|
Veled - Egy átlagos nap (I.)
Cím: Veled - Egy átlagos nap (I.)
Szerző: Molly Landrum
Fandom: BBC Sherlock/Sherlolly
Korhatár: 12
„Amikor azt hiszed, hogy már elérted a legalját, akkor ébredsz rá, hogy neeeem, ez még nem a legalja.”
Szabadnapom volt, így az egész napomat otthon töltöttem. Rosie sem volt nálam, Mrs. Hudson vigyázott rá. Elfáradtam, és megkértem egy ideig hadd legyen nála. John már többször vigyáz rá, mint régen, de persze, hogy hozzám passzolja le a lányát, ha ügyeket oldanak meg Sherlockkal… Mint mindig…
Pihenni akartam, és kiélvezni, hogy se munka, se Rosie, se Sherlock… De persze, hogy nem úgy alakult semmi, ahogy terveztem.
Reggel átvittem Mrs. Hudson-höz Rosie-t. Volt egy robbanás a Baker Streeten, de hogy Sherlockkal és Johnnal mi van, nem tudtam. Mrs. Hudson csak annyit mondott, hogy Mycroft segített neki kijönni a házból. Pár napig egy albérletbe ment, mivel nem akart hozzám jönni. Rábíztam hát a kislányt, majd mentem bevásárolni.
Hazafelé tartva a szatyor szétszakadt, és az utca közepén leesett a tartalma, miközben zuhogott az eső. Ráadásul pont akkor kellett eljönnie mellettem egy autónak teljes lóerővel, így csupa víz lettem. De ez még nem minden. A napom további részében is minden rosszul sült el. Az ebédemet odaégettem, így kénytelen voltam rendelni, amit meg persze, hidegen hoztak ki…
Ezek után már hozzá sem kezdtem a takarításnak, úgyis elszúrtam volna. Délután 4 körül nekiálltam csinálni teát, mikor megszólalt a telefonom. Elsőre nem is akartam felvenni, nem akartam senkivel sem beszélni. De mikor másodszor is megcsörrent, már érte nyúltam. Láttam, hogy Sherlock hív, és megfordult a fejemben, hogy kinyomom. Már csak ő hiányzott, hogy tönkre tegye a napomat…
- Hello, Sherlock! Sürgős? Csak mert nincs túl jó napom – vettem fel kelletlenül a telefont.
- Molly, szeretném, ha megtennél nekem egy apróságot, és ne kérdezd, hogy miért – válaszolta.
- Istenem, ez megint valami hülye játék? – kérdeztem kicsit idegesen. A legkevésbé sem akartam Sherlockkal beszélni a mai napon.
- Nem, ez nem játék. A segítségedre van szükségem.
- Nézd, nem vagyok a laborban…
- Nem ilyesmiről van szó.
- Akkor essünk túl rajta – kértem, mert minél hamarabb be akartam fejezni. Közben próbáltam elkészíteni a teát, de persze ez sem sikerült. – Sherlock! Mi az, mit szeretnél?
- Molly, kérlek anélkül, hogy az okát keresnéd, csak mond ki ezt a szót – a hangja kicsit zavartnak tűnt, de nem foglalkoztam vele. Csak be akartam ezt a beszélgetést fejezni, de mihamarabb.
- Milyen szót? – mosolyodtam el egy kicsit. Mondjak ki egy szót? Ez könnyű…
- Szeretlek.
Szinte egyből leraktam a telefont. Nem akartam ezt. Bármit csak ezt ne…
- Hagyj békén! – mondtam lassan.
- Molly ne, kérlek ne! Ne tedd le! Ne tedd le! – kezdte azonnal sopánkodva.
- Miért csinálod ezt velem?! – kérdeztem, és próbáltam nyugalmat erőltetni magamra. Mindig megbánt, de ezt nem akartam. Hogy ezzel is bántson… - Miért gúnyolsz engem?
- Kérlek, esküszöm, csak figyelj rám… Molly, ez egy ügyhöz kell. Ez amoly… amolyan kísérlet – mondta lassan, ahogy átgondolta a szavakat.
- Én nem vagyok kísérlet Sherlock – mondtam csalódottan.
- Tudom, hogy nem vagy az, a barátom vagy. Barátok vagyunk, és kérlek, mondd ki ezt a szót a kedvemért! – egyre furcsább lett a hangja, de nem érdekelt. Nem akartam ezt az egészet.
- Kérlek, ne csináld ezt. Csak… Csak… Hagyd abba! – kértem szinte sírva.
- Ez nagyon fontos. Nem mondhatom meg, miért. De esküszöm, hogy nagyon fontos.
- Nem tudom kimondani, nem tudom… Neked nem.
- Dehogynem tudod, miért ne tudnád? – kérdezte értetlenül.
- Tudod, miért.
- Nem, nem tudom, miért.
- Hogyne tudnád - mondtam, miután sóhajtottam egyet.
- Kérlek, mondd ki!
- Nem megy, neked nem.
- Miért? – kérdezte egyből.
- Mert… Mert igaz – válaszoltam a sírással küszködve. – Mert… igaz, Sherlock. Mindig is igaz volt.
- Ha igaz, akkor mondd ki annál inkább – válaszolt egy kis szünet után, mire én kínomban felnevettem.
- Te mocsok! – mondtam neki egy sóhaj után.
- Mondd ki annál inkább!
- Előbb te. Gyerünk. Mondd előbb te – kértem. Nem bíztam benne, és hallani akartam tőle. Ha szeret megteszi…
- Tessék? – kérdezett vissza értetlenül.
- Mondd úgy, mintha komolyan gondolnád – kértem.
- Én… - mondta egy kis szünet után. – Szeretlek.
Nem tudtam, mit mondhatnék, hát csak álltam mindkét kezemmel fogva a mobilomat.
- Szeretlek – mondta ki újra.
Szinte sírva elemeltem a telefonom, és ránéztem. Nem tudtam, hogy kimondjam-e vagy ne. Féltem.
- Molly?
Csak közel emeltem a számhoz a telefont.
- Molly, kérlek!
- Szeretlek! – mondtam a könnyeimmel küszködve.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Hamarosan jön a folytatás is Nicole, remélem a további is tetszeni fog.:)