|
Molly Hooper naplója 5. - Egy újabb álom valóra válik
Cím: Molly Hooper naplója 5. - Egy újabb álom valóra válik
Szerző: Bubu [link]
Korhatár: 18
"Egyszer csak arra ébredtem, hogy a vállamat simogatja. Lassan nyitottam fel szemeimet, és oldalra döntöttem a fejem. Sherlock nézett vissza rám derűs tekintetével"
Olyan lágyan simította végig a karom, mintha selyemmel tette volna. Megcsókolt, és súgott valamit a fülembe, de nem értettem tisztán. Mindennél csodálatosabb volt az az éjszaka. Annyira elragadott a mámor, hogy őszintén szólva nem emlékszem pontosan arra, hogy részletesen mi történt.
Órákig csak feküdtem a mellkasán. A következő, amire emlékszem, hogy reggel a karjai közt ébredtem. Ő még aludt. Olyan édesen. Minden egyes lélegzetvételénél fütyült egyet halkan. Kimásztam a takaró alól és a szekrényhez osontam. Itt voltak eldobálva a ruháink. Kihalásztam a melltartómat, és felvettem. A bugyim menthetetlen volt, megvarrni se tudtam volna. A szekrényhez léptem, és halkan kihúztam a legfelső fiókot, amiben néhány pár zokni pihent. Lassan visszacsuktam, és az alatta lévővel próbálkoztam. Ingek szépen összehajtva sorakoztak egymás mellett nagy örömömre. Kivettem egy nekem szimpatikusat, és szétgomboltam. Belebújtam, majd egyesével visszagomboltam. A combom közepéig ért, mint egy ruha. Így másztam vissza az ágyba, mellé. Hozzábújtam szorosan, és ő álmában átkarolt. Teljes biztonságban éreztem magam, elmosolyodtam, és mélyen magamba szívtam bőre illatát. Tökéletesen megnyugodtam, a világ összes problémája eltörpült minden mellett, és pedig álomba szenderültem.
***
Egyszer csak arra ébredtem, hogy a vállamat simogatja. Lassan nyitottam fel szemeimet, és oldalra döntöttem a fejem. Sherlock nézett vissza rám derűs tekintetével. Még kómás állapotomban megcsókolt.
- Jól aludtál?
- Igen. A te karjaid között – mosolyodtam el. – Mióta vagy fent?
- Egy órája – mondta, majd megint megcsókolt, és kis szünet után még hozzátett valamit. – Nem vagy éhes?
- De. Korog a gyomrom – feleltem, majd kimásztam a takaró alól.
Az ágyból még végigmért, majd csodálkozva nézett vissza a szemembe.
- Minek ez?
- Nincs más ruhám – mosolyogtam egyet, és az ajtóhoz léptem, amikor eszembe jutott, hogy nincs meg a kulcs. Leguggoltam, és körbenéztem a földön. Az ágy alá is benéztem. Természetesen ott fénylett a kulcs. Benyúltam, hogy kivegyem, de pókháló és por keveréke fogadott. Mikor megkaparintottam végre, feltápászkodtam, és a zárba dugtam. Elfordítottam egyszer, és kinyílt magától. Kiléptem a padlószőnyegre. Igaz, az puha és meleg volt, de kint hűvös volt, így dideregve szaladtam a konyhába. Hirtelen mögöttem termett Sherlock, majd hátulról átkarolt, és megpuszilta a nyakam.
- Ülj le – súgta. – Felteszek egy kávét és csinálok pirítóst.
Szót fogadva leültem a nappaliba, és onnan néztem, mit ügyködik. Kék köntösét összehúzta, és megkötötte. Gondoltam, amíg ő a reggelit elkészíti, felfrissítem magam, és a fürdőszobát vettem célul. Ledobtam bent az inget, és zuhanyozni kezdtem. Józanítón hatott rám a hidegvíz, de mivel London nyáron reggel is hűvös, egy kicsit meleg vízzel ajándékoztam meg magam. Miután végeztem, egy törölközőbe csavartam magam, és fésű után kutattam. Találtam egyet az egyik fiókban, és kifésültem a hajam. Áttöröltem a testemet még egyszer, és újra magamra tekertem a majdnem térdig érő törölközőt. A konyhában a megterített asztal mellett Sherlock fogadott nagy mosollyal, és így szólt:
- Miért nem szóltál, hogy zuhanyozni mész? Csatlakoztam volna – mosolygott kacéran, és aztán az vele szemben lévő szék felé biccentett.
Egy mosollyal válaszoltam, és leültem a székre, aztán ő is csatlakozott.
***
A reggeli után ő is lezuhanyozott. Addig mégiscsak megpróbáltam megvarrni az elszakadt bugyimat – szerencsére sikerrel. Felvettem a tegnapi ruhámat, és a kanapén vártam Sherlockot. Egy rövid ujjú pólóban, és egy hosszúnadrágban jött ki, és leült mellém. Kisimította az arcomból a hajszálakat, és megcsókolt.
- Kár, hogy felöltöztél. Terveim lettek volna – súgta a fülembe.
- Akkor te miért öltöztél fel?
Csend volt, nem válaszolt, végigsimította a combomat, és maga felé húzva ösztönzött arra, hogy az ölébe üljek. Ráültem a combjára, aztán a hajába túrtam.
- Mit szólnál, ha most elmennék, és délután újra találkoznánk? –vetetettem fel az ötletet.
- Nem volt jó a tegnap este?
- Dehogynem! Isteni volt.
- Akkor miért mennél el, ha éppen ráérek? – és közben lehúzta a ruha egyik pántját.
- Mert nekem is vannak terveim – azzal megcsókoltam, és kibújtam öleléséből. Csodálkozva nézett rám, és talán egy kicsit csalódottan is. Fájdalmasan búcsúztunk el, vagy ötször is megpróbáltunk elköszönni egymástól, de ő mindig megfogta a vállam, és újra megcsókolt. A sokadik próbálkozás után kiléptem a ház ajtaján, és hazáig sétáltam. Igazából nagyon szerettem volna nála maradni, de úgy döntöttem, felfrissítem a ruhatáramat kicsit, és kitakarítok a lakásban.
Miután hazaértem, átöltöztem, kényelmesebbre vágytam. Egy póló és egy nadrág tökéletesen megfelelt. Összefogtam a hajam egy copfba, és lesétáltam az utcára. Taxit fogtam, és az Oxford Streetre mentem. Itt szuper jó butikok vannak, közöttük a kedvencem is. Benéztem egy fehérneműboltba is. Néhány új melltartót vettem magamnak. Bugyit nem, mert Sherlock megígérte, vesz másikat…
Aztán átmentem a szomszédba, és pár új felsőt sikeresen vettem. Mindegyik nagyon csinos volt, és direkt nem olyan ruhákat vettem, amiben tetszhetek neki, hanem olyanokat, amikben jól is érzem magam. A fizetésemből nem telik sokra, de ez még belefért. Dél után egy pár perccel értem haza, és nekiálltam rendet rakni. Sosem voltam az a rendmániás, de egyáltalán nem volt nagy rendetlenség a lakásban. Kiporszívóztam, felmostam, port töröltem, kimostam egy adag ruhát és ágyneműt is cseréltem, az este reményében. Aztán két óra tájt egy pizzát dobtam be a sütőbe. Ebéd után ledőltem az ágyamra, és a naplómat elővettem.
Vidáman gondoltam végig a tegnap estét, és a toll a kezembe szinte füstölt.
Az álmaim valóra váltak! Tegnap a vacsora Vele tökéletes volt. De az este további része még inkább. Lefeküdtünk! El sem hiszem! Olyan jó volt. J Reggel vele ébredtem, reggelit készített, és aztán nagy szívfájdalmamra eljöttem, és vettem pár új cuccot. A három felső közé becsúszott egy szexi ruha is. Nem teljesen az én stílusom, de nem úgy nézek ki benne, mint egy k*rva. Epekedve várom, hogy megvegye nekem az ígért bugyit…
Letettem a tollat, eltettem a naplómat, és felhívtam Sherlockot.
- Igen? – szólt a telefonba.
- Szia, én vagyok.
- Á, szia. Hiányzott már a hangod.
- Nekem is a tiéd… nem jönnél át?
- De, mindjárt ott vagyok.
- Siess.
- Igen is! Szeretlek.
- Én is.
- Szia.
- Szia.
Letettem a telefont, és gyorsan átöltöztem. Csak egy rövid ujjút és egy cicanadrágot vettem fel. Az új melltartóm eléggé kényelmesnek bizonyult, szóval az maradt rajtam. Kibontottam a hajam, és alaposan megfésültem. Egy kis parfümöt fújtam magamra, aztán alighogy leültem az ágyra, csengetett. Megnyomtam a kaputelefonon a gombot, ezzel beengedve őt. Izgatottan álltam az ajtó előtt, és amikor kopogott, kinyitottam azt. Rámosolyogtam, és magamhoz szorítottam. Megfogtam aztán a kezét, és bevezettem. Bezártam az ajtót, és követtem. A nappaliba ültünk le, átkarolt, majd megszólalt.
- Gondolkodtam kettőnkön.
- És mire jutottál? – kérdeztem meglepetten.
- Egy fontos dolgot fontoltam meg – azzal felállt, és kisétált a bejárati ajtón. Kíváncsian néztem utána. Aztán visszajött hozzám, kezében néhány szál rózsával. A karját nyújtotta felém, én felálltam, és az átadta a kis csokrot.
- Már jól ismerjük egymást, és a tegnap este után közelebb kerültünk egymáshoz. Én többet akarok, mint egy éjszaka, és pár csók. Legyél a barátnőm – megcsókolt, és kérdően a szemembe nézett.
- Leszek – a csokrot leraktam az asztalra, és szorosan hozzábújtam. – A legnagyobb álmomat váltottad valóra. Szeretlek!
- Én is Molly – újra megcsókolt. Szerelmesen, szenvedélyesen.
Már nem csak egy jelentéktelen ember vagyok a szemében, hanem a társa, a párja, a barátja, akivel mindent megoszthat és a szerelme, akit szerethet. A rózsákat egy vázába tettem, és kitaláltuk, lemegyünk a parkba sétálni egyet. Azon a délután kézen fogva jártuk be a csodaszép parkot. A nap kezdett lemenni. Kimentünk a főútra és taxit fogott. Nem engedte, hogy előtte beszálljak, elmondta a sofőrnek a címet, és csak aztán ülhettem be én is. Egy kendővel bekötötte a szemem út közben, majd kiszálltunk, és elindultunk valamerre.
- Hova viszel? – kérdeztem sokszor, de a válasz mindig csak az volt, hogy ’Majd megtudod.’
Egy ideig ácsorogtunk, aztán tovább mentünk, és megint ácsorogtunk. Miután elindultunk, sokáig nem álltunk meg.
- Gyere gyorsan – mondta, és bementünk valahova. Az egész helyről csak annyit fogtam fel, hogy emberek között voltunk, aztán bementünk egy szélcsendes helyre. Átkarolt, majd lassan kioldotta a kendő csomóját, és amikor lehúzta a szememről, bámulatos látvány tárult a szemem elé…
folyt.köv.
előző fejezet
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Gratulálok nagoyon jó! :) Végre Molly és Sherlock..*.* Nagyon Molly párti vagyok.. :D :D Bár eleinte feltételekkel kezeltem a történeted,-ugyanis Sherlock nem olyen férfi mint amilyennek itt leírod- mégsem birom abba, hagyni az olvasást, késztetést érzek, hogy tovább menjek a követkető részre.. :) Szuper!! :)