Amikor reggel felébredtem, úgy éreztem, majd kiugrok a bőrömből. Nem akartam még kinyitni a szemem, féltem, hogy ami éjjel történt, csak álom volt, mert egy ilyen éjszakát csak álmodni lehet. Hirtelen nem is tudtam, az ágynak melyik oldalán fekszem, abban biztos voltam, hogy nem Ben valamelyik testrészén, ezért mindkét kezemmel tapogatózni kezdtem, de ő nem volt mellettem. Csalódott lettem, amiért megint egyedül ébredtem, ekkor megjelent az ajtóban egy csésze kávéval. Póló és alsónadrág volt rajta.

- Jó reggelt! – köszöntött egy hatalmas vigyorral, de amikor meglátta az arcomat, megtorpant. - Mi ez az arckifejezés? – kérdezte gyanakvóan és pár lépéssel átszelve a szobát már ott is volt az ágy mellett.

- Lehetne róla szó, hogy holnap ébredés után ne az ágyneműt kelljen simogatnom? – néztem fel rá kissé morcosan, miközben a takarót a mellkasom köré tekerve felültem.

Elmosolyodott, letette a kávét az éjjeli szekrényre, majd bal térdét maga alá húzva leült mellém az ágyra.

- Az előbb már mocorogtál, gondoltam gyorsan főzök egy kávét, azt hittem visszaérek vele, mire felébredsz – magyarázta még mindig mosolyogva, közben jobb kezével végigsimított a nyakamon, meleg ujjai finoman csúsztak kócos hajtincseim közé a tarkómon, és már húzott is magához egy gyengéd csókra.

- Hmm… na jó, megbocsátok - mosolyogtam elválva az ajkaitól. – Akkor? Megkapom azt a kávét?

Nevetve nyúlt a csészéért, amit csendben mosolyogva vettem el tőle, s belekortyoltam. Hamar megittam az egészet, s letéve a csészét, visszadőltem a párnára. Egy pillanattal később már Ben is ott feküdt mellettem, szorosan hozzám simulva. Halk mormogást hallottam a fülem mellett, elégedett, boldog hümmögést. - Jól aludtál? – kérdezte.

Szótlanul bólintottam.

- Én is. – Szinte suttogott. Ajkai a halántékomhoz nyomódtak, közben ujjai hegyével a karomat cirógatta. Behunyt szemmel élveztem minden érintését, órákig tudtam volna élvezni ezt az édes, megnyugtató érzést. Órákig? Egész nap, minden nap…

- Basszus, mennyi az idő? – pattantak ki rémülten a szemeim.

- Kilenc múlt.

Szinte egyszerre ültünk fel.

- Jesszus, Julie! Úgy volt, hogy beugrom egy fél órára, és még elintézzük a… - már nem tudtam befejezni a mondatot, mert Ben megcsókolt.

- Ami azt illeti beszéltem vele – mondta sokat sejtető félmosollyal.

- Óh és él még? – kuncogtam.

- Igen, bár párszor el kellett mondanom, hogy vegyen mély levegőt és nyugodjon meg, de rendben lesz… Azt hiszem – bólogatott vigyorogva.

- És mit mondtál neki?

- Hogy nem vagy túl jól, ezért a mai napot valószínűleg ágyban töltöd. Ha úgy vesszük, ez csak fél füllentés, mert a napot tényleg az ágyban fogod tölteni – jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon. – Vagy talán szívesebben lennél Julie-val? – kérdezte ravasz mosollyal az arcán, de persze nem várt választ, kezét a csípőm alá csúsztatva egy gyors mozdulattal az ágyra döntött, s pillanatok alatt fölöttem volt, karjával a fülem mellett támaszkodva. – Csak mondanod kell, és elengedlek – szólt mosolyogva. – Vagy lehet, hogy mégsem… - Gyengéden csókolgatni kezdte a nyakamat, majd így haladt lejjebb a mellkasom felé, jobbja kalandozni indult a bordáim mentén a csípőm irányába. Feltört belőlem egy sóhaj.

- Nem, ez a terv tökéletes – válaszoltam remegő hangon.

- Mertem remélni, hogy ezt mondod – mosolygott önelégülten és megcsókolt. Pillanatok alatt lekerültek rólunk a fehérneműk. Az ujjaink összefonódtak, széttárta a karjaimat és ajkai nyakamra siklottak. Nyelve hegye finoman ért a bőrömhöz, eleresztettem a kezeit és belemarkoltam a hajába. Minden porcikám az övé volt, csak az övé. A szenvedélyesbe hajló romantikázásunkat a hirtelen hangosan megmorranó gyomrom nem ide illő hangjai törték meg. Nevetésben törtünk ki.

- Azt hiszem, éhes vagyok – állapítottam meg kuncogva.

- Igen… Öhm. Hát, az a helyzet, hogy a hűtő szinte teljesen üres, egy fél tortát leszámítva. Úgyhogy elugrom vásárolni.

- Majd elmegyek én – ajánlottam.

- Nem. - Megcsóválta a fejét. - Te csak élvezd ki a reggelt. Nem megyek messzire, gyors leszek – nyomott egy puszit a homlokomra és az alsónadrágjáért nyúlt. – De először lezuhanyozom. – Felhúzta az alsóját és már indult volna.

- Mehetek én is? – kérdeztem ártatlanul, és felültem.

Lehajolt és a fülem mögé igazgatta a hajamat.

- Akkor sohasem végzünk.

- Én ráérek – vágtam rá és az állánál fogva megcsókoltam, húztam magam felé. Ekkor megint megkordult a gyomrom.

- Úgy látszik a hasad ezzel nem ért teljesen egyet. Sietek – motyogta a számnak, nyomott rá egy gyors puszit, s azzal ott is hagyott.  Pár perc múlva egy a derekára tekert törülközőben jött vissza a szobába. A könyökömre támaszkodva figyeltem, ahogy háttal nekem, megáll a szekrény előtt, kinyitja, és a ruhái között keresgél. Kibontotta a törülközőt és a fotel karfájára dobta. Még hevesebben kezdett verni a szívem. Kényelmesen elhelyezkedtem és csodáltam az elém táruló látványt, a finom, tökéletes izmait, hosszú lábait, izmos vádliját, formás fenekét. Nagy volt a kísértés, hogy visszacsábítsam az ágyba, és végigcsókoljam az egész testét, feje búbjától a kislábujjáig. Csak pár óra telt el azóta, hogy utoljára szeretkeztünk, én mégis úgy kívántam, mintha legalább hetekkel ezelőtt történt volna.

- Bámulsz – zökkentett ki a gondolataimból, a válla fölött nézett hátra.

- Óh, igen… És nagyon tetszik, amit látok – haraptam az ajkamba.

Felvonta egyik szemöldökét. Kacéran rámosolyogtam, ő egy alig hallható sóhaj kíséretében megingatta a fejét, majd újra a ruhái felé fordult.

Hátsófelét nézegetve eszembe jutott, hogy Kitty olykor fokhagyma seggűnek szokta hívni. Felkuncogtam.

- Mi olyan vicces? – érdeklődött, s egy alsónadrágot húzott az említett testrészére.

- Semmi, csak eszembe jutott Kitty egy mondása.

- Elmondod nekem is, hogy én is nevethessek? – fordult felém, a farmert már fel is húzta, épp egy pólóval hadakozott.

- A-aaa – csóváltam a fejem – Csajos dolog.

- Vagyis rólam van szó – következtetett. – El tudom képzelni. Ismerem a barátnődet.

Nem szóltam semmit, csak vigyorogtam.

- Szóval, mit szeretnél? Mit hozzak reggelire?  – kérdezte, ledobott az ágyra egy pár zoknit és éjjeliszekrényhez jött az órájáért.

- Akármit. Mindent – vágtam rá egyből. – Vagyis… - Elgondolkodva magam köré csavartam a paplant, feltérdeltem, s mivel Ben karnyújtásnyira volt tőlem, a pólójába markolva maghoz húztam.

- Csokit – feleltem végül, s közben felhajtva a felsőjét apró puszit nyomtam a hasizmára.

- Csokit? – húzta fel a szemöldökét.

- Ühüm - bólogattam nagy szemekkel. - És gumicukrot – tettem hozzá egy újabb puszi után. – Meg epres fánkot Miss Daisytől, és van az a francia sajtos-szezámos kiflije és, és... – folytattam a listát, Ben meg csak csillogó szemekkel, mosolyogva hallgatta, ahogy telhetetlenül sorolom a kívánságaimat.

- Csak ennyi? – kérdezte halkan nevetve, aztán az arcomra tette a kezét és lehajolva hozzám megcsókolt. - Nocsak, valakinek hirtelen hogy megjött az étvágya – jegyezte meg az ajkaimat simogatva.

- Majdnem fél évig böjtöltem, még szép, hogy egy ilyen pazar éjszakai lakoma után megjön az étvágyam a folytatáshoz – mondtam ártatlanul, ő mosolyogva csóválta fejét, egy puszit nyomott a homlokomra. – Ja, igen, és azóta a kajákat is jobban kívánom, plusz megszállt az ihlet. Kész főnyeremény!

- Jó hatással vagyok rád, ezt kár tagadni – nevetett fel szívből, s leült mellém, hogy felvegye a zokniját. Gyomorkorgás ide vagy oda, elhatároztam, hogy visszacsábítom az ágyba. Ez minden bizonnyal sikerült is volna, ha nem épp a két legősibb ösztön harcolt volna benne, és volt egy olyan érzésem, hogy miután ő is hallotta a korgó gyomromat, inkább elindul táplálékot keresni, a fajfenntartással ráérünk később is foglalkozni, de azért próbálkoztam. Mögé kerültem, s miközben a zoknijával bíbelődött, csókolgatni kezdtem a nyakát, benyúltam a pólója alá, simogattam a mellkasát, ajkaim közé fogtam a fülcimpáját.

- Hanna! – húzta el a fejét, mosolyogva és felállt.

- Gyere, bújj vissza! – feküdtem a párnára és felemeltem a paplant.

