Ben a 2011-es seychelles-i nyaralásáról számolt be a London Evening Standardnek a szigetet reklámozandó. A fickó pofátlanul tehetséges, még az íráshoz is ért!

"Dél-Afrika partjainál fekszik a trópusi Seychelles, zöld ékszerként ragyogva az akvamarinkék Indiai óceánon. A szigetcsoport gyönyörű partjairól nevezetes: a fehér homok, pálmafák és kerek gránitkövek valóságos földi paradicsommá varázsolják. És egyszer úgy hallottam, hogy Kate és Will ide akartak jönni nászútra... hát, hogyan is vitatkozhatnék az uralkodóházzal?

A szigethez közeledve azon kaptam magam, hogy a legjobb Lord Attenborough formámat hozom: "Isten hozott a Jurassic Parkban!" A mélysötét óceán tündöklő türkizbe hajlik a híres fehér partok mellett és a lusta hullámok roppant gránitsziklák lábait mossák. A látvány mámorító volt. Rögtön az első napomon megcsapott a csábító és idegen illat és pára, melyek arra emlékeztettek (mintha szükségem lett volna rá), hogy tényleg nagyon távol vagyok otthonról.

A villám Banyan Tree Seychelles-nél, Mahé szigetének észeknyugati partjainál bújt meg, deszkázott teraszán egy fejesugrásra teremtetett medencével és jacuzzival, mindez egy szikla tetején, fákkal szegélyezve, az óceánra nyíló végtelen kilátással. Ehhez még járt egy zárt ajtók mögötti fürdőszoba is süllyesztett káddal, tökéletes pozícióban egy romantikus, csillagnézős fürdőhöz két személyre. Minden adva volt egy nászút cuppogós románcához. Hamar megtanultam az alapvető, ám létfontosságú leckét: soha ne menj egyedül a Paradicsomba.

Minden, amire csak szükséged lehet, a térképektől, idegenvezetőktől, kocsikölcsönzőktől és orvosoktól kezdve a javasolt éjjeli kuckókig és kirándulóhelyekig a személyzet szívügye, akik boldogan segítenek. De nem akarsz majd messze kóborolni anélkül, hogy kipróbálnád a mennyei reggelit (minden létező gyümölcs, dzsúsz, sült tészta, hidegsült, curry és minden helyi specialitás, amit csak el tudsz képzelni). Seychelles-i tartózkodásom fő oka a Pihenés és Punnyadás fontos feladata volt, szóval mindenekelőtt egy emlékezetes Thai masszázsra jegyeztettem be magam. A kényeztetés után ahogy a spa verandáján hevertem napszálltakor, na az egyike volt azoknak a pillanatoknak, amikor nem akartam hinni a szerencsémnek. És, mintha ezt lehetne még fokozni, megláttam az első gyümölcsevő denevéremet. Ezek a lények akkorák, mintha a történelem hajnaláról szabadultak volna. Mondom én, hogy Jurassic Park. Hirtelen a levegő megtelt az álmukból ébredő "repülő rókákkal", ahogy a helyiek nevezik őket, és gondosan végigtrágyázták az egész szigetet - megóvva a növényeket a kiszáradástól.

Ahogy a csillagok felragyogtak, a parthoz mentem hogy pancsoljak egy kicsit a masszázs ködlő utóállapotában. Amíg úsztam, néhány denevér a vízbe merítkezett mellettem. Úsztam egy hosszt a part mentén körülölelve ettől a káprázattól, aztán a sekély részhez érve arra lettem figyelmes, hogy parányi planktonok hada fénylik fel a vízben testem minden mozdulatára. Lehetetlen szavakba önteni az élményt, mindenesetre minden este ellátogattam oda. A napot az egyik helyi étteremben költött vacsorával koronáztam meg. Haleste volt fésűkagylóval, bouillabaisse-vel és tápláló, húsos helyi halakkal, mindezek után fehér csokoládéparfé következett mangózselével, málnalével és feketecsokival. Nem egészen evilági és érthetően felárazott.

Nagyon szerettem volna már magamra dobni a békatalpakat, bár értésemre adták, hogy a kilencvenes években egy különösen forró El Niño elpusztította a korallok és a tengeri élővilág jelentős részét. Hiszem ha látom alapon másnap reggel, amit persze túlaludtam, elrobogtam egy Tupperware edénybe gyömöszölt ebéddel (a pincérek derült találékonysága nyaralásom egyik legkellemesebb tapasztalata volt). A panamakalapommal a fejemen, hawaii ingben a szerencsétlen brit turista élő kliséjévé váltam, szóval nem csoda hogy egy közelben álldogáló fickó aki úgy festett mint egy napbarnított rozmár füstösen felkacagott: "nem akarni kihagyni a reggelit mi?" Leo, aki amúgy holland volt, rámvillantott egy mosolyt és mahéi búvárkalandjaim megkezdődtek.

