CUMBERNATION ~ Egyetlen magyar forrásod Benedict Cumberbatchről
Sherlock fanfiction
Sherlock fanfiction : Még az angyalok is

Még az angyalok is

Cím: Még az angyalok is
Szerző: pofallgalaxies
Fandom: BBC Sherlock
Korhatár: 12
Figyelmeztetés: vér, szereplő halála

"Gábriel ránézett, ebben a pillanatban kicsit megsajnálta őt. Sherlock nem tudott olvasni az angyal arcából, de a másodperc törtrésze alatt megértette azt a szánakozó pillantást."


- Gabe, unatkozom – mondta az egyik morcosan.

- Lucifer, te mindig unatkozol – szólt a másik.

Egymás mellett ültek egy hamuszürke lépcsősor alsó fokán. Szinte egyenruhának mondható bő, felhőszín inget viseltek mindketten, hosszú, fekete szövetnadrágba bújtatott lábuk a ködbe veszett. Akár teljesen átlagosnak, vagy emberinek is mondhattuk volna őket, ha például egy kávézóban ülve téved rájuk a tekintetünk. Feltéve, ha figyelmen kívül hagyjuk a lapockájukból kiálló két-két tekintélyes méretű szárnyat, és az arcukról sugárzó örökkévalóság minden gyönyörűségét és nyomorúságát.

- Hadd menjek megint a Földre! – kérlelte Lucifer a másik angyalt gyermeki arccal. A haja most hullámos bronzbarna volt hátrafésülve, a bőre annyira sápadt és fehér, hogy szinte világított. Csak a szeme, az a tágra nyílt, erős feketeség árulta el örökös mocskosságát.

- Tudod, hogy nem lehet. Amikor legutóbb magadra hagytalak odalenn, kipusztult egy egész faj. Az Úr nem hiszem, hogy kockáztatná az emberek létezését – nézett rá Gábriel megrovón a szeme sarkából.

- Ostoba gyíkok, nem hiányoznak senkinek. Az emberek, ők mások. Nem bántom őket. Csak fogadjunk valamiben, és te majd figyelsz rám. Kérlek! – könyörgött Lucifer.

- Veszítenél.

A Sátán csak mosolygott szótlanul, és ütemesen lóbálta lábait, mint egy örökmozgó kisgyermek. Szerette Gábriel csábíthatóságát ezen a téren. Tudta jól, hogy a mellette ülő angyal is unatkozik, ugyanúgy, ahogyan ő, és ilyenkor mindig kapható volt egy kis játszadozásra.

Gábriel élénken kék szeme most sötét árnyalatot öltött aranyszín szempillái alatt, ahogy kis gondolkodás után társa felé fordította a fejét.

- Miben fogadjunk, Lucifer?

- Tudod, hallottam, hogy a Főnök, bocsánat… Az Úr egy angyalt akar küldeni a Földre.

- Minden gyermek angyal, akit oda küldünk, nem értem mire célzol.

- Eleinte mindenki az, igen - gondolkozott Lucifer –, de ez más, most küldhetnénk egyet a különlegesek közül.

- És? - Gábriel fürkésző tekintettel nézett rá.

- És pár év múlva, amikor már felnőtt, megkísértem - bólintott a Sátán sötéten. Az emberek lelkeinek megszerzése különös örömet okozott neki, míg Gábrielt inkább az ebben rejlő kihívás, a játék tüzelte fel.  

- Túl sok angyalt vettél már el tőlünk – rázta a fejét az arkangyal.

- Nem akarom elvenni, én csak… játszani akarok - erősködött Lucifer édes-mázos hangon. – Te viszont, hatalmadnál fogva sok mindent megtehetsz.

- Mire gondolsz?

- Állítsd fel a szabályokat.

Gábriel elmélázott az ajánlaton.

- Rendben. De be kell tartanod, különben az egésznek semmi értelme.

A Sátán izgatottan bólintott.

- Kettő angyalt küldünk. Nem tudhatod, hogy kettőjük közül melyikük a különleges. Nem tudhatsz róluk semmit, egészen addig, amíg el nem jön az ideje. Akkor majd megmutatom neked őket, és el kell döntened, kinek a lelkéért szállsz harcba. Te választasz kihívást.

Lucifernek nem volt ellenvetése, így hát megegyeztek. Nem sokkal később a Lelkek Csarnokában találkoztak, hogy kiválaszthassák a fogadásuk alanyait. Ahogy megbeszélték, mindegyikük egyet-egyet.

- Hm, mind olyan egyformák. Legyen mondjuk ő – mutatott Lucifer egy aranyszőke kisfiúra nem messze az egyik kristályoszlop tövében. A gyermek kicsi, hurkás karjaival épp nagy köröket rajzolt az előtte hullámzó felhőpadlóra, amin ennek következtében kis örvény keletkezett.  Ezután csintalan vigyorral nézte a felhőörvény-vermet, majd leplezetlen izgalommal körbekémlelt, mikor jön már arra valaki, egy potenciális áldozat, aki majd egy óvatlan pillanatban szépen belepottyan.

- Mindig a könnyű utat választod, Lucifer. - Gábriel szeme mosolygott, arca ezzel ellentétben sima volt, és márványszerűen mozdulatlan.

- Gabe, kérlek, mindig alábecsülsz.

- Soha, kedves Angyalom – felelte az arkangyal továbbra is a kiválasztottat figyelve.

- Te jössz – bökte oldalba Lucifer –, mutasd meg, ki legyen a másik.

Gábriel halk hümmögésbe kezdett.

- Nézd – bökött fejével egy magányosan sétálgató fiúcskára, aki két tenyerében egy aranyfényű gömböt, egy pici Napot tartott. Olyan élénk érdeklődéssel figyelte az égitest miniatűr mását, hogy semmi más nem tudta kizökkenteni a gondolataiból. Időnként feldobta, úgy szemmagasságba, ahol a játékgömb engedelmesen lebegett pár másodpercig, aztán visszaesett a tenyerébe. – Ő lesz az – mondta végül Gábriel egyszerűen.

A másik angyal horkantásszerű nevetést hallatott.

- Hiszen még egy egyszerű gyerekjátékot sem tud rendesen használni – szólt lesajnálóan, nevetve megrázta magát, kiengedte szárnyait és köszönés nélkül távozott.

Gábriel még figyelte pár percig a két kiválasztott gyermeket.

A játékgömböt vizsgálgató fiúcska épp a felhőörvény felé tartott. Csillogóan kék szeme csak egy pillanatra nézett le a lábai elé, még épp időben, hogy észrevegye a másik gyermek csapdáját. Szótlanul lépett keresztül rajta, s közben szándékosan beleejtette a számára használhatatlan és értéktelen játékgömböt a felhőgödörbe, azzal elsétált. Az oszlop tövében ülő csintalan, szőke kisfiú sem nézett utána, csak lenyúlt a játékért, kiemelte és megpörgette a tenyerében. Az apró Nap lassan felemelkedett és kis szikrák kíséretében egyenként kipattantak belőle a naprendszer miniatűr bolygói. Gyönyörűen keringtek, pont úgy, ahogy kell.

Évek múltán a Sátán dühös fújtatással emlékezett vissza az elmúlt idők történéseire. Amikor Gábriel végre megmutatta neki a két kiszemelt lélek tulajdonosát, eleinte megpróbálta mindkettőt megkísérteni külön-külön. John Watsont háborúba küldte, hogy megtörje. Sherlock Holmes pedig állandó kirekesztettséget volt kénytelen elviselni a társadalom által rárótt – számára teljesíthetetlen - elvárások miatt.

A Sátán nem járt sikerrel, akárhogy próbálkozott, tervei mind kedvezőtlenül alakultak.

Gábriel is egyre inkább sürgette, hogy most már döntse el, melyik lelket szeretné, ezért a Sátán azzal az ötlettel állt elő, hogy összetereli a két felnőtt férfit, és így egymás mellett látva őket, könnyebben tud majd választani közülük. Aztán döntött. A detektív Sherlock Holmes egyedien más, és fura mód különleges természete izgatta Lucifer képzeletét, úgy gondolta, bizonyosan csakis ő lehet az az angyal, és mindenképpen az ő lelkét akarta saját magának.

Gábriel nem ellenkezett, és nem avatkozott közbe.

Aztán hirtelen ott voltak a végső határoknál. Talán mindkét angyal sejtette, hogy mi fog történni, de nem tettek semmit. Most már kivártak. Lucifer nyerni akart, Gábriel meg azt, hogy a Sátán ismét veszítsen. Egy hatalmas épület luxusapartmanjában heverésztek a széles kanapén. A szemközti falon egy mozivászon nagyságú tévé feszült.

- Mit gondolsz? Olyan, mint a moziban, nem? – vigyorgott a Sátán a mozgóképre meredve.

- Nem voltam még moziban – felelte a másik.

- Olyan unalmas vagy… Ha most emberek lennénk, pattogatott kukoricát rágcsálnánk.

- Ha tudnánk enni – tette hozzá Gábriel keserűn. – Szóval, ez a te embered, ez a Jim, mit fog tenni?

- Én csak szemlélő vagyok – mosolygott Lucifer a mellkasán összefont karokkal.

Eldördülő lövés hangja dübörgött keresztül a tágas szoba falain, és a képernyőn valaki összeesett. Jim Moriarty élettelenül terült el Sherlock Holmes lábai előtt.

- Hoppá – mondta a sötét angyal, pengevékony szája hideg félmosolyra húzódott.

Gábriel feszülten figyelte az eseményeket a tévén keresztül.

- Most mihez kezd majd a te különleges angyalod, Gabe? Leugrik, vagy sem?

- Szerinted?

- Szerintem, ő túlzottan angyal. Azt kell, mondjam, leginkább ránk hasonlít. Nem szeret senkit, és semmit. Ajánlottam neki pénzt, hírnevet, sikert…

- És még én vagyok unalmas? – ciccentett Gábriel, de a másik nem foglalkozott vele, csak folytatta.

- Ő nemtelen, mint mi mindannyian, küldtem nőt és férfit, egyik sem érdekelte. Ha nem ugrik, többen meghalnak miatta. Csúnya, önző ember… És ha mégis leugrik, ó, az lesz az igazi gyönyörűség… az a csodálatosan hideg, kemény, érzelemmentes lelke, mindkét esetben már csakis az enyém – mosolygott diadalittasan.

- Tévedsz, Lucifer. Ha leugrik, a lelke az Úré.

A Sátán ideges nevetésben tört ki, s kíváncsian fordult a jó angyal felé.

- Öngyilkosság, Gabe. Az Úr…

- Önfeláldozás, Lucifer – vágott közbe a másik –, ha van legalább egy lélek, akit szeret.

- Ugyan, ő… ő nem szeret senkit.

- Mit tennél rá? – kérdezte az arkangyal sokatmondóan.

- Ki az, kit… szeret? – Lucifer összezavarodott.

- Hát kit szeret az ember… talán akiért képes meghalni?- Gábriel elmosolyodott és a képernyőre pillantott.

- Őt? – kiáltott fel hitetlenkedve a Sátán. - Ne… ne, nem.

A betonnal való ütközés pillanatában Sherlock szemei kipattantak. Mindenhonnan erős, hangos, üvöltő, sivító, értelmezhetetlen hangok hatoltak a koponyája alá, földöntúli kínokat okozva. Úgy érezte, mintha ezernyi penge szeletelné az agyát, lassan, módszeresen, türelmesen, fájdalmasan… Feltérdelt, mindkét kezével a fejét nyomta, csak egy logikátlan kísérlet volt, hogy talán így majd múlik a pokol, de a hangok egyre csak erősödtek. Ezer ismeretlen férfi hörögve, fuldokolva ordított közvetlenül az arcába.

- ELÉG! – kiáltotta az ezer ismeretlen férfihang dübörögve az ő szájából. Ő maga volt mind.

A káoszban fürdő tudata újból és újból felszínre akart törni, küzdött, úgy ordított még mindig, mintha a szíve ki akarna szakadni a torkán.

- Sss… – két meleg kéz simult az övére, keretbe foglalva az arcát, amit még mindig teljes erejéből szorított. Csak ekkor kezdett enyhülni a fájdalom. Mintha valaki megtalálta volna a tökéletesen megfelelő drogot. A szeme kinyílt, még soha nem látott olyan gyönyörűt, mint akkor. Egy szempár, ami leírhatatlan színekkel világított, az ő tekintetét fürkészte, kereste a kapcsolatot. Sherlock már nem volt képes bármi mást felfogni az egészből, a gondolatai mind elillantak, és így suhant el az összes fájdalom is velük együtt. Már nem látta az angyal mosolyát sem, amikor ő puhán a karjaiba vette, mielőtt a fájdalomtól elgyötört teste újból összecsuklott volna.

Amikor ismét kinyitotta a szemeit, már a felhőkhöz közeledtek. Gábriel könnyedén tartotta őt a karjaiban, csak szárnyainak ütemes suhogása hallatszott, ahogy egyre magasabbra törtek.  Úgy feküdt az angyal karján, akár egy gyermek. Súlytalannak érezte magát, mint egy tollpihe, mintha nem lenne teste.

- KI VAGY TE? – rekedt hangja mennydörgésszerűen erősnek hatott, ettől összerezzent.

- Gábriel.

- KI? – ismét megrándult a hangja erejétől, és vért köhögött.

- Nyugalom, hamarosan hozzászoksz, hogy itt, a túloldalon más szabályok érvényesülnek. Csak, próbálj meg… halkabban.

- AZT – kezdte megint, és igyekezett erőt venni magán –, AZ… az… azt hittem, azt mondod, hogy vegyek mély levegőt, és…

Gábriel ránézett, ebben a pillanatban kicsit megsajnálta őt. Sherlock nem tudott olvasni az angyal arcából, de a másodperc törtrésze alatt megértette azt a szánakozó pillantást. Érezte, pontosabban épp ez az, hogy nem érezte a szíve dobogását, a levegő áramlását a tüdejében, nem mozgott a mellkasa… már egyáltalán nem is lélegzett. Végignézett magán, nem bírt arra gondolni, hogy nem létezik, hogy már nem él, hiszen látta a testét, érezte a karját, mozgatta az ujjait, minden egyes porcikáját egészen jól látta.

De nem lélegzett.

- Meghaltam – hallotta a saját erőtlen hangját elsuhanni a levegőben.

- Igen, de sajnos ezt nem lehetett másként, érezned kellett – jött a válasz azon a simogatóan lágy hangon. Olyan volt, mint az óceán kékjén megcsillanó milliónyi fényszikra napnyugtakor.

- Ahogy szétloccsan a fejem a kövezeten? Éreztem – morgolódott a detektív kissé émelyegve, csuklójával kitörölte szeméből a vért. Szédült. Ahogy oldalra nézett, látta távolodni a várost és azon gondolkozott, hogy vajon az alattuk lévők mit láthatnak mindebből? Valószínűleg semmit.

- Hová megyünk? – kérdezte hidegen, de az angyal nem válaszolt. A halántékán szaporán csordogáló vérpatakocska eláztatta a haját és a fülét, ő meg csak nézte, a vörös gyöngyszemekként aláhulló cseppeket, ahogy eltűnnek a felhők alatt, és lassan kezdte felfogni, hogy ez már nem a földi valóság, hogy igazából ő nincs már sehol, csak a teste valahol odalenn, és egy másik formában való létezése itt. Beleborzongott. Egy pillanatra mintha egy sötétlő foltot látott volna nem messze alattuk, a felhők között. Egy nagy madár repült, talán… vagy… a következő másodpercben már csak annyit érzett, hogy a teste rázkódik, és bár nem hitte volna, hogy ez lehetséges, de a gyomra csekély tartalmát az őt a karjaiban tartó fura lényre öklendezte.

Ezután valami félájult állapotba került, néha kinyitotta a szemét, repült, aztán valami puhát érzett maga alatt, amire lefektették, mozgást látott maga körül, és hangokat hallott. Beszélgetést. Próbált figyelni, értelmezni a hallottakat, de annyira szürreálisnak hatott az egész, hogy képtelen volt elhinni. Valakik arról beszélgettek, hogy ő, Sherlock Holmes, egy angyal. És hogy John Watson, az ő Johnja is egy angyal. Aztán egy érdes hang parancsolóan magyarázatot követelt. Egy másik, sokkal finomabb tónusú hang elmesélte egy fogadás történetét, az elejétől a végéig, a mostani pillanatig. Sherlock gondolatai ide-oda cikáztak, mint a két fal között sebesen pattogó gumilabda.

Gábriel még mindig halkan nevetgélt a Fehér Csarnok bejáratánál várva, amikor Lucifer - karján Jimmel - végre megjelent. Emberi alakja most jobban passzolt Gábrieléhez, mint általában. Mindketten tökéletesre szabott öltönyt viseltek, feketét.

- Csak így egyedül? Micsoda fogadóbizottság… - fújt ki egy halvány morgással, ahogy lábai megérintették a felhőt.