- Majd ha visszajöttem – felelte, hozzám hajolt és egy puszit nyomott a számra. – Kis telhetetlen. - Esélyt sem hagyott, hogy a nyakába kapaszkodva lehúzzam magamhoz, olyan gyorsan felegyenesedett. Felvett még egy cipzáros pulcsit, átsétált a nappaliba a kabátjáért, kicsit szöszölt, gondolom, összeszedte a kulcsait, és mielőtt elindult volna, még benézett hozzám. - Sietek – intett mosolyogva, s azzal el is tűnt az ajtóból.

Amikor már nem hallottam a Jag-et, egy nagy nyújtózkodás kíséretében én is kimásztam az ágyból. Kis gondolkodás után, kinyitottam a gardróbját, félpercnyi keresgélést követően előhúztam a kupacból egy pólót, amit már rég láttam rajta. Átballagtam a szobámba, kerestem egy bugyit, s elindultam tusolni. A folyosón épphogy át tudtam lépni az összetörött váza romjai felett, mert csak utolsó pillanatban vettem észre. Felnevettem, majd később feltakarítom, gondoltam. A zuhany alatt halkan dúdolásztam, az éjszaka emlékei még mindig a vastag ködfátyolt vontak a gondolataim köré, leírhatatlanul boldog voltam. Miután végeztem, letöröltem a tükröt, és elámultam azon, amit láttam. Letörölhetetlen mosoly ült az arcomon, a szemeim csillogtak, és nem túlzás, ha azt mondom, szinte ragyogtam. Egy könnycsepp gördült végig az arcomon, majd belepottyant a mosdókagylóba. Megtöröltem a szemeimet, és megmosolyogtam magam, mert meghatódtam a saját boldogságomon. Megakadt a szemem a vállamon, Ben harapásának nyoma díszítette. Közelebb hajoltam a tükörhöz, több kisebb piros foltot is felfedeztem még magamon.

- Atyaég! Hétfőn garbóban kell mennem dolgozni – jegyeztem meg magamnak, de igazából ez a tény is csak kuncogást váltott ki belőlem. Mint egy tizenéves tini, teljesen úgy éreztem magam.

Fogmosás közben hallottam, ahogy Ben a Jaguarral beáll a garázsba, aztán elmegy az ajtó előtt. Gyorsan belebújtam a bugyimba és pólóba, s kimentem a konyhába. Az asztal tele volt szatyrokkal, épp a tejet vette ki az egyikből. Megálltam a hűtő előtt, a vállammal nekitámaszkodtam. Rám nézett és elmosolyodott.

- Jól néztek ki így együtt – biccentett a pólója felé.

- Ennél több ruhát ma nem vagyok hajlandó felvenni – jelentettem ki.

Alaposan végigmért, szemei kicsit elidőztek a felső alól kivillantó csípőmön, a megfeszülő combomon és a keresztbe kulcsolt jobb lábamon.

- Tökéletes – felelte mosolyogva, mikor tekintete újra összetalálkozott az enyémmel.

Elrugaszkodtam a hűtőtől, odaléptem hozzá és a nyakát átkarolva megcsókoltam.

- Éhen halok, mit vettél? – szakadtam el ajkaitól és belenéztem a szatyrokba.

- Éjszaka megettél egy fél tortát. Hogy lehetsz ilyen éhes? – nevetett hitetlenkedve.

- Nem is igaz… - kulcsoltam össze durcásan a karjaimat a mellkasom előtt.

- Na, jó nem volt egy fél – mondta beismerő hangon, átölelte a derekamat. - Egy szeletet én is ettem. – tette hozzá és megcsókolt.

Közben én már a legközelebbi szatyorban kutattam és találtam is valami igazán fogamra valót, fánkot. Adtam még két puszit Ben szájára, és beleharaptam az eperkrémes finomságba.  Aztán jobban megvizsgáltam, mit vásárolt. Az egyik zacskó tömve volt csokival.

- Hát ez? Megvettél egy egész csokigyárat? – mutattam a temérdek édességre. Volt sima tejcsoki, étcsoki, fehércsoki, nugátos, mogyorós, narancsos, chilis, epres, mentolos.

- Nem tudtam, melyiket szeretnéd, úgyhogy hoztam mindegyikből. – Azzal a bizonyos ’ha akarod, a csillagokat is lehozom az égről, csak kérned kell’ tekintettel nézett rám, nincs nő a Földön, aki ettől ne olvadt volna el. Én is csak mosolyogni tudtam, és egy apró csókkal jutalmaztam őt.

A szatyrokban volt még gumicukor, ahogy kértem, három fajta. Legalább négyféle péksütemény, chips, keksz, üdítők, víz, pezsgő, bor…

- A pénztáros megjegyezte, hogy biztosan nagy buli lesz este – vigyorgott a szatyrok tartalmát vizslatva.

- Hát, ha még látná a lakást… azt is megjegyezné, hogy jó buli volt tegnap. Kétszemélyes - nevettem a törött pohár padlón szétszóródott szilánkjait kerülgetve, miközben a nappali felé indultam. Ott szerencsére csak az eldőlt sörösüveg hevert árván. Bekapcsoltam a rádiót, először csak dúdolgattam az éppen szóló dalt, nem sok kellett és már önfeledten táncoltam és énekeltem, néha haraptam egyet a fánkomba. Ben csak állt a hűtőnek támaszkodva és mosolygott rajtam, de végül ő is csatlakozott hozzám, hogy pontos legyek, leginkább csak fogta a csípőmet, míg én körülötte, rajta tekeregtem, egy fél epres fánkkal a kezemben. Mire sikerült végre megennem az egészet, átkaroltam a nyakát, ő kapott az alkalmon és azonnal megcsókolt.

- Hm, eper ízű vagy – hümmögte a számat kóstolgatva. Kezeim farzsebébe csúsztak, megmarkoltam a fenekét. Éreztem, ahogy Ben belemosolyog a csókunkba. Elhúztam az ajkamat az övétől.

- Már az előbb is kinéztem magamnak – tapogattam feszes hátsóját.

- És? – húzta fel az egyik szemöldökét pajkosan. Határozottan megmarkoltam az említett testrészt, mire ő egy apró nyögéssel vegyült nevetést hallatott. – Ah… szóval nem elégedtél meg csak a leskelődéssel?

- Nem bizony – haraptam az ajkamba önkéntelenül. Egyszerűen nem bírtam másra gondolni, csak hogy megint mennyire kívánom őt.

- Ó – nézett rám csillogó szemekkel. - És, mit gondolsz, az az egy darab fánkocska kellő energiát biztosít? – Benyúlt a pólóm alá és ujjai hegyével provokálóan végigsimította a hátamat a gerincem mentén.

- El sem hinnéd, hogy egy darab fánk mire elég. - A nyakába csókoltam, libabőrös lett. Teljesen hozzásimultam, csípőmet az ágyékához nyomva. Ajkaim végighaladtak a nyakán, míg el nem érték az övét. Csábító csókja hatására kezeim kibújtak a zsebéből, s már a hátát ölelték. Jobbja egy gyengéd, de határozott mozdulattal visszahúzott a nyakához, elmosolyodtam. Gondoltam, ha ezt szeretné, nem kell kétszer kérnie. Hátrálni kezdett, s miközben egymás ajkának estünk megszabadítottam a pólójától. A kanapéra löktem, amit egy széles mosollyal nyugtázott, s kényelmesen nekidöntötte hátát a támlának. Fölé térdeltem, kezeimmel a feje mellett megtámaszkodtam. Egy hosszú, szenvedélyes csók után nekiláttam, hogy teljesítsem a kívánságát, és apró csókokkal borítottam be a nyakát, nyelvem hegyével végigszántottam selymes bőrét egészen a füléig. Egy mélyről jövő, halk sóhaj volt a válasz. Az arcára pillantottam, a feje hátraszegve, halvány mosoly ült a szája szélén, a szemei csukva voltak, sugárzott róla, hogy mennyire élvezi a kényeztetésemet.

- Folytasd – suttogta rekedtes, türelmetlen hangon.

- Ó, milyen követelőző lett valaki – feleltem mosolyogva és egy csókot nyomtam ajkaira, ujjaimmal addig is a kulcscsontját cirógattam.  

 Egy puszi az állára és visszatértem a nyakához. Érzéki csókot leheltem a füle alatti kis gödröcskébe, majd elindultam lefelé, hogy egyenként csókoljam végig az anyajegyit. Egy buta gondolat jutott az eszembe, alig vártam, hogy végre jó idő legyen, kisüssön a nap és előjöjjenek a kis szeplői, akkor aztán milliónyi csókot fog kapni tőlem. Hol lágyan, épp csak hozzáérve, hol forrón, szenvedéllyel csókoltam. Nyelvem hegye csiklandozta, fogaim olykor karcolták a bőrét. Halk sóhajok és búgó, doromboló nyögések jelezték, hogy örömét leli abban, amit csinálok.  Folytattam tovább a mellkasán. Puszikat nyomtam a mellizmára, amitől kicsit megrándult. A hajam előreomlott, beborítva a mellkasát. Nyúltam, hogy megigazítsam, de kezünk összeütközött. Bennek is ez volt a szándéka. Felnéztem rá, a szemei most nyitva voltak és mosolygott. Leeresztettem a karom, ő ujjai köré tekerte hosszú tincseimet, majd a tarkómra tette kezét, és gyengéden visszahúzta fejemet a mellkasára. Körbecsókoltam mellbimbóját, majd finoman fogaim közé vettem és nyelvemmel ingereltem. Hangosan felnyögött, hajamat markolva húzott fel magához, és olyan erővel csókolt meg, hogy majdnem mindketten leestünk a kanapéról. De ő határozottan tartott, s ahogy megint nekidőlt a kanapé támlájának, a fenekem alá nyúlva húzott engem is még jobban magára.

Csókja maga volt a tiszta, csábító vágy. Kezei végigsimogatták a combomat, csiklandozva cirógatták az oldalamat, így bújtatott ki a pólómból. Vágytam az érintésére, simogatására, és mikor ujjai a melleimhez értek, egy halk nyöszörgő sóhaj hagyta el a torkom. Hátrahajtottam a fejem, becsuktam a szemem, és csak élveztem, ahogy apró csókokkal és a nyelvével kényezteteti az érzékeny területet.

- Azt hiszem – kezdte komolykodó hanggal, forró lehelete a mellbimbómat cirógatta. -, a reggelit el kell halasztanunk. Ugyanis… - felegyenesedett és maga felé fordította a fejem. -, nagyon felizgattál, és – az egyik kezemet az ágyékán feszülő nadrágjára vezette. – ezt nem hagyhatod csak így itt. – fejezte be kissé parancsolóan. Hátborzongatóan izgató volt. Hirtelen elöntött valami pokoli forróság, ami sebesen végighullámzott a sejtjeimen. Nem tudtam megszólalni, éreztem hogy ég az arcom, valószínűleg már teljesen ki voltam pirulva, de nem zavaromban. Annyira felizgultam, annyira kívántam őt, hogy az szinte már fájt. Kicsit hátrébb csúszva combjain, kapkodva kezdtem kioldani a nadrágszíját.

- Látom, nincs ellenvetés – mondta elégedetten, és vágyakozva hajolt felém egy csókért, de mielőtt elért volna, bal tenyeremet a gyorsan hullámzó mellkasára téve visszanyomtam a kanapéra. Meglepődött.

- Csak nyugi – mondtam megtartva karom hosszúságának távolságát kettőnk között. Mellizmának nyomódott tenyeremen éreztem egyre gyorsuló szívverését, miközben szabad kezemmel tovább bontogattam a nadrágját, végül egy-két cirógató mozdulat kíséretében, az alsóját eltolva kiszabadítottam merevedését. Mindketten az odanéztünk. Ujjaim gyengéden fonódtak rá, pár mozdulattal végigsimítottam a hosszát, a látvány, és a tapintása elégedettséggel töltött el. Nem is tudatosult bennem, hogy mit csinálok, hogy ilyen kihívóan bámulom. A mellkasából feltörő mély nyögés húzta fel tekintetemet az arcára. Ben a kezemet nézte, és magát, ahogy ujjaim rázáródnak. Tisztán láttam a halványan kipirult arcán, hogy ez a látvány megsokszorozta a vágyakozását. A tekintete megint olyan viharosan sötét volt. Alsóajkam beharapva csúsztam hátra, hogy lehúzhassam a nadrágját, majd visszamásztam, és ő egyből az ajkához húzott.

- Rajtad még mindig eggyel több ruhadarab van, mint kellene – mosolygott a csókunkba a bugyimra utalva, amit közben fél kezével próbált meg leügyeskedni rólam.

- Majd én – szóltam mosolyogva, s egy hirtelen támadt ötlettől vezérelve felálltam a kanapén, hogy megszabaduljak a feleslegessé vált darabtól. Ben az ajkába harapva, érdeklődve figyelte mi sül ki belőle. Csábító csípőmozgás kíséretében combközépig lassan letoltam a falatnyi fehérneműt, ami onnantól már szinte magától lecsúszott a bokámig. Bal lábammal kiléptem belőle, míg a másikkal megpróbáltam oldalra pöccinteni, és akármennyire igyekeztem, ezt a mozdulatomat sokkal inkább nevezhettük volna bénának, mintsem szexinek. Ráadásként még a lábam is megcsúszott, és ha Ben nem kap el, egészen biztosan bezuhanok a kanapé és a kis asztal közé. Mindketten felnevettünk, közben ismét az ölébe húzott – Csak óvatosan – mormolta mosolyogva.

- Félted az asztalodat? – incselkedtem a nyakába kapaszkodva.

- Az pótolható – mondta félig mosolyogva. A fenekem alá nyúlva kicsit megemelt, s úgy irányította a csípőmet, hogy egyből rátaláljak. Halkan felsóhajtott, ahogy az ölébe csúsztam. Meleg, édes csókban forrtunk össze, mellkasunk egymásnak nyomódott. Már az első pár mozdulat után éreztem, hogy a forróság hihetetlen gyorsasággal terjed szét a testemben, és amikor ő finom ujjaival végigkarcolta a gerincem vonalát, egészen a fenekemig, újabb vágyhullámok törtek rám. Sokkal hangosabban nyögtem fel, mint kellett volna. Ben egy mosollyal nyugtázta, hogy egy újabb területet fedezett fel rajtam, amire kicsit több figyelmet szentelhet. És valóban. A számról indulva apró csókokkal haladt lefelé, és a nyakam bőrét kényeztette nyelvével. Hagyta, hogy a saját ritmusomban mozogjak rajta, közben az ujjaival körkörösen masszírozta azt az érzékeny területet a fenekem fölött. Olyan intenzív gyönyört gerjesztett bennem ezzel, hogy úgy éreztem, ha így folytatja darabokra hullok szét. De igazából nem tudhattam mi lesz a vége, hiszen soha nem éreztem korábban ilyet, még soha nem érintett meg így senki ezelőtt. Egyre többet akartam belőle, egyre jobban akartam érezni Bent, mélyebben, erősebben. Tudtam, hogy ez az ülő helyzet nem enged kellő teret nekem ahhoz, hogy teljesen élvezhessem őt, ezért a kanapéra nyomtam, így most már hanyatt feküdt. A mellkasára hajolva csókoltam meg hosszan, ő a hajamba markolva tartott a szájánál, alig akart elengedni. Apró csípőmozgásokkal jutalmaztam, csókja egyre követelőzőbb lett. Légzése is gyorsult, ugyanúgy, ahogy az enyém is. Felegyenesedtem. Egy hangos, erőteljes nyögés tört fel belőle, amikor egészen rácsúsztam. Pár másodpercig gyönyörködtem a látványban, mielőtt mozogni kezdtem volna. Nem törte meg a ritmusomat, és biztos voltam benne, hogy kicsit visszafogja magát. Aztán már ő sem. Hangos zihálásunk betöltötte a tágas nappalit. Tudtam, hogy olyan csodálatos orgazmusom lesz, amilyet még soha nem éltem át. Felsikoltottam. A gyönyör szinte felrobbant bennem, a mámor pedig úgy árasztotta el a testemet, mint egy üres szobát a törött váza üvegszilánkjai. Csodálatos volt. Visszatérő érzékeimmel még hallottam Ben morgásszerű nyögését, és éreztem a pulzálását magamban, amikor ő is követett. Ujjai a combomba markoltak pár másodperc erejéig, és én kimerülten zuhantam a mellkasára. Semmivel sem vette lassabban, vagy egyenletesebben a levegőt, mint én, mégis a hajamba markolva húzott az ajkaihoz. Finom csókja után pihegve dőltem le mellé a kanapéra. Ujjainkat összefonva őrülten kalimpáló szívéhez húzta a kezemet. Percekig csak feküdtünk egymás mellett, képtelen voltam nyitva tartani a szememet.

- Ez… ez - kezdte a megfelelő szót keresve.

- Igen – feleltem. Az ajkához emelte a kezemet és megpuszilta. Tudtam, mire gondol, én is azt éreztem, de én sem tudtam, mit is mondhatnék. Csodálatos? Fantasztikus? Egyik sem fejezte ki igazán azt, amit átéltünk.

Egyre könnyebben lélegeztünk, és a gondolataim is lassan kibogozódtak.

- Tűzijáték. – törtem meg végül a csöndet.

- Tessék? – kérdezte Ben értetlenül.

- Veled szeretkezni – válaszoltam, felé fordultam és felkönyököltem. – Olyan, mint a tűzijáték.

Széles mosoly ült az arcára, az államnál fogva az ajkához húzott és megcsókolt. A mellkasára hajtottam a fejem, és átöleltem, ujjai hegyével simogatni kezdte a karom, én pedig becsuktam a szemem és hallgattam, hogy dobog a szíve.

- Tűzijáték - ismételte meg, amit mondtam.

- Mint szilveszterkor – magyaráztam. – Ezernyi robbanás minden sejtemben, a szikrák, a pezsgés, ami bejárja az egész testemet. És esküszöm, a fényeket még most is látom - felemeltem a kezem, kinyújtottam, közel húztam az arcomhoz, majd megdörzsöltem a szemem. Erre Ben hangosan felnevetett, szorosan magához ölelt, és nyomott egy puszit a fejem búbjára.

- Te most kinevetsz engem? – csíptem az oldalába, amitől megrándult.

- Nem, dehogyis! – próbálta visszafojtani a nevetést. Felemeltem a fejem, a fülem mögé igazította a hajam. – Kicsit élénk a fantáziád, nem gondolod?

- Az csak jó, nem? – néztem rá kislányos ártatlansággal és megcsókoltam.

Visszadőltem a kanapéra és húztam magammal Bent is. Egy pillanatra sem szakadt meg a csókunk. Tenyerébe temette az arcomat. Hosszú csók volt, és a legédesebb mosoly, amikor kinyitottam a szemem.

- Igazából, pontosan ezt vártam kettőnktől. – Adott még egy puszit a számra.

- Ezt? – húztam föl a szemöldököm értetlenül.

- Tűzijátékot. Egy őrült nagy tűzijátékot. Mint amilyen szilveszterkor szokott lenni – mosolygott megismételve az én szavaimat. – Vagy még annál is nagyobbat.

Tarkójánál beletúrtam a hajába és ismét megcsókoltam. A kezével az arcomon mélyen a szemembe nézett, azt akarta mondani, hogy szeret, tudom, láttam, ki olvastam a tekintetéből, de a hangosan korgó gyomrom megtörte a pillanatot és mindketten elnevettük magunkat.

- Na, most már tényleg enned kell valamit! – parancsolt rám inkább kedvesen, mint szigorúan.

- Rendben, csak előbb lezuhanyozom – mondtam, felültem és belebújtam a pólómba, aztán átmásztam rajta és megkerestem a bugyimat. Az a rövid út, amit a fürdőszobáig megtettem, olyan volt, mintha felhőkön lépkednék. Bezártam magam mögött az ajtót és mosolyogva, háttal nekidőltem. Nem tudtam nem mosolyogni. Legszívesebben táncoltam és énekeltem volna. Boldog voltam. Úgy éreztem, megtaláltam valamit, amit sohasem kerestem, de mindig is hiányzott, és végig ott volt az orrom előtt. Bent… a legcsodálatosabb embert, aki valaha erre a világra született. És akinek mellesleg addigi életem legfantasztikusabb szexuális élményét köszönhettem. Ezen elkuncogtam magamban, majd bedobtam a bugyimat a szennyes tartóba. Levetettem a pólómat és beálltam a zuhany alá, megnyitottam a csapot, és hagytam, hogy a kellemesen meleg víz végleg elhitesse velem, csak álmodom. Hosszú percek múlva a hátam mögül érkező halk neszezés rántott vissza az álmodozásból. Elhúztam az üvegajtót.

- Ben? – néztem rá meglepettem. Igazából nem tudom, miért is lepődtem meg, talán még nem tértem teljesen vissza az álomvilágomból.

Ott állt anyaszült meztelenül, tökéletesen, a feje kicsit előre billent így nézett végig rajtam, éhesen, vágyakozva, sötéten örvénylő tekintettel a lábujjaimtól egészen a fejem búbjáig. Nem szólt semmit, belépett a kabinba, visszazárta az ajtót és rögtön az ajkaimra tapadt.  Ennyi elég is volt, hogy újra lángra lobbanjak. Erős teste az enyémnek feszült, s a falhoz nyomott kiszorítva tüdőmből az összes levegőt, a hátamhoz érő jéghideg csempétől felszisszentem. Megragadta a zuhanyrózsát és felénk fordította, amiért én hálásan megcsókoltam. Baljával megtámaszkodott a fülem mellett. Az izmai megfeszültek, duzzadó erei szépen kirajzolódtak a karján. Végigcsókoltam a kanyargó vénákat, s ahogy haladtam a válla felé, úgy ölelt magához. Finom bőrének érintésétől bizsergett az ajkam. Felemelte a fejem, s most nem finomkodott, szinte erőszakosan követelőzve, szenvedélyesen csókolt meg. Olyan telhetetlenül estünk egymásnak, hogy kicsit el kellet tolnom magamtól, hogy ismét levegőhöz jussunk. Tekintetem végigsiklott szépen kidolgozott felsőtestét, s a kezemet, mintha nem is én irányítanám, emeltem is, hogy körbesimogassam, majd lecsókoltam pár vízcseppet mellizmáról. Beletúrt a hajamba és felsóhajtott. Éreztem a telhetetlen izgalmát, a forró keménységét, amit türelmetlenül a csípőmnek nyomott, az arcára pillantottam, a szemében ismét azt a csillapíthatatlan éhséget láttam, ami engem is hatalmába kerített.

- Úgy látom, ebéd lesz abból a reggeliből. – mondtam mosolyogva, hátrasimítottam homlokába lógó tincseit és megcsókoltam.

- Én… pokolian kívánlak… mindig – felelte az ajkaimnak két csók között, az utolsó szócskát szinte valamiféle hitetlen nevetésféle kíséretében ejtette ki. – Minden szavad… mozdulatod… pillantásod vágyat ébreszt bennem.

Kezei a hátamról, az oldalamra csúsztak, ujjai hegyével cirógatta testem, le aztán fel bordáim mentén, majd balja a mellemhez érve tenyerébe zárta azt. Belenyögtem a csókunkba. Ajkamtól elszakadva forró csókokat lehelt melleimre. Kezei tovább vándoroltak a derekamra, fenekemre. Ajkai visszatértek a számhoz, kis puszikkal csábított, s közben a combomat simogatta. Tudtam, mire készül, elmosolyodtam, és ő is. Egy határozott mozdulattal az ölébe kapott, lábaimat összekulcsoltam a csípője körül, és ismét a csempéhez nyomott. Csak egy pillanat erejéig lepődtem meg az ügyességén, mert heves csókba kezdtünk, vizes hajába túrtam, úgy húztam még közelebb az ajkaimhoz. Kicsit megemelt, megbizonyosodott róla, hogy biztosan tart, és lassan belém hatolt. A pár perccel ezelőtti türelmetlenségéhez viszonyítva, most visszafogott volt, nem siette el, hogy mindketten kiélvezhessük a pillanatot, amikor eggyé válunk.

- Óh Istenem! – nyögtem szájába és a vágytól megrészegülve, mohón kaptam újra ajkai után.

Következő mozdulatával még mélyebben belém csúszott, az ajkamba harapott és morgó nyögés tört fel a mellkasából. Volt valami leírhatatlanul csodálatos abban, mikor magamban éreztem őt. Megszűnt minden távolság köztünk, és most már elmondhattunk, hogy tényleg mindenünket megosztjuk egymással, a szerelmünket és a gyönyörünket is.  Most ő volt az irányító, erőteljesen nekinyomott a zuhanyzó csempéjének, minden egyes lökésével azt üzente, hogy most bizony az van, amit ő akar, és mindezt úgy, hogy teljes figyelme rám irányult. Ő volt a domináns, de teljesen egymásra hangolódva mozogtunk, mintha csak táncoltunk volna, egy ritmusban, egy csak általunk hallott zenére. Olyanok voltunk, mint egy jól összeszokott pár. A zuhanyfülke az egyre hangosabb sóhajainktól visszhangzott. Vadul csókoltuk egymást, Ben gyorsított a tempón, mire én valamilyen nyöszörgő, nyögdécselő hangot adtam ki. Kinyitottam a szemem, ő elégedett mosollyal pillantott rám, majd újra megcsókolt, egy pillanatra sem veszítve el testünk ritmusát. Hátrahajtottam a fejem, ajakai nyakamra siklottak, forró csókokkal és gyengéd harapásokkal borította be a bőröm.

