|
Az egyszerű igazság V.
Cím: Az egyszerű igazság V.
Szerző: miriel
Korhatár: 12
Stílus: általános, kissé drámai
"Tudja, a bűnüldöző szervek általában akkor követik el a legnagyobb hibát, ha nem ismerik el egy bűnöző zsenialitását, pedig közöttük is vannak rendkívül tehetséges emberek. Moriarty remek példa erre. Hibát követnék el, ha nem tisztelném őt."
„A lehetetlen csupán egy nagy szó, amellyel a kis emberek dobálóznak, mert számukra könnyebb egy készen kapott világban élni, mint felfedezni magukban az erőt a változtatásra. A lehetetlen nem tény. Hanem vélemény. A lehetetlen nem kinyilvánítás. Hanem kihívás. A lehetetlen lehetőség. A lehetetlen múló pillanat. A lehetetlen nem létezik.”
Muhammad Ali
Ha egy ember visszatér a halálból, az emberek hajlamosak csodát emlegetni. Hófehérke lenyel egy mérgezett almát, majd kinyitja a szemét és boldogan él, míg meg nem hal. Bobby Ewingot elüti egy autó, majd felesége a fürdőszobában találja őt, amit békésen zuhanyozik. Sherlock Holmes pedig besétál egy sajtótájékoztatóra, miután leugrott egy kórház tetejéről.
A csoda. Furcsa fogalom. Az egyszerű embereknek, mint a busmanok, a telefon is varázslatnak tűnhet, a modern ember pedig azon akad fenn, hogy valaki túlél egy 18 méteres zuhanást. A média tűkön ült, ahogy mindenki más is. A képek, melyeken Sherlock Holmes besántikál a sajtó és a Scotland Yard szeme láttára a terembe, bejárták az egész világot. Az internet, a tévéadások, az újságok mind tele voltak vele.
Sherlock Holmes él!
A detektív visszatért!
Az évszázad átverése!
Sherlock Holmes, a mágus!
John és Sherlock jót nevettek az utolsón. Mindenki próbálta kitalálni, hogyan élhette túl a tanácsadó detektív a zuhanást a halálba, eleddig eredménytelenül. Persze Sherlock egy pár válogatott embernek elmondta, de a szűk baráti körön kívül nem tudta senki és ez így is maradt. Az azonban egy idő után egyértelművé vált, hogy a médiát nem lehet teljesen kirekeszteni, válaszokat kell adni, különben mindenki életét el fogják lehetetleníteni az újságírók.
Így született az a megoldás, hogy Sherlock Holmes exluzív interjút fog adni, de csak egyet. Mycroft gondos válogatás után választotta ki Sam Waldent a Guardian újságíróját a feladatra. A férfi el sem akarta hinni a szerencséjét, mikor érkezett a telefon és megtudta, hogy a sok versenytárs közül Sherlock Holmes bátyja őt választotta ki, hogy beszélgethessen az öccsével. Mikor hétfőn reggel felébredt, reggeli és kávé nélkül rohant le a Guardian legfrissebb számáért, melyben a több oldalas interjú szerepelt.
Sherlock Holmes vallomása!
Meghalt. Visszatért. Most mindent elmesél.
Sherlock Holmesszal otthonában a Baker Streeten találkozom. Nem egyszerű feljutni a lakásba. Mogorva biztonsági őrök megmotoznak: nem lehet nálam más, csak a diktafon és a jegyzetfüzet. A fotót is ők intézik el – mondják. Mindamellett nem kérdezhetem meg, milyen módszerrel élte túl a detektív a zuhanást. Az Mr. Holmes és pár kiváltságos barát titka marad örökre. Mindenbe beleegyezem. Mindent lenyelek, mert ha egy újságírónak felkínálják az évtized riportját, nem panaszkodhat.
Aztán végre felérek a lakásba és meglátom Mr. Holmest. Egy fotelban ül, de jöttemre feláll és kezet ráz velem. Még az amatőr szemeknek is feltűnne mennyire megviselte az elmúlt időszak. Arca sápadt és nyúzott, az egyik lábára még mindig óvatosan rakja a terhet, bár a botot, amire a sajtótájékoztatón támaszkodott, már nem látom a szobában. Mikor arról faggatom hol szerezte a lábsérülést, csak legyint.
Egy dühös, magát súlyosan túlértékelő bűnöző ajándéka – mondja.
Gondolom, ennek a bűnözőnek neve is van.
Így igaz.
Elmondja majd?
Talán.
Nos, Mr. Holmes köszönöm, hogy lehetőséget kaptam erre az interjúra.
A bátyámnak köszönje. Ha rajtam múlik, itt semmi sem történik. Mivel azonban a jövőm függ attól, hogy a sajtó megnyugodjon, kénytelen voltam engedni.