- Szóval nem lett tiéd a lélek – mosolygott Gábriel.

- Hiszen láttad! – morrant fel Lucifer bőszen, s a földre engedte a karjában tartott férfi reszkető testét. – Mindent nagyon jól láttál.

- Megint veszítettél – mondta Gábriel valami márványszerű mosollyal az arcán. – Vagyis, itt van neked… Jim? Ha jól emlékszem… - nézett a Lucifer mellett szánalmasan remegő Moriartyra.

- Ah, ne, csak ezt ne… Emberek… el kellene pusztítani mindet! - sziszegte csalódottan, s egy fél fordulattal megrázva magát új testet öltött. - Hogy festek?

- Hm… mint egy lepukkant rocksztár a nyolcvanas évekből.

A Sátán halk gurgulázó nevetésbe kezdett.

- Akkor minden rendben van, nem akarok a Főnöknek csalódást okozni…

- Angyalok! - Mihály súlyos léptekkel közeledett feléjük. - Egy véres ember van a fehér csarnok bejáratánál, és mindenkit sérteget. De amint látom, neked is van egy – bökött fejével Lucifer szárnyai mögött álló Jimre. Nem tudom már megint milyen versenyt űztök, de azonnal vessetek véget neki. Tegyetek rendet – mondta szigorúan, és kibontva szárnyait elemelkedett a felhő széléről.

Az angyalok némán összenéztek, és bólintottak. Lucifer durván meglökte Moriarty-t maga előtt, s azzal mindnyájan elindultak felfelé a hamuszürke lépcsősoron.

Sherlock az ébredése után tanácstalanul kószált az idegen helyen. Az elméjét tisztának érezte, mégis nehéz volt a mostani tudásával felfogni mindazt, ami vele történik, vagy amit gondol, hogy vele történik. És az a sok baromság, amit valamiféle hülye fogadásról hallott, egyszerűen nem hitte el. Nem tudta eldönteni, hogy ez most egy furcsa álom, rémálom, vagy esetleg egy drog által előidézett tévképzet, akármi… biztosan nem a valóság. Oké, leugrott, meghalt, de… mindig is úgy gondolta, azután már nincsen semmi, és erre egy ilyen helyre kerül. Egyébként is, mi ez a hely? És mik ezek? Ezek az emberszerű, szárnyas lények, akik arányaikban, és testfelépítésükben ugyan nagyon hasonlítottak hozzá, de termetük jócskán meghaladta egy normális ember méreteit. Angyalok? Ugyan… Még ha hinne is ilyesmiben, akkor is inkább a Pokolba kerülne… Vagy ez valami egészen más?

- Hát itt van ez az erős lélek, aki kifogott rajtam – zengett Lucifer hideg nevetése.

Jim kissé megörült, hogy egy ismerős arcot lát, de Sherlock csak egy futó pillantás vetett rá, aztán Gábrielhez fordult.

- Te vagy az, akit lehánytam.

Az arkangyal elnevette magát.

- Ah – kezdte Lucifer Sherlockot vizslatva -, nem tudom, manapság mivel tápláljátok a különlegeseket, de ő… nézd, ez itt – pillantott Jimre undorodva -, még mindig reszket, mint valami túllőtt drogos. A te különleges angyalod meg már talpon, teljes energiával, úgy látom.

- A különlegesek – ismételte meg Gábriel dallamosan, mosolygott.

- Több évtizednyi emberlét után ilyen hamar visszatérni, tudtam, hogy ő az.

- Miért választottad őt, mondd? – kérdezte a másik angyal.

- Összehasonlíthatatlanul ő volt az erősebb, és a mássága még az emberek között is kiemelkedő. Túlzottan egyértelmű volt – tárta szét a karjait Lucifer. – Az a másik, John, ő csak egy halvány apróság volt mellette.

Gábriel halkan felnevetett.

- Óh Lucifer… az idők végezetéig ennyire kiszámítható leszel?

Sherlock élénk tekintettel nézte őket, és pár pillanat után végre neki is összeállt a kép. Ő is elnevette magát. Szívből jövő, erős nevetés volt.

- Te végig azt hitted, én vagyok az? A különleges, ahogy ti mondjátok. Én? Hát nem érted? – kérdezte Lucifert fejcsóválva. – Nem csak hogy a lélek nem lett a tiéd, de ráadásul még rosszat is választottál - mutatott rá az egyértelmű tényre nevetve.

A Sátán megszégyenülve állt egy pillanatig, szoborszerűvé merevedve, miközben Sherlock éles, gúnyos nevetésétől visszhangzott a csarnok.

- Hogy merészelsz kinevetni – hörögte növekvő haraggal a hangjában. Mintha milliónyi hangon szólalt volna meg egyszerre. Ijesztő volt, és egyszersmind bámulatos.

Sherlock látta, ahogy a sötét angyal eddig nyugodt és gyönyörű arca eltorzul, valami rémes szörnyeteg képévé, amit még a valaha legborzalmasabb rémképzeteiben sem látott soha. Lucifer szétcsapott szárnyakkal a hátán ugrott neki, kezei, amivel megragadta a detektív nyakát, hosszúra nyúlt karmokban végződtek. Fulladozni kezdett a parázsló szorítástól, aztán csak egy lökést érzett oldalról, ahogy Gábriel közéjük lépett.

- Elég legyen Lucifer. Nem okozhatsz több kárt – magasodott fölé a másik angyal tekintélyesen. Sherlock most először látta a kettőjük közötti különbséget.

A Sátán néma fohászra zárta szemeit, és jobbra-balra fordítva fejét megrecsegtette a csontjait.

- Ez akkor sem igazságos - nyöszörögte visszafogott dühvel. – Ez az idióta itt – nézett Jimre -, mindent elrontott.

- É… én?

- Igen, te! Kényszeríthetted volna az öngyilkosságra, mondjuk ezer másik ártatlan ember életével, ahelyett, hogy azt az egyet választod, aki a szeretetével bír.

- A szeretetével… mit csinál?

- Szeret. Szereti. Szerelmes. Uh… De gyűlölöm ezt a szót… – rándult meg Lucifer szája undorodva. - Ugyanis ez… ez mentette meg az ő lelkét.

Sherlock elmosolyodott a gondolatra, teljesen megfeledkezve magáról, de amint találkozott a tekintete a teljesen elképedt Moriartyval, kezdte igazán, nagyon kellemetlenül érezni magát.

- Te? – Jim szája remegő, hitetlenkedő mosolyra húzódott. Az arca pár pillanat alatt többször változott komolyról elképedőre, majd ismét mosolyra. – Te? Őt? John Watsont? Te jó ég…

- Ezért utálom az embereket - csettintett a nyelvével a Sátán, látszólag nagyon bosszantotta a dolog. – És ez a te hibád! – fordult haragosan Moriarty felé, akinek azonnal leolvadt arcáról a mosoly.

- Akkor most… megölsz? – kérdezte reszketve.

- Hah, úgy érted, még egyszer? - a Sátán lenézett rá és úgy sziszegett éles fogai között préselve a szavakat, mintha az előtte álló ember még arra sem volna méltó, hogy megszólítsa. - Nem, te ostoba, mocskos ember, mit képzelsz? Túlságosan mélyre kellene engednem a szárnyamat ahhoz, hogy elvághassam vele a torkod. Indulj! – fenyegetően szétrántotta a szárnyait, mire Jim botladozva nekiiramodott. - Még találkozunk – mondta a detektív felé biccentve, és ahogy sarkon fordult, még mindig kiengedett szárnya széle megsuhintotta Sherlock homlokát. Pár sötét tincs hullott alá puhán, és érezte a melegséget a bőrén, ahogy az megindult a szemöldökén keresztül, az arcán át az álla felé. Már megint vérzett, ami furcsa volt, hiszen fájdalmat nem érzett. És mivel a szíve sem pumpált már vért az ereiben, elég viccesnek találta ezt a kicsavart ellentétet.

A homlokát tapogatva gondolt Johnra, aki megmentette a lelkét, és akit már soha többé nem láthat. Most mégis érzett valamit, valamiféle fájdalmat, valahol legbelül, egy meghatározhatatlan helyen.

- Sokat kell még tanulnod ahhoz, hogy megfejtsd önmagad. És tudnod kell azt is, hogy nincs minden kérdésre válasz – szólt Gábriel halkan.

- De most már úgy is mindegy, nem igaz? – mondta Sherlock keserű mosollyal.