- Hanna – suttogta nyakamnak.

A nevemet hallva borzongás futott végig a gerincemen. A hangja lágy volt és selymes, mint a legfinomabb étcsoki, és határozott, mint a legízesebb keserű likőr. Érzékszerveim teljesen eltompultak, a külvilágból kettőnkön kívül nem érzékeltem semmit. Eleinte még hallottam a vízcseppek kopogását a padlón, de egy idő után az is elhallgatott. A hajába markolva visszahúztam számhoz, hogy ismét csókolhassam. Bal kezével még mindig erősen tartott, jobbjával a combomat, csípőmet simogatta, majd felvezette egészen a tarkómig, benyúlt a hajam alá és nyakához vonta ajkaimat. Nyelvemmel és rövid csókokkal kényeztettem lángoló, nedves bőrét.  Doromboló nyögés tört fel belőle. Megragadtam az állát és hevesen megcsókoltam, talán még a fogunk is összekoccant.  Összefonta az ujjainkat, kezemet a fejem mellé a falhoz szegezte, keményen. Éreztem, hogy a sejtjeim szinte egyesével robbannak szét. Csókolta a számat, az arcomat, az államat, a nyakamat, és ahogy ajkai újra és újra bőrömhöz értek, a gyönyör hullámokban öntötte el a testemet és a mámor örvényként szippantott magába. Megmarkoltam a vállát és felsikoltottam. Ben mohó csókja elfojtotta a sikolyomat, erősen szorította a kezemet, egy mély, dübörgő nyögés kíséretében az alsóajkamba harapott és őt is elragadta a boldog kielégülés. Levegő után kapkodva borultam a vállára, felemelte a fejem, megcsókolt és óvatosan leeresztett a földre, de nem engedett el, mintha tudta volna, nem vagyok biztos benne, hogy meg tudok állni a lábamon. Még mindig csókoltuk egymást, majd mikor elváltak az ajkaink elnevettük magunkat. Igazából nem is tudom min. Magunkon, a helyzeten, hogy képtelenek vagyunk betelni egymással. Ben a falnak dőlve tartott engem szorosan a testéhez húzva, én átöleltem és a mellkasára hajtottam a fejem. Kis remegést éreztem a térde tájékán, azt hiszem ő is kezdett már az energiatartalékai végéhez érni. Így pihegtünk pár percig a szüntelenül csordogáló vízsugár alatt.

- Na, volt tűzijáték? – kérdezte a hajamat simogatva.

Nem válaszoltam, csak lehúztam magamhoz és megcsókoltam. Elmosolyodott.

- Ezt igennek veszem – súgta az ajkamnak és újból megcsókolt.

Kibújtam a karjai közül és kinyújtóztattam a lábaimat.

- Au – masszíroztam zsibbadt combjaimat. – Azt hiszem holnap szép kis izomlázam lesz.

- Én mondtam, hogy gyere velem futni, de nem baj, majd rádolgozunk és elmúlik – nevetett.

- Ah, Ben - megborzoltam a haját, nyomtam egy puszit a szájára és áttértünk a zuhanyzó rendeltetésszerű használatára. A tusfürdő is előkerült, a lábunk alatt hevert, nem tudom, mikor löktük le, de a fele már kifolyt.

- Hivatalosan is kijelenthetjük, hogy a torta csak finom és hizlal, de a tápértéke nulla – fejtettem ki észrevételemet, miközben Ben egy törölközőt nyújtott felém. – Az az egyetlen fánkocska biztosította az energiámat két szilveszteri tűzijátékhoz is.

Hangosan felnevetett.

- Hát akkor becsüljük meg a fánkokat – felelte fülig érő mosollyal és egy rövid csókot nyomott a számra.

Miután megtörölközött, Ben egy szál ádámkosztümben sétált át a szobájába, amit én pimaszságnak éreztem. Csodálattal néztem végig a testén és figyeltem minden mozdulatát. Puhán, nesztelenül lépkedett, mint egy nagymacska, izmai minden lépésnél megfeszültek. Igyekeztem jól elraktározni az agyamban ezeket a képeket a szűkösebb időkre. Gondolataimba merülve összeszedtem a nappaliban levetett pólót, és a hajszárítóval a kezemben indultam a szobám felé. Kicsit megszárítottam a hajam, belebújtam a Bentől lopott felsőmbe, kerestem egy bugyit, s néhány perc múlva csatlakoztam Benhez a konyhában, ahol ő már a szatyrok kipakolásával bajlódott. Egy semmilyen zöld póló, és egy kopott szürke melegítőalsó volt rajta.

- Csak szeretném megjegyezni, hogy a sajtos kifli még meleg volt, amikor hazaértem – mondta, egy pillanatra rám mosolyogott, közben kirakta a péksüteményeket egy nagy tányérra.

folytatás
előző fejezet

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés