Hová lett Molly Hooper 2. fejezet

- Én ... nem akartam... 
- Mit? Sherlock, mit? Azt, hogy legyen egy jó esténk? - Sóhajtotta John, majd kényszerítette magát, hogy lenyugodjon. - Utánamegyek. - közölte nemes egyszerűséggel.
- Nem. Én megyek...
- Komolyan? Szerinted ez jó ötlet? - szólt most először bele a beszélgetésbe Mary. - Inkább én megyek utána, és kibeszéljük a pasikat... Bocsi szívem, - hajolt John felé, és adott egy puszit a szájára - és sajnálom, hogy így alakult az este. - Magára vette a fekete kabátját, majd kisietett az épületből.
- Most mit csináljunk? - kérdezte John gondterhelt arccal.
- Én folytatom a nyomozást.
- Ez most komoly? Most sértetted meg az egyetlen lányt, Maryn kívül, aki elviselt, és bármilyen bajban voltál segített. Még a hálószobáját is odaadta, ő maga pedig a kanapéra költözött. Tényleg lennél annyira... olyan... Nem is tudom, hogyan fejezzem ki magam... Olyan ,,robot'', hogy nem kérsz bocsánatot? Szerintem menj el a lakásához, és reménykedj, hogy valaha az életben megbocsát.
-... - Sherlock még megszólalni sem tudott John annyira kioktatta.
- Rendben - a szőke férfi tátott szájjal nézett fel a másikra. soha nem gondolta volna, hogy valaha is hallgatni fog rá.

              ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

Lassan tudtam kinyitni a szemem, de még akkor sem láttam semmit. Sajgott mindenem, és moccanni sem tudtam. Egy kocsi hátuljában lehettem, mert minden rázkódásnál belenyilallt a bokám. Éreztem, hogy a kezeim hátra voltak kötve.
Megálltunk. Nem tudom ki, miért, milyen céllal rabolt el, de nem is érdekelt. Valamiért úgy éreztem, mintha megérdemelném. Megsérülni viszont nem akartam, ezért lehunytam a szemem mielőtt kinyitották volna a csomagtartót. 
Hallottam a kocsiajtót, ahogy nyikorogva felnyílik. A bokámnál fogva húztak ki, ami az érintésre iszonyatos kínoknak tett ki. ,,Szóval eltört.'' Állapítottam meg magamba, majd éreztem, ahogy valaki a vállára vesz és becipel. Egy lépcsőn vitt le, valószínűleg egy pincébe, ahol még egy ember várt minket.
Mikor megérkeztünk, majdhogynem ledobott a földre a fickó, aki cipelt, minek hatására, egy halk nyögés hagyta el a számat. Sajnos észrevettek. Hirtelen a másik megfogta a törött bokámat, és a falhoz húzott. Hatalmasat sikítottam a fájdalomtól. Ha nem lett volna eltörve, akkor ettől tört volna el. Ahogy kinyitottam a szemem, hogy a bokámat megnézzem, újra egy kezet éreztem rajta, és egy bilincset láncolt hozzá, minek a másikvége egy falba vert vashoz volt hozzázárva. A bokám körül tekergőző vastag fémpántot a legszorosabbra állították, így ha akár egy picit is mozgok, a fájdalom olyan erővel csap le rám, mint éhes bagoly az egérre.

             ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

Sherlock ott állt Molly háza előtt és azon gondolkodott, mi történne, ha csak úgy bekopogna.
,,Valószínűleg kijönne, köszönne:
- Sherlock? - értetlenül nézne rám, majd meglendítené a kezét, és kapnék egy hatalmas pofont. Amit megérdemelnék. Bár Molly nem is ilyen.'' Sherlock inkább nem filozofált többet, hanem bekopogott.
Senki nem nyitott ajtót. Sherlock ekkor látta meg, hogy az ajtó nyitva van, de nem kulcs által, hanem valaki feltörte. Mikor belépett teljesen másra számított. Egy rablásra, vagy kisebb felfordulást, de nem erre. Minden fel volt forgatva. Iratok a földön, az összes fiók kiborítva. A szekrényekből a ruhák, a töröközők, terítők, minden, ami bennük volt most a földön hevertek összegyűrve. A konyhában a bútorok is össze voltak törve, míg a hálóban a matracot, és a nappaliban lévő kanapét kiszaggatták egy késsel. Biztos kerestek valamit. De mit, és kik?
,,A kés. Hát persze.'' jutott eszébe Sherlocknak.
A lassan másfél héttel ezelőtt meg hallt Mr. Howardot leszúrták, de sehogy sem illett a képbe a halál módja. Jó üzletember volt, 1 szúrás a szívbe az egyik éjjel, nem vettek el tőle semmit, csak a céges mobilt, ami rosszabb volt, mint a sima telefonja, de biztos a telefonszámok értékesek voltak benne. Sherlock azt gyanította, hogy ingatlanos csalás, és sikkasztás írható a számlájára, de az alapján, hogy még a céges telefonját is elvitték a megölése után, nagykutyáknak dolgozhatott, tehát a számlájára a drog is felkerülhet.
Sherlock kisietett a lakásból. Egyenesen a labor felé vette az irányt, de előtte hívta a rendőröket.

             ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ 

- Miss Molly Hooper? Hogy érzi magát itt náluk? Kellemes a vendégszeretetünk? Hogy telt az éjjel. - kérdezte az egyik férfi mikor megébredtem egy pincének kinéző szobában. Szörnyű volt a tegnap éjjel. 
Miután behoztak, nem csak odabilincselték a törött bokám egy vascsőhöz, hanem ki is faggattak. A sarokba húzódtam, de odajött az egyik egy székkel, és  kényszerített, hogy üljek fel oda, hiába nem tudtam mozgatni a lábam, majd odakötöttek a székhez. Különböző kérdéseket tettek fel Mr. Howardról, de nem tudtam felelni.
- Hol vannak a bizonyítékok?
- Milyen bizonyítékok?- kérdeztem vissza, mert nem tudtam miről beszélnek, de bár ne tettem volna, mert ekkor egy hatalmas pofon csattant az arcomon, de akkora erővel, hogy a lábammal kellett megtámasztanom magam, de mivel az iszonyúan fájt, eldőltem a székkel együtt.
Bejött egy nagyobb darab fickó, kinek a kezében cigi volt, es visszaállította a széket. 
- Remélem, hogy csak rosszul hallasz, és nem vagy olyan idióta ribanc, hogy titkolni próbálj valamit, a saját érdekedben - szólalt meg aki azelőtt jött be.
- Hol ... vannak ... a bizonyítékok? - hangsúlyozott ki minden szót, de nem tudtam válaszolni. Vártam még egy pofont, de e helyett egy ököllel találtam szemben magam. A pofon után éreztem, hogy az arcom bepirosodik, de most már a vas ízű vér lepte el a számat. A férfi gyűrűje végig karcolta az arcom, és a sebből. Vér kezdett szivárogni.
- Na, ide figyelj kis boszorkány. Ha nem mondod el hol vannak a bizonyítékok, ezt a csikket a csini kis pofidon lévő seben fogom elnyomni. Ön másodperced van, hogy elmond, amit tudni akarok.
- Egy...
- Kérem ... esküszöm nem tudok semmit... semmit...- könyörögtem, de semmi jóra nem számíthattam.
- Kettő... 
- Kérem... 
- Három...
- Semmit sem tudok...- suttogtam, mert a hangom elcsuklott, és a könnyieim égették arcom.
- Négy... - hangos zokogásban törtem ki, és lehajtott fejjel vártam az égető érzést.
- Stikow! A főnök hívat.
- De épp kihallgatok... 
- Majd holnap befejezed.
- Megúsztad.- köpte a szavakat, de örültem, hogy vége. A fal mellett aludtam el. Azt kívántam, bár Sherlock mellett lehetnék. Nem baj, hogy így megbántott, mégis csak az ő biztonságára vágytam.

A tegnap este után, remélem, soha többé nem kell ilyet átélnem.
- Most behozunk egy telefont, és nem kérdezel, csak belemondod, hogy még élsz.
- Tessék? - kérdeztem értetlenül.
-A kis Sherlock barátoddal beszél a főnök. - a szó hallatán lefagytam. Sherlock biztos kihoz innen. Remélem.

              ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

- 20000 font.
- Ki beszél? - kérdezett vissza Sherlock.
- A kis barnahajú barátnődért.
- Önnél van Molly?
- Megegyeztünk?
- Ha hallhatom, hogy él.
- Nem.
- Magának a pénz kell. Nekem a lány. Ha hallom, hogy él fizetek.
- Így is fizetni fog, mert nem akarja, hogy holtan kerüljön elő.
- Fizetek, ha tudom, hogy él. Halottért nem 20000 fontot. 
- Rendben. Egy szó.
... 
- Sherlock?
- Molly... Meg foglak találni Molly...
- Tudom, de nem felejtsd el megetetni a madaramat, és KULCSrazárni a kalitka ajtaját...
- Elég... Él. Hallottad.
- Fizetek... 
- 3 napja van, különben meghal. 
A vonal megszakadt, Sherlock pedig 1 órát töltött az elmepalotájában, mire rájött a megoldásra.

               ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

- John, hívd a rendőrséget. Tudom hol van Molly.
- Sherlock ez a 3. nap, nem kéne fizetni, kifutsz az időből. - pattant fel John a foteléből, és sietett Sherlcok után.
- Csak tedd, amit mondtam. - parancsolt Johnra, majd a kocsihoz ment, és majdnem elhajtott nélküle.
- Várj már meg. Elmentél volna nélkülem?
- Ez nagyon veszélyes, neked meg ott a feleséged.
- Veled megyek, de elmondanád, hogy találtad meg Mollyt.
- Molly a telefonba azt mondta, hogy ,,ne felejtsd el megetetni a madaramat, és kulcsra zárni a kalitka ajtaját. Neki nincs madara, de az áldozatnál találtunk pár fura kulcsot. Rájöttem, hogy azokról beszélhet, de akik elrabolták, elvitték a hullát, és annak a személyes tárgyait. A kulcs a boncasztal alá esett, és ezért nem vitték el. A kulcsa az áldozat lakása alatti pincét nyitja. A másik kettő pedig egy-egy nagy fiókot, amikben olyan iratok vannak, amik bizonyítják az ingatlan csalásokat, a sikkasztást, és a drogüzletet is. Ki akart szállni, de nem engedték ezért megfenyegette őket, hogy mindent átad a rendőrségnek, így eltették láb alól.
Az iratokat nem találták meg, de azt hiszik, hogy Molly talált valamit.
- És talált valamit?
- Nem csak én, de Molly gépén, és mivel figyelték a gépet azt hihetik ő tud valalmi. Kell nekik a pénz, de Mollyt így is-úgyis megölik. Túl sokat tud.
Az iratok között viszont találtam egy dokumentumot, miszerint van egy illegális háza, de nem volt cím, csak kép.
- És ez hogy segít megtalálni Mollyt?
- A képen van egy ritka virág, ami London környékén, két helyen található meg. A területek így is nagyok, de Molly vett le sarat az áldozat cipőjéről, ami alapján pollentérképet csináltam, és a két hatósugár csak egy nagyon vékony pontban metszik egymást, tehát a Rowing street, és az Eart streeten állhat a ház, és itt csak 14 ház van, ha jól számoltam.
- Remek, és ha megérkeztünk, hogy tovább?
- Enyém Rowing street, tied az Eart street. Van fegyvered?
- Van.

          ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

- Nah, kislány? - fordult hozzám az egyik fogva tartóm. - Mindjárt vége a határidőnek, és a hős lovagod még nem küldte a pénzt. Vajon cserbenhagyott? - kérdezte, majd elővette a pisztolyát, és kilőtt egy golyót, ami tőlem 20 cm-re a falba fúródott.
- Nem. - szólaltam meg halkan, majd próbáltam összeszedni magam. Biztos nem hagy cserben. Nem tenné ezt velem. De mi van, ha mégis hagy meghalni? Hisz sosem érdekeltem. Mindig csak én szerettem. Ha ránéztem, ha hallottam a hangját, már boldog voltam, de ő. Soha nem mutatott semmilyen érzelmet irántam.
Mire ezt végiggondoltan, a könnyeim már folytak végig az arcomon. Nem bírtam összeszedni magam, és a sok stressz kezdett kijönni rajtam. Nem akartam sírni, ezért megmakacsoltam magam, és erőt gyűjtöttem. Mire megtöröltem könnyes arcomat kivágódott az ajtó és hangos csattanással a falnak csapódott.

          ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

John nem járt sikerrel. Mindegyik házban egy család lakott kisgyerekekkel, ég nem gondolta, hogy ott tarthatnák fogva Mollyt valahol.
Sherlock viszont megtalálta a keresett házat. Ott magasodott előtte. Talán még rosszabb állapotban volt, mint a képen. Úgy gondolta, hogy bemegy, és majd kitalál valamit, de egy lövést hallott, és gondolkodás nélkül berontott, kockára téve életét.

folyt.köv.
előző fejezet

Súgó 1 hozzászólás

2014.01.17. 22:02 Barbara Szia! Ez a fejezet is nagyon tetszik, de javaslom, hogy olvasd át mielőtt elküldöd, mert van benne pár elírás. Persze lehet így is érteni vagyis én értettem :D