúzta a fürdőköpenyt, és nyomott egy puszit a vállamra.

- Említetted, hogy szép innen a naplemente, de nem gondoltam volna, hogy ennyire. 

- Minden este kiülök ide - mutatott az erkélyen levő székre. -, nézem a várost, a fényeket, és rád gondolok – súgta. - Örülök, hogy itt vagy - tette még hozzá, és a halántékomtól az állam hegyéig végigpuszilgatta az arcomat.

- Én is örülök - nyomtam egy puszit a szája szegletébe. - Nagyon hiányoztál - mondtam, és erősen magam köré fontam a karjait.

A meghitt pillanatunkat kopogás zavarta meg.

- Szobaszerviz - szólt egy fiatal férfihang az ajtó túloldaláról. Én átmentem a fürdőszobába, Ben pedig beengedte a pincért.

- Hanna vacsora! - kiáltott Ben. Mikor visszamentem a szobába, már egyedül volt. Az ágyon ülve ettünk. Napokig arról áradoztam Bennek, hogy úgy megennék egy kis bolognait, és lám, megkaptam. Tényleg mindent észben tart. Ő valami csirkesalátát evett kissé fintorogva. Kivettünk a minibárból egy kisüveg pezsgőt és koccintottunk kettőnkre. Ben ekkor az éjjeli szekrény fiókjából előhúzott egy hosszúkás ékszerdobozt, piros szalaggal átkötve, a masni alatt pedig egy kis kártya lapult, amin ez állt "Egyetlen szerelmemnek".

- Ben - néztem rá a meglepettség és elérzékenyültség keverékével.

- Egy kis ajándék. Bontsd ki! - sürgetett.

- Ajándék? Milyen alkalomból?

- Valentin napra, amit nem tölthettünk együtt, és nemsokára egy hónaposak leszünk, amit szintén külön töltünk.

Annyira aranyos volt, hogy meg kellett csókolnom, majd izgatottan kibontottam a szép kis dobozkát.

- Ben - ámultam el az ajándék láttán, ami egy ezüst karkötő volt egy picike, szívecskés, madár alakú medállal. Egyszerű volt, de nagyon szép.

- Tetszik? - kérdezte türelmetlenül, és már nyúlt is, hogy feltegye a csuklómra.

- Csodálatos - feleltem és körbeforgattam a kezem.

- Egy kis semmiség. Megláttam az egyik kirakatban, és te jutottál eszembe.

- Köszönöm - csókoltam meg újra.

- És te mit hoztál nekem? – kérdezte felhúzott szemöldökkel.

- Ezt – dőltem le az ágyra, és végigmutattam magamon.

- Ennél szebb ajándékot nem is kaphattam volna - vigyorgott Ben és néhány a hasamra, és mellkasomra adott puszi után megcsókolt.

- De komolyan - toltam el kicsit magamtól -, én nem hoztam neked semmit.

- Dehogynem - bizonygatta Ben. - Ez a kis meglepi - simogatta meg a tetoválásomat -, semmi lenne? Nekem többet ér a világ valamennyi ajándékánál.

Hangosan sóhajtottam, beletúrtam a hajába, és közben a csuklómon lévő karláncot néztem.

- Soha többé nem veszem le – ígértem, mikor a kis madárkát az ajkaihoz érintette.

Egy hosszú ölelés után elpakoltuk a tálcákat, kerestem egy bugyit, és felvettem Ben egyik pólóját.

- Mi lenne, ha most csak úgy összebújnánk egy kicsit – vetettem fel az ötletet.

- Semmi másra nem vágyom jobban – mosolygott Ben, két lépéssel átszelte a köztünk lévő távolságot, megigazgatta a hajamat, és megcsókolt.

 Bebújtunk az ágyba, és percekig csak néztük egymást. Mikor Ben a hátára fordult, hirtelen felszisszent.

- Mi baj? - kérdeztem aggódva.

- Nem tudom, a hátam... - felelte, felült és hátatfordított nekem.

- Bocsi - mondtam kuncogva és nyomtam egy puszit a hátára, ahol a körmeim nyoma kezdett egyre jobban kirajzolódni. - Nem akartam.

- Mi az? - fordult felém Ben.

- Csak egy kis karcolás - néztem rá bűnbánást tettetve, és megmozgattam előtte az ujjaimat. Értette, mire gondolok. - Holnapra elmúlik. Azt hiszem.

- Hanna, Hanna - csóválta a fejét - a jó kiscicák behúzzák a körmeiket.

- Már megbocsáss, de én nem vagyok közönséges házi macska.