Érthető, hogy viszolyog egy kicsit a médiától. Elég kellemetlen helyzetbe hoztuk két évvel ezelőtt.
Egyáltalán nem érdekel, mit tett a média. Moriarty zseniális bűnöző volt. Hosszú ideje tervezgette, amit végül végrehajtott. Rengeteg beépített emberrel bírt: sokakat megvásárolt, másokat szimplán átvert. Még a médiát is.
Mégis önön csattant az ostor.
Kellemetlen volt, az igaz. De nem különösebben rendítette meg az életemet, amit rólam írtak.
De Mr. Moriarty igen?
Moriarty… Moriarty és az én életem, többször keresztezték már egymást. Jóval azelőtt a gyerekrablási ügy előtt.
Abban is benne volt?
Természetesen. Hiszen ahogy Lestrade felügyelő is elmondta, Moriartynak az volt a legnagyobb célja, hogy engem legyőzzön. Ennek a folyamatnak csak egyik lépése volt az, hogy engem lejárasson.
Miért? Miért akart egy embert legyőzni, amikor egy igen kiterjedt bűnhálózattal rendelkezett? Akinek ekkora hatalma van, biztos el tudja viselni, hogy egyszer-kétszer keresztbe tesznek neki.
Hát éppen ez az. Nem tudta. Senki sem viseli könnyen, ha legyőzik. Főleg olyan ember nem, akinek ilyen nagy hatalom összpontosul a kezében. Ebben nagyon is hasonlítunk egymásra.
Igaz a hír, miszerint Mr. Moriarty figyelemmel kísérte az ön tevékenységét és úgymond a rajongója lett?
Nos, igen. Nagy tisztelői voltunk egymásnak.
Maga tisztelte Moriartyt?
Döbbenetemet látva elmosolyodik.
Tudja, a bűnüldöző szervek általában akkor követik el a legnagyobb hibát, ha nem ismerik el egy bűnöző zsenialitását, pedig közöttük is vannak rendkívül tehetséges emberek. Moriarty remek példa erre. Hibát követnék el, ha nem tisztelném őt.
Mindezt mondja úgy, hogy majdnem tönkretette önt.
Csak majdnem. (nevet)
Azért kissé necces volt.
Nézze, Mr. Walden! Nem mondom, hogy nem töltött el izgalommal a hajsza. És azt sem állítom, hogy nem fordult meg a fejemben a kudarc lehetősége. Viszont nem engedhettem meg, hogy csődöt mondjak. Mindig is így álltam hozzá a dolgokhoz. Jelen esetben csak a szokásosnál forróbbá vált a talaj a lábam alatt.
Ön nagyon magabiztos.
Ha nem hinnék magamban, most nem lennék itt.
Viszont a túlzott önbizalom nagy hibafaktor lehet.
Igaz. Nem is állítottam, hogy tévedhetetlen vagyok, de ebben a szituációban nem engedhettem meg magamnak a hibát. Túl nagy volt a tét. Tisztában voltam azzal, hogy eljuthatunk arra a pontra, amikor Moriarty már nem elégszik meg azzal, hogy tönkreteszi a munkásságomat és morálisan megaláz. El akart pusztítani engem, ki akarta égetni a szívemet, ahogy ő mondta. Tudtam, hogy előbb utóbb eljut a barátaimhoz. Cselekednem kellett.
Így megrendezte a saját halálát.
Igen. Ez volt az egyetlen lehetséges megoldás.
Szóval Mr. Moriarty becsülte túl önmagát és nem fordítva. De hadd kérdezzek valamit. Mi lett volna, ha Moriarty terve válik be? Ha nem ön a jobbik gondolkodó és csak a tetőn szembesül azzal, hogy csak a halála válthatja meg a barátai életét. Akkor is leugrott volna?
Azt kérdezi, hogy ténylegesen meghaltam-e volna a barátaimért?
Elszégyellem magam a tekintetét látva, olyan sértődötten és dühösen néz rám. Sikerült mélyen megbántanom.
Gondolkodás nélkül meghaltam volna értük. Egy ember élete, legyen az bármennyire sokak hasznára, nem érhet fel több emberével. Elismertem volna a vereségemet és megtettem volna, amire Moriarty kért. De nem jutottunk el odáig.
Mr. Moriarty is meghalt azon a napon.
Igen. Öngyilkos lett.
Hogyan? Miért?
Hogy nekem ne legyen más választásom, mint levetni magam. Az ő halálával az egyetlen dolog, ami meg tudta állítani a bérgyilkosokat, ha látnak engem leugrani. Biztosra ment.
Tényleg zseniális figura volt.
Örülök, hogy ön is így látja.
Sokaknak furcsa lehet, hogy Mr. Holmes ilyen tisztelettel beszél arról a férfiról, aki kis híján a halálba küldte. De ő komolyan gondolja.
Mi történt azután?
Egy ideig meg kellett húznom magam. Moriarty emberei még a temetést is figyelték.
Nagyon megható búcsúztatás volt.
(felhorkan) A bátyám túlzásba vitte. Pedig megmondtam neki, hogy nem kell az a több tucat fehér rózsa. De ő azt mondta, hogy virágokra igen is szükség van, és ne szóljak bele, hiszen halott vagyok.
Mindezt úgy adja elő, hogy nem bírom ki nevetés nélkül. Nem csoda, hogy olyan sok ügyet megoldott. Színészként se utolsó.
Azt megértem, hogy egy-két hétig, esetleg egy hónapig bujkálnia kellett. De két év? Miért rejtőzködött ilyen sokáig?
A megrendezett öngyilkossággal nemcsak a barátaim életét akartam megmenteni. Moriarty tervét is ellene fordítottam.
Hogyan?
Ő azt akarta, hogy elpusztuljak. Hát megtettem neki ezt a szívességet. Meghaltam és elbújtam mindenki szeme elől és ezt kegyetlenül kihasználtam. Akit leírtak, az nagyon könnyen a legnagyobb ellenséggé válhat.
Maga volt? Maga számolta fel a bűnözői hálózatot?
Persze, hogy én voltam. Helyzeti előnnyel bírtam, rám nem számított senki sem. Na, nem minden érdem az enyém: a rendőrség takarított utánam. (vigyorog)
Hogy volt képes mindezt egyedül véghezvinni? Ez… olyan… lehetetlen vállalkozásnak tűnik.
Ezt a szót nem ismerem, Mr. Walden. Ha valaki a lehetetlen szót használja, én lehetőséget látok arra, hogy bebizonyítsam: téved. Nehéz volt véghezvinni. Sokszor hajszál híján múlt a siker, de végül minden megoldódott. Sokat változtam én is a folyamat közben. Mikor újabb és újabb álcát vettem magamra és üldözőbe vettem a gazfickókat, rá kellett jönnöm, hogy sokszor nem minden az ember eszén múlik. Át kellett formálnom a gondolkodásomat, és olyan dolgokat kezdtem értékelni, amelyeket azelőtt nem. Így sikerült elérnem a célt.
A rendőrség szerint fél évvel ezelőtt fogták el Moriarty utolsó emberét. Ő lenne a rejtélyes bűnöző?
Így van. Sebastian Moran, a jobb kéz.
Mi történt önnel ez alatt a fél év alatt? Miért nem jött vissza?
Most először nem válaszol azonnal. Oldalra fordítja a fejét és idegesen dobolni kezd az ujjaival a fotel karfáján. Ekkor veszem észre. Alig látszik, mert a haj már szinte teljesen eltakarja, de azért ott van. Egy sebhely a fején. Egy golyó ütötte seb.
Sebastian Moran – mondja, és még mindig nem néz rám – akadályozott meg benne.
Hogyan?
(rám néz) Ő volt Moriarty legjobb embere. Ahhoz, hogy véglegesen fel lehessen számolni a szervezetet, őt is el kellett fogni. Megtaláltam, bizonyítékok is voltak ellene. Minden a tervek szerint zajlott, azonban Moran mégis elszökött. Így, hogy megtudta, élek, teljesíteni akarta a főnöke utolsó utasítását és megölni John Watsont. Utána mentem, hogy megállítsam. Sikerült, de cserébe kaptam egy golyót a fejembe. Hónapokig nem tudtam magamról semmit. A kóma szívás. Amikor magamhoz tértem, négy hónap után… nos… Mondjuk úgy, hogy az orvosok 99 százaléka már lemondott rólam, így okoztam egy kis döbbenetet.
Ki tartozott az egy százalékhoz?
Egy nagyon jó barát. (mosolyog)
Az orvosok szerint mennyi ideig tart majd a felépülése?
Tovább, mint azt szeretném. Nagyon elkeserítő, hogy az emberi test gyengesége képes kalodába zárni az elmét.
Megint elfordítja a fejét és én nem faggatom erről tovább. Most már világos, milyen nagy áldozatokat hozott ezért az ügyért. Kezdtem magamban átértékelni a lehetetlen fogalmát.
John Watson tisztázta az ön nevét, amíg távol volt. Milyen érzés szembesülni vele, hogy ilyen sokan kiálltak önért?
