*

A vastag falak jéggé váltak, vigyázott, hogy ne érjen hozzájuk. A vékony ablakkeretet befedte a zúzmara. Sherlock a téli csillagokat nézte. Mintha mások lennének, mintha erősebb lenne a fényük. Az éjszaka ragyogott: házfalakra felcsúszó, megtépázott hó, a tükörjég az aszfalt feketeségén.

Képeslapok. Szép. A papíron nincs hideg, nem kúszik kabát alá, tapad csuklóra a tél fagyos keze. Az előre megírt jókívánság melegséget, emberi összetartozást sugall.

A valóság hóvihart, dércsípte arcot, és sötét hajtincsek közé keveredő csillagokat.

John azt hiszi majd, hogy már alszik.

Körözött a szobában, lassú, nyugodt léptekkel, gondolkodott. Összekavarodott az egész, a szemét égette a dohányfüst. Egy cigaretta nem jelenti a leszokás kudarcát, csupán átmeneti visszalépés, visszatekintés. Erőpróba. Ez az utolsó. Búcsú, mert nem lesz több.

Résnyire csukott ajtón, John megérzi majd a füstöt. Be fog nyitni, számon kér.

Kiabál? Nem, nem fog. Nem olyan ember, nem ordít, hanem halk. A csend nyomasztóbb, mint a zaj. Tudta a különbséget elfogadás és elítélés közt. John Watson szemrehányást fog tenni, némán megáll, és néz.

Fájóbb, mint a hangzavar. A hangzavar eltompít, a csend élesít.

*

John Watson félkábán, és leginkább indokolatlanul vigyorgott. Kicsit szédült, a lépcsőfokok mintha változó magasságúak lettek volna. Vagy csak az ő lábai rövidültek és hosszabbodtak két másodperces szünetekkel? Az este szép reményekkel kezdődött, és kudarccal ért véget.

A bor volt sok. Mást nem ivott, de a fanyar alkoholszag felkísérte magával makacs, kapaszkodó kísértetként. A pihenőn megtorpant.

Fénycsík a falon. Sherlock ébren. Dohányszag. A kísértés, amíg megfoghatatlan vágy, erősebb az embernél. Motivációk fura halmaza, ami végül a közös kapcsolódási ponton fut össze másokéval: mert mindenki megérdemli, hogy boldog legyen. Nemcsak az átlagember.

*

– Újabb rosszul sikerült randi? – nyílt az ajtó, és Sherlock kidugta a fejét.

– Muszáj beleütnöd az orrod a magánéletembe?

– Tehát igen. Nem tehetek róla, hogy a következtetések nyilvánvalóak.

– És mit sikerült megállapítanod? – a férfi jelenlététől kijózanodott, vagy inkább közelebb került hozzá, mint a taxiban hazafelé, amikor az út meglehetősen kacskaringósabbnak tűnt, mint odafelé

– Fehérbort választottál, és sós perecet ettél mellé. Ott vannak a morzsák a gallérodon – Sherlock közelebb lépett, és lehajolt. – Borszagod van – fintorította el az orrát.

– Honnan tudtad, hogy fehérbor volt?

– Csak tipp volt.

– Persze.

– Teát?

– Kérek – lepődött meg őszintén John.

– A konyhában találod a vízforralót. Nekem is csinálj.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés