"Anglia egy Nyugat-Európában található szigetország, Nagy-Britannia déli és középső kétharmadát öleli fel", írja a Wikipédia. Tehát, jegyezzük meg:

A brit szigetek földrajzi fogalom, az összes többi megnevezésbe viszont már belecsendül némi politikai felhang. Az Egyesült Királyság Észak-Írország, Anglia, Wales és Skócia unióját foglalja magába. Nagy-Britannia azt a nagy virsli szigetet jelenti, amin Anglia, Wales és Skócia úszik.

Politikailag az Ír Köztársaság teljes egészében független Angliától, Észak-Írország viszont már az Egyesült Királyság (UK) része: bár nem áll valóságos függésben, ahogy Skócia sem: utóbbi az elmúlt évtizedek alatt elérte, hogy a hadügyeket leszámítva minden politikai/gazdasági kérdésről maga rendelkezhessen. Az egyetlen, akit Angliának tényleg sikerült bekebeleznie, az szegény Wales (lásd: Arany János - A walesi bárdok).

Hogy miért fontos ez? Mert ha skóciai kiruccanásod alatt körbenézel és elrikkantod magad, hogy "ó mily szép Anglia az évnek ebben a szakában!" - visszkézből meglincselnek. Ellenben ha Britanniát, vagy magát Skóciát méltatod, mosolyogva vállonveregetnek lapátkezeikkel.

Az Egyesült Királyság a Csalagút lévén Franciaországgal is határos, de ez olyan perverz, hogy nem beszélek róla. A francia oldalon sündisznók, az angol oldalon lovak vannak.

FUSSUNK KÖRBE ANGLIÁBAN!

Amikor egy átlagos turista (úgymond) Angliába megy, akkor Londont érti alatta, és általában ez a látvány fogadja: a látvány hiánya. A Brit Szigetek ugyanis olyan közel pancsolnak az Északi sarkkörhöz, hogyha éppen nem esik, akkor köd van - ezzel érdemelte ki Anglia a "ködös Albion" nevet, ahogy a régi krónikások hivatkoztak rá. Figyelmeztetés: a város az év igen nagy szakaszában egy Benedict Cumberbatch-et tartalmaz!

London röhejesen gyönyörű [és még külön beszélni fogunk róla], de töredelmesen be kell vallanunk, hogy nem ő Anglia egyetlen nevezetessége. Az ősemberek, a piktek, a szászok, a rómaiak és a kelták ugyanis olyan kis szorgosak voltak, hogy különös építményeket hagytak civilizációjuk után szerte-szana. Stonehedge lett a legnépszerűbb, amiről senki sem tudja, mi a franc, de a legnépszerűbb teória szerint Merlin emelte - vagy az ufók. Vagy Merlin is ufó volt.

A tipikus angol táj lankás és színpompás - volt szerencsém busszal átszáguldani rajta, és a Petőfi által megénekelt nagy pusztaságokhoz szokott magyar szemem nem győzött kerekedni ámulatában, hogy sehol sem láttam sík vidéket - valamint nem tudtam, hogy a zöld tud ennyire zöld lenni.

Nem véletlen, hogy az angolok mániákusan kertészkednek: a föld gazdag és buja, ezernyi pompás virágot terem, és sem a költők, sem az átlagember nem tud betelni a látvánnyal és az illattal.

A parkkultúra is hódit: órákon át andaloghatunk a kísértetiesen szép fák között...

...amíg bele nem süppedünk a mocsárba. [lásd: Jane Eyre/Hounds of Baskervilles/tetszőleges angol regény a romantika szakából]

Anglia gyakorlatilag bevehetetlen, legalábbis, ha hajóval próbálkozik az ember. Utoljára Hódító Vilmosnak sikerült 1066-ban; a második világháborúban Hitler is megpróbálta, de csúfosan belebukott, hiába vonult fel a legendás német flotta - csakúgy, mint a "Győzhetetlen" Armada, szétmorzsolódtak a kegyetlen sziklákon.

Anglia brutálisan szép: hűvös, ősi és erős, tündérek és legendák földje. Azt mondják, mindannyian magunkban és magunkon hordozzuk szülőföldünk jellegzetességeit; ami azt illeti, én ismerek valakit, aki kicsit olyan, mintha ez a csodálatos ország emberbőrbe bújt volna...

Ismerős a fickó?

Reisuto