Meglepő. Nem számítottam soha ilyesmire. Annak, hogy mindig is távolságtartóan és ridegen viselkedtem, meglett a következménye. De sokáig ezt el is fogadtam. Úgy gondoltam, nincs szükségem barátokra, mert a magány az, ami megvéd. Aztán olyat tettem, mint még soha életemben: közel engedtem magamhoz egy embert. Aztán még egyet és még egyet. Mostanra pedig eljutottam odáig, hogy bár továbbra sem vagyok az a társaságkedvelő személy, a magányt se tudnám többé vállalni. A szentimentalizmust gyengeségnek tartottam sokáig… de most mégis ez mentett meg.
Ez majdnem úgy hangzik, mint egy köszönöm.
Makacsul hallgat. Egy pillanatig attól félek, hogy kidob a lakásból, de aztán fogja a mobilját és megmutatja nekem a beállított csengőhangot. Végighallgatjuk a Survivalt és én megértem, hogy ez a válasza. Kiválasztotta azt a slágert, ami a Higgy Sherlockban Mozgalom dala lett. Lehet, hogy képtelen kimondani, de a tekintetében ott van.
Mihez kezd most magával? Újra nyomozni fog?
Magától értetődik. Nekem ez a lételemem, Mr. Walden. Ha nincs egy rejtvény, amin gondolkodhatok, megőrülök az unalomtól. Sajnos jó pár hétig még nem engednek egyetlen ügy közelébe sem.
Tragikusnak hangzik.
Az is. Borzasztó tragédia.
Mindez megérte? Megérte ilyen sok mindent elviselni?
Az ember sok mindent kibír. A szavak elszállnak, a tettek viszont tartósak. Csalónak állítottak be, de ez nem akadályozott meg abban, hogy végrehajtsam, amit helyesnek hiszek. Sokan úgy gondolják, őrjítő lehet, ha valakit így megrágalmaznak, mint engem. Dühítő, igen. Tudni, hogy minden vád hamis. Viszont, ha az ember felülemelkedik ezen, rájön, hogy mindez lényegtelen, ha eléri a célját. A barátaimat megmentettem, bűnözőket juttattam a rács mögé, legyőztem a legnagyobb ellenségem és mindezzel szemben áll egy vád, hogy csaló vagyok. Mi cáfol meg jobban egy hazugságot, mint a tettek? Belevágnék-e még egyszer? Igen. Megérte-e elviselni? Az eredmények önmagukért beszélnek.
Sok jelzővel lehetne illetni Sherlock Holmest. Arrogáns, távolságtartó, büszke, magabiztos, okoskodó. Számos negatív tulajdonsággal rendelkezik és ő ezt el is ismeri. Önmagát egy kifinomult szociopatának vallja. Viszont mindemellett egy zseni. Olyan dolgokat vitt véghez, amit az emberek többsége lehetetlennek tartana és képtelen lenne megtenni. Miközben hazafelé tartottam a Baker Streetről a saját lakásomra, hogy megírjam a cikkem, azon gondolkodtam, hogy az embert mi teszi azzá, aki. Több személlyel is beszéltem, akik hosszú ideje jól ismerik Mr. Holmest. Mind egyöntetűen azt vallották, hogy elég különc személyiség. Nehéz őt kedvelni.
John Watson beszámolójából tudom, s az interjúalanyom is megerősítette, hogy Moriarty, egyszer azzal fenyegette Sherlock Holmest, hogy végül ki fogja égetni a szívét. Mit válaszolt erre a detektív? Hogy neki olyan nincs. Itt most megcáfolnám ezt és úgy gondolom, jó páran mögém állnának a sorban. Még azok is, akik kevésbé kedvelik.
Egy szívtelen ember nem tette volna, amit Sherlock Holmes tett. Egy szívtelen ember végignézte volna, ahogy meghal három ember, majd saját életét biztonságban tudva, elsétált volna a helyszínről. Lehet, hogy sokkal mélyebbre van rejtve, mint másoké, de kevés olyan ember van, aki nála nagyobb szívvel bír.
Különc. Igen. De hát a zsenik mind azok.
Valószínű sosem fogjuk őt teljesen megérteni. Sokan fogják még rajta köszörülni a nyelvüket és ez őt továbbra sem fogja zavarni.
Egy valami azonban biztos: Sherlock Holmes mindenidők egyik legnagyobb detektívje. És ezt a címet nehéz lenne elorozni tőle.
Sam Walden
folyt.köv.
előző fejezet
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Szia Matyi!
Először is ne haragudj, hogy csak most válaszolok, de eddig nem vettem észre, hogy felrakták már ezt a részt is.
Nagyon szépen köszönöm a szép szavakat! Mindig jó érzés azt olvasni, ha valakinek tetszik a műved, amin olyan sokat dolgoztál. Komolyan nem hittem, hogy ennyire megszeretik ezt a történetet az emberek, de tényleg óriási öröm ez nekem.
Remélem, a befejezés sem fog csalódást okozni! :)
Köszönöm, hogy írtál nekem!
Üdv!
Miriel