Az összes angol ismerősöm úgy adta tudtomra ha elindult a színházba hogy "off to see Benedict's cock"

Én megértem, hogy ez a modern színjátszásban milyen gyakori, meg hogy nem ruhában jövünk a világra, szép az emberi test, satöbbi, de

szerintem

így a közönség 80%-a

az első tíz percből

csak

egyetlen

egy

dologra

emlékszik. XD

MINDANNYIUNK HATALMAS BÁNATÁRA!

;D

Én elsőnek azt hittem, hogy a pucér jelenetek miatt nem hajnalak rá, de hát a felvételen is ráapplikáltak a srácokra egy ágyékkötőt...

az a baj, hogy nem nagyon  változtatnak az álláspontjukon. nyilván idővel csillapodni fog a hájp, csakhát... ha felmerül egy ilyen _erős_ igény (és nemcsak a briteknél) akkor tényleg meggondolhatnák az egészet. kár lenne veszni hagyni egy ilyen lehetőséget és igazából ezen felbuzdulva át is gondohatnák azt, hogy több darabot is rögzítenek-turnéztatnak-kiadnak. az, hogy a színház manapság a mozi mellett is népszerű tud lenni egy tökjó dolog, ha erre még rá tudnának tenni egy lapáttal úgy, hogy a minőség és az élmény rovására abszolút nem megy rá... hát... nem tudom mért nem élnek a lehetőséggel. ettől még nem fogja kevesebb ember megnézni a darabot "élőben", pláne ha akkor jön ki a felvétel, mikor már amúgy sincs műsoron.  2012-ben azért nem csak a technika adott hozzá, hanem az igény is erre.

azért még reménykedek... kicsit. :)

Egyetértek azzal, hogy ez egy kicsit ilyen "homokba dugom a fejem" dolog, sőt, nem is kicsit.

(Egyébként ha már szóba került az Ember tragédiája /ami, bevallom, nem a kedvenc darabom/ - a Frankeinstein is kábé ugyanarról szól ebben az értelmezésben. Faust + Paradise Lost + a mai sci-fi irodalom legfontosabb kérdései a robotika kapcsán (Mesterésges Értelem, Prométheusz, Én a robot és mindenekelőtt, Szárnyas Fejvadász --> mi választja el a robotot [esteünkben: szörnyet] az embertől, és ha azt modnjuk, az érzelem képessége, mi történik, ha a teremtmény megtanul érezni)... úgy néz ki, ez a kérdés egyre és egyre inkább aktuálisabb. A Paradicsom-történetekben pedig a kiűzetés és a teremtő megtalálása (ismét Prométheusz + Szárnyas fejvadász) és a keserű kiábrándulás, hogy a lét céltalan és a teremtő nem törődik velünk.) tér vissza. De jobban belegondolva, még a vámpírtörténetekben is ez a motívum ismétlődik, az eredet-keresés (Interjú a vámpírral, Kárhozottak királynője) Összefoglalva ezt a zárójeles barinstormot, egyértelműen egy olyan kultúrkorban élünk, amit foglalkoztat minden kérdés, amit a Frankeinstein felvet, tehát azon túl, hogy mennyei jó a darab, még egy nagyon erős, elemi igény is van rá. És akkor a neszenektek-noDVD egy elég rossz válasz.