- Mielőtt elküldtelek volna a Földre – az angyal egy kis gömbölyű tárgyat tartott a kezeiben -, ezzel játszottál, de nem voltál elég kitartó, hogy rájöjj a működésére – mondta mosolyogva, és Sherlock felé nyújtotta a játékot. - Mit gondolsz, most menni fog?

- Ha megfejtem, akkor visszakapom a testem?

- Úgy érted, élhetsz-e még? – mosolygott az angyal. - Igen, azt hiszem, akkor visszamehetsz.

Sherlock egy kis tétovázás után elvette az angyal kezéből a fénylő gömböcskét. Körbetapogatta, vizsgálgatta, erősen koncentrált. A kerek tárgy felszínén pulzáló fényen kívül semmi különbséget nem fedezett fel egy átlagos gumilabdához képest. Tudta jól, hogy ez most valami teszt, és az élete múlik rajta. De ennél többet nem kellett rajta gondolkodnia, hiszen most pillanatok alatt rájött.

- Oh, igazából ez nagyon egyszerű – állapította meg felvágósan. - Itt, bármi legyen is ez a hely… itt minden hasonlóképp működik. Van egyfajta ismétlődő mozgás, ami megtalálható mindenütt. Gömbölyű felhők, kör alakú terek, csarnokok, termek. Még az a mozdulat is, ahogy elrugaszkodtok a talajtól, az is egy körívet ír le. A Kör. A végtelen – azzal finoman megpörgette a kis gömböcskét a tenyerén, mire az felemelkedett, és pár pillanattal később megjelentek a pici Nap körül keringő bolygócskák. Sherlock kékes-zöld szemeiben csillogón tükröződött vissza a naprendszer képe. Csak mosolygott. Tudta, hogy pár pillanat múlva már semmire nem fog emlékezni ebből, de boldog volt, hogy visszatérhet az ő angyalához, akinek nem hogy szárnya, de még egy fakó glóriája sincs a feje fölött.

Az arkangyal elégedett, büszke mosollyal hajolt le hozzá, és a fülébe suttogott. A detektív egy gyomortájéki erős rántással lendült hátra, aztán már csak egy lassan eltűnő, susogó visszhangot hallott valahonnan messziről…

* * *

Sherlock a St Bart’s laborjában ücsörgött a padlón, felhúzott térdekkel. Tudta, hogy sürgősen ki kell találnia valamit. Volt egy furcsa érzése, hogy valamire emlékeznie kellene, de a belső pánik, ami elhatalmasodott rajta, egyszerűen mintha dróthálóként szőtte volna körbe az agysejtjeit. Már nem emlékezett hogyan került a keze ügyébe az a kicsi gumilabda, amit a szemközti szekrény ajtajához csapkodott, de a monoton módon ismétlődő mozgás, és a pattogó labda hangja segítette a gondolkodásban. Aztán a gumilabda véletlenül kicsúszott a kezéből, és lomhán nekigurult a lábfejének. Ott aztán pördült kettőt-hármat, majd lassan megállt. Sherlock elmosolyodott. Attól a különleges pillanattól kezdve már pontosan tudta, mit kell tennie.

7 hozzászólás
Utolsó hozzászólásokÚjabbak 1 KorábbiakLegelső hozzászólások
Idézet
2013.05.17. 16:25
pofallgalaxies

Köszi, köszi, köszi!  Köszönöm a visszajelzéseket, nagyon jólesik. 


2013.05.17 15:01
Elluin

„ Wow! Le a kalappal elötted!! Igazán ötletes és szép történet... Nagyon tetett!

Idézet
2013.05.17. 16:22
pofallgalaxies

Nagyon szépen köszönöm! 

Már régóta a fejemben volt valami hasonló történet, és Abby volt a felbujtó, ami az angyalos témát illeti, bár akkor még teljesen másra gondoltam, végül ez lett belőle. 


2013.05.17 14:57
Avellana

„ Ez nagyon ötletesés igazán jól van megírva . Eddig ez a legjobb amit olvastam. Gratula

Idézet
2013.05.17. 15:01
Elluin

Wow! Le a kalappal elötted!! Igazán ötletes és szép történet... Nagyon tetett!

Idézet
2013.05.17. 14:57
Avellana

Ez nagyon ötletesés igazán jól van megírva . Eddig ez a legjobb amit olvastam. Gratula

Idézet
2013.05.14. 12:07
pofallgalaxies

*Claudia, természetesen, nem akartam a keresztanyád lenni... XD


2013.05.14 12:06
pofallgalaxies

„ Köszönöm, Caludia! =D Már most sokat változtatnék rajta, de hát... =D Soha nem lehetek elégedett. Nem is vagyok. XD

Idézet
2013.05.14. 12:06
pofallgalaxies

Köszönöm, Caludia! =D Már most sokat változtatnék rajta, de hát... =D Soha nem lehetek elégedett. Nem is vagyok. XD

Idézet
2013.04.01. 01:17
Claudia

Gratulálok! nagyon szép és egyedi történet....és még illik is az eredeti forgatókönyvbe .:D:D:D

Utolsó hozzászólásokÚjabbak 1 KorábbiakLegelső hozzászólások
 
Hello!

Benedict Cumberbatch, Emmy díjas, Oscar és többszörös Golden Globe jelölt brit színész. A Star Trek Into Darkness, és a The Imitation Game sztárja. A modern Sherlock Holmes, Doctor Strange és Smaug, a sárkány megformálója. A Brit Birodalom Rendjének parancsnoka, nagylelkű jótékonykodó, férj és apuka. Honlapunk küldetése, hogy összegyűjtsünk róla minden fellelhető információt, legyen az kép, videó, riport, hírmorzsa vagy érdekesség.

 
Navigáció

>> Főoldal
>> Mr. Cumberbatch
>> Sherlock
>> Galéria
>>Új Galéria
>> Média
>> Extrák
>> Fórum
>> Oldal

 
Chat

Szépen kérünk benneteket, hogy se Benedictet, se a hozzátartozóit (sőt, ha lehet, senkit) ne szidjátok a társalgóban, és igyekezzetek úrihölgyek módjára beszélgetni.

 
Projektek

Avengers: Infinity War
Doctor Strange
2018. április 26. (hun)

How the Grinch
Stole Christmas
Grinch

2018. november 9. (USA)

Jungel Book
Sheer Khan
2018. október 19. (USA)

Magik
Lewis
2018

Melrose
Patrick Melrose
2018. május 13.

The War Magician
Jasper Maskelyne
2018 (?)

Captain Marvel
Doctor Strange
2019. március 8. (USA)

Untitled Avengers Movie
Doctor Strange
2019. ősz (?)

Rogue Male
Capt. Alan Thorndike
2019?

How To Stop Time
Tom Hazard
2019-2020 (?)
 

 
Barátaink

best movies by larewen

 //cumbernation.gportal.hu/portal/cumbernation/image/gallery/1327523414_46.png //cumbernation.gportal.hu/portal/cumbernation/image/gallery/1327523414_46.png Trónok Harca
 https://lh6.googleusercontent.com/-JcQFfgAJsuw/UBA3zCHJwsI/AAAAAAAABGM/Khep3dJ4ep0/s55/jeremy.jpg https://lh4.googleusercontent.com/-t-xhnVcpZgk/UBhjqddqzhI/AAAAAAAABHM/M8lQx3aPBRI/s55/bookz.jpg my chemical romance https://lh6.googleusercontent.com/-DD6fXQRL09k/UO8WOIl-4KI/AAAAAAAAB48/W9LrA11g3Eg/s55/rdj.jpg
 
  Vettel
  Grimm Disney Sorozatok birodalma //cumbernation.gportal.hu/portal/cumbernation/image/gallery/1327523414_46.png

20/ 0 szabad
 

 
Cserék

     ☆ ★

kérj cserét a csetben vagy a VK-ban - és itt hirdess!
szerkesztők: abby, larewen, reisuto, stanci
aktív szerkesztő: Abby
(abby.cumbernation@indamail.hu vagy abby.cumbernation@gmail.com)

 

 
Emlékeztető

Sherlock: The Final Problem
2017. január 15.
22:00 BBC One



 

Itt is megtalálsz minket

 
Szavazz!
Lezárt szavazások
 
Rajongók
Indulás: 2012-01-02
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
közérdekű

akadálymentes gportal mozgalom

My Absurd View  Anchime GpLiliana My Happy World Gp.  Kritika Lap 
Novus
  Shadow World Gp.  Rajz- & Fotóblog  PiciPaw  Nox rajongói oldal 
Diametrically Blog Creative Critique  Legends of Stories Cumbernation Gp

 


Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierjèt!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre