|
Hegedű
Szerző: Nayrria [link]
Korhatár: -
Forma: drabble
Stílus: angst
"Sherlock ilyen, így él… és nem lehet megváltoztatni. Ő maga a hegedű."
Hangok egymás után sorjázó fura, szokatlan sorozata. Sherlock hegedült. Van olyan, hogy egész éjjel játszik, dolgozik a frissen komponált zenéjén. John hallgatja.
Át kellene mennie: pizsamában felbőszülten ordítani, mert hajnali három van. Ott állna papucsban, szemrehányó arccal, és Sherlock elfordítaná a tekintetét. Megcsillanna benne valami az értetlenségen túl, talán a sajnálat.
Nem fog bekopogni Sherlockhoz, ezt már akkor tudja, amikor meghallja a hegedűszót. Sherlock ilyen, így él… és nem lehet megváltoztatni. Ő maga a hegedű.
Csend, Johnt megriasztotta, ő is olyan álmatlan lesz majd, mint Sherlock? Minden neszben, csengőben, emberi kiáltásban, dudálásban benne hallja a hegedűt. A szaggatott, hol szomorú, vidám, felismerhető, teljesen új dalt. A fal felé fordította az arcát, aludni akart, nem emlékezni a másik szobában. Lábujjhegyen osonva, mint aki tudta, rossz helyen jár.
Hiányzott.
Üres és néma minden, mintha egy színt kifelejtettek volna a festékek közül: a kísérletekét, az intelligens arroganciáét, a száraz, sherlockos humorét. Lüktetett benne a semmi, a kísértet, ahogy felállt, átlépett a fénycsíkokon, és bement a szobába.
Mintha aludna. Nem, ő sosem alszik.
Ordított.
Sírt, mert ilyenkor nincs senki, aki sajnálná.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