- Hát, tényleg nem - harapott az ajkába. - Te kis tigris - vigyorgott, és visszadöntött az ágyra.

- Milyen volt az első forgatási hét - kérdezte Ben egy csók után.

- Jó - válaszoltam röviden. - Izgalmas, bár nem zökkenőmentes. Tegnap a stábautók bérlésével volt egy kis probléma, elkeveredtek az autókölcsönzőben a papírok, de remélem Julie megoldja nélkülem is. Na és te, mit csináltál ma?

- Amit egész héten, verekedtem egy dühös vulkánival - nevetett.

- Hm. Jó kis program - kuncogtam. - Ha ki akarod zökkenteni, csak kérdezd meg, ki a fodrásza.

Ezen ismét elnevette magát, szorosan magához ölelt és az arcomat puszilgatta, majd átnyúlt felettem, és elvette az éjjeli szekrényről az ajándék szerencsesütiket.

- A boldogság közelebb van, mint gondolnád – olvasta fel Ben a neki szóló bölcsességet. - Hát ez nem újdonság - mondta. - Már tudom egy ideje - csókolt meg röviden. - Most te jössz - adta át a másik sütit. Kibontottam, egy elgondolkodtató kérdést találtam benne.

- Mit tennél, ha kiderülne, hogy már csak pár hét van hátra az életedből?

- Nos? – kíváncsiskodott Ben.

- Nem tudom. Talán elutaznék Hawaiira. Mindig is el akartam menni oda. De az biztos, hogy hátralévő életem minden másodpercét veled tölteném – feleltem, és fejemet a vállára hajtottam. – És te, mit tennél? – pillantottam rá. Közelebb húzott magához, és betakart védelmező karjaival.

- Ha csak heteim lennének hátra? – ismételte a kérdést. – Hmm – sóhajtott. – Mindig szerettem volna hagyni valamit magam után, úgyhogy szeretkeznék veled éjjel-nappal, és reménykednék, hogy még láthatom a gyermekemet legalább az ultrahangfelvételen.

Kicsit zavarba jöttem ettől a választól. Ezt Ben is észrevette.

- Miért, te nem szeretnéd, hogy egy részem tovább éljen benned, veled? – kérdezte meglepetten.

- De igen. Persze, szeretném, de most inkább ne beszéljünk erről.

- A gyerekről?

- Arról sem, a halálról meg végképp ne - morcogtam. – Egyébként is, ez egy hülye kérdés – háborogtam. Összegyűrtem a papírt és ledobtam a földre.

Egy perc kínos hallgatás után Ben témát váltva ismét megszólalt.

- Hétfőn beköltözhetek a házba. Már a kulcsokat is megkaptam. A tulaj fél évig Párizsban lesz.

- Remek – mosolyogtam. - Akkor ott már nem kell tekintettel lennünk a szomszéd szobában lévőkre - vontam le a következtetést vigyorogva.

- Így van - nyomott egy puszit a számra -, hétfőtől nyugodtan hangoskodhatsz - kuncogott, újra megcsókolt, és ahogy alsó ajkamat a foga közé csippentette, elnevettünk magunkat.

- És egyébként milyen a ház?

- Szép. Tágas, közel a part és van medence is – kacsintott.

- Medence? - kérdeztem vissza. - Na és milyen magas a kerítés?

- Kellően magas – válaszolta vigyorogva.

- Ó, ha már a háznál tartunk, tegnap megjött a statikus jelentése az emeleti nappaliról - mondtam. - Azt írta, hogy a válaszfal teljes egészében nem bontható le, de úgy meg lehet csinálni, hogy csak oszlopok maradjanak a helyén.

- Végülis ez is egy jó megoldás. Így is nagyobb és világosabb lehet a nappali.

- Igen, viszont többe kerül, és tovább tart kivitelezni, mintha csak egyszerűen lebontanák a falat.

- Mindegy, van még időnk ezen gondolkodni - mondta halkan és megcsókolt. - Nem vagy álmos? A repülés, az időeltolódás nagyon kimeríthetett. És még én is rátettem egy lapáttal.

- Kicsit fáradt vagyok, de nem akarok aludni - feleltem.

- Aludj csak nyugodtan, nem megyek sehova.

- Hát rendben - hunytam be a szemem.

- Várj! - szólt Ben. - Ez nem kell - jelentette ki, és lehúzta a pólómat. - Így sokkal jobb - mondta, és csupasz felsőtestemet az övéhez húzta. - Érezni akarom a tested melegét - ölelt magához szorosan. Mielőtt elaludtam, még hallottam, hogy a hajam közé suttogja, hogy szeret.

folytatás
előző fejezet

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.