Teljesen átjárt az öröm, amiért kint lehetek a nyílt óceánon és láthatom a drámai-szép partokat. Lemerültünk egy Ádámcsutka nevű sziklához, ami különös alakja miatt kapta a nevét. A búvárkodás olyan, mint a meditáció: a súlytalanság nyugalma, a sodró áramlatok melyek segítenek a halakkal úszni, a kilégzés és belégzés lassú hangja, a korallok és szikrák bámulatos látványa a tengerfenéken, és ennek a túlvilági helynek a lakói: a következő pár napban óriás barrakudákkal úsztam, fehérorrú cápákkal, púpos fejű bohóchalakkal, homárokkal, teknősökkel, angyalhalakkal és rájákkal. Ahhoz képest, milyen jó árban volt, a tengeri élővilág és a változatos partok méltó vetélytársat adtak Kubának és Mozambiknak.

Miután kibéreltem egy kicsi kocsit (a legkisebbet, amit találtam, hogy el ne csapjanak a száguldó helyi buszok), útbaigazítást kértem a legjobb helyi strandokhoz. Bárkivel találkoztam, az kedves és segítőkész volt, de nem épp megbízható útirányokat adtak meg. Miután végigkanyarogtam egy vízesésekkel szegélyezett lejtőn, kiértem a tisztásra és a legpompásabb arany délután ragyogott előttem. A Glaud part a seychelles-i élmények netovábbja, ez egy piciny falu mentén húzódik ami alig áll többől mint egy templom és egy bár. Miután megmártóztam, elpusztítottam egy sört, egy tálcányi mennyei grillezett halat és egy bűnjó karamellkrémet miközben a partot figyeltem és Bob Marley szólt a rádióban. Minden nagyon rendben volt.

Visszafelé megálltam a Maria's Rock Café-nál. Ezt a furcsaságot mindenkinek meg kell tapasztalnia, egy Dalí ihlette tutaj amit gránittal vontak be és teledobálták pár érdekes szoborral. A személyzet, élükön az örökké mosolygó Mariaval, az asztalodhoz hozzák a hozzávalókat, hogy ott előtted megsüssék a forró köveken. Amikor az olaj füstölni kezd, a kőlapokra fektetheted a garnélát vagy a csirkehúst vagy ami csak szem-szájnak ingere. Egyedül az étvágyad vethet gátat annak, mennyit és milyen gyorsan akarsz elfogyasztani a bőséges adagokból. Izzadós és mocskos ujjú mulatság, és abszolút gyerekbarát (bár valahogy rá kell venned ágyékod gyümölcsét hogy véletlenül se nézzen a szobrokra és megkérni Maria olasz fiúját, hogy ne mutassa be a rizikósabb bűvésztrükkjeit.)

Mielőtt észrevettem volna, a Banyan Tree-n töltött időm letelt, és egy helyi járattal utazásom következő állomására, Praslin szigetére repültem. Peter Mountford meghívására a La Reserve hotelben időztem. Ez a bájos brit menedzser a szüleitől örökölte a hotel vezetését és a feladatot, hogy az egészet újraépítse a 2004-es cunami után. Bepillantást nyújtott nekem egy seychelles-i szállodatulaj életébe. Úgy néz ki, a napi fejfájás együtt jár a nyugati diétával, ami miatt különböző harcok törnek ki a helyi piacon a kiwiskosár felett.

Tettem egy egynapos kirándulást La Diuge szigetére. Miután megérkeztél a menetrendszerinti komppal, csak a két lábadra és egy kölcsönzött kerékpárra van szükséged - az alig kétezer fő aki a szigetet lakja nagyon barátságos és segítőkész. Anse Source d'Argen ösvényein sétálva ráébredsz, miért tartják a világ legjobb nyaralóhelyének: az aranyló szorosokat és a gigantikus gránittömböket egészen elképesztő formájúra faragta az idő. A zátonyok fedezékében pihenő tenger sekély és nyugodt, tökéletes egy kis szunyókáláshoz vagy napozáshoz. Viszont úgy tűnik, a törtető turisták még a Paradicsomba is betörnek: kisebb verseny alakult ki, ki foglalja el törülközőjével a legjobb helyet. Ahogy sütkéreztem, egy francia szépség és néhány barátja haladt el előttem, lelkesen fotózgatva. Amikor a lány szépséges feneke kiúszott a látóteremből rájöttem, hogy Emanuelle Béart-t fényképezik.

Praslinbe visszatérve béreltem egy autót, és körbefurikáztam pár búcsúzó esti pancsolásra, útmenti ivóléra és currys halra, megízleltem a fantasztikus coco de mer nut-t, és egy ritka pillanatra láthattam az őslakos fekete papagájt. A természetvédelmi övezet meredek ösvényein csak lassan és óvatosan érdemes haladni, mivel a páratartalom nagyon váratlanul növekszik. De lenyűgöző élmény.

Anse Lazi strandján lustálkodtam végig az utolsó napot, és azzal vége is volt a nyaralásnak. Seychelles egy földi paradicsom, és a lakosok mosolygós vendégszeretete eléri, hogy soha ne akarj elmenni. De ne ess pánikba, visszatérhetsz akármikor. Én biztosan jövök még."

Reisuto fordítása, ne vidd sehová.