A szempilláid. Fakók. Megrebbennek, ahogy rájuk fújok. Fel ne ébredj. Csók a homlokodra. Gondráncolta homlok, számmal követem vonalait. Megszámlálnám éveidet. Elszámolnék végtelenig.
A hajad; durván vágott, mégis puha. Ujjaim közt morzsolom; homokszőke. Nyár- és szabadságillatú.
A füledhez érek. Kicsit hegyes. Bájosan érzékeny. Az orrod mókás. Szeretem, ahogy a levegőt veszed.
Az arcod karcos a borostától, a szád lágy. Sima. Keskeny. Határozott. Egy katona ajkai. A szeretőm ajkai. Tudsz titkot tartani?
A nyakad. Itt szeretem megszorítani, amikor magadba fogadsz. Ádámcsutka. Átkozz ki minket, ősatyánk.
Vállad tökéletes, roncsolt formája. A seb. Mindig beleborzongok, olyan szép. Húspókháló. Felszisszensz, ha hozzáérek. Kulcscsontod simítom; itt, végig, aztán a mellkasodon le: ez a birodalmam. Selyemutam. Napkelettől napnyugatig, napkeltétől napnyugtáig: vándorolok. Forró sivatag a tested: oázisom. Az izmok sziklái megremegnek. Elindulnak a hegyek. Csodák.
Bordáid íve, ez a mindenség pillére. Fenntartja, óvja a bőröd alatt mozgó, ziháló eleven univerzumot. Működésed titkos varázsa… tüdő, szív, máj, gyomor… esküdj, hogy egészen az enyém. Életben tartanak, hogy velem lehess.
A sebek itt… végig… vörösük kihűl. A parázs is így hamvad el. A fájdalom is így parázslik el. Látod, egyszerű. Még bennem visszhangzik minden kiáltásod. A bőrödbe forrt gyönyöröd. Mondom, hogy egyszerű. Tovább.
Medencéd ringása, öled öble vár, mindig engem vár. Titkodat fedi a paplan, félresöpröm. Hány néven illetik? A fele káromkodás. A másik orvosi szakszó. Ostobák. Megnevezhetetlen. Kimondhatatlan. Csodásan reszponzív. Látod, épp csak hozzáérek… tovább.
Ó, ezek a combok a csípőm körül. A szorításuk. Inas lábad, melyet gyengének hittél. Idióta. Lábfejed, lábujjaid; megremegsz, ahogy a számba veszem őket. Minden porcikád kell, kézfejeden nyalok végig. Ott, a csuklódnál, a karmazsin seb, amit rádcsókolt a bilincs. Illendően vágott körmeid, amik a hátamba szántottak. Alkarod, az erek patakja, szorító karjaid, otthonom.
- Sherlock?
- Fordulj hasra. Még nem végeztem veled.
- De igen. Eléggé.
- Fogd be.
- Te fogd be.
Ó igen, ettől tartottam: a szemed kékje, tekinteted – a roppant és ismeretlen világűr, letaglózó végtelen, szabadesés és fulladó száguldás
és jaj,
a nevetésed Isten.

Súgó 6 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

1

2013.06.01. 22:32 johnlock Tökéletes.

2013.04.16. 00:36 Fatum Nagyszerűen írsz!ellátogattam az írásaid szuggesztiója alatt az oldaladra, s azt hiszem, két három gyöngyszem után döntöttem, ha hozzám jönnél, azonnal feleségül vennélek! Már maguk a történeteid is mannák, nem még a tálalás és a körítés! :):):) Fata Morgana 2013.04.16 00:34 Fatum „ Nagyszerűen írsz!ellátogattam az írásaid szuggesztiója alatt az oldaladra, s azt hiszem, két három gyöngyszem után döntöttem, ha hozzámjönnél, azonnal feleséggül vennélek! Már maguk a történeteit is mannák, nem még a tálalás és a körítés! :):):) Fata Morgana

2013.04.16. 00:34 Fatum Nagyszerűen írsz!ellátogattam az írásaid szuggesztiója alatt az oldaladra, s azt hiszem, két három gyöngyszem után döntöttem, ha hozzámjönnél, azonnal feleséggül vennélek! Már maguk a történeteit is mannák, nem még a tálalás és a körítés! :):):) Fata Morgana

2013.03.24. 21:50 Claudia Gratulálok minden írásodhoz!remek mind!:) Szépen írsz.

2012.08.01. 02:52 Reisuto A reakcióidőm elsőrangú! [Ha megcsinálnák rajtam azt a kalapácsos tesztet, már rég leszakadt volna a lábam.] Nagyon szépen köszönöm!

2012.07.22. 00:04 Estylle Válogatott szókincs, Holmes-stílus megőrzése, gyönyörű leírás. Imádom, csak így tovább! Üdv, Estylle

1