Sherlock az ágyban ült és egy kis könyvet olvasott. Barna bőr kötése nem viselte jól az idő viszontagságait. Lapjai vékonyak voltak és sárgák akárcsak a pergamen.

-Tessék, itt van minden, amit valaha éreztem irántad. - dobta felém a könyvet, ami a lábam előtt csattant.

-Sherlock kérlek. - kérlelte John.

-Hagyd! - reagáltam le.

Felvettem de ezzel életem egyik legnagyobb hibáját követtem el. A detektív naplója volt. Portrék, gyönyörű sorok és mindez rólam szólt. Megakadt a szemem egy kivételes gondolaton.
Hajtott egy ösztön, egy érzés, egy vàgy. Hajtott a nő karjaiba. Bele a végzetbe. Nem arra születtem hogy szeressek, sem arra hogy viszont szeressek. Az én racionális világomba nem férnek bele ilyen dolgok. Ő az egyetlen aki képes belőlem érzelmet kiváltani .Egyszer volt egy buta képzelgésem. Dehát minden férfinek van nem? Azt képzeltem hogy meg tudom menteni őt a haláltól. Persze, ez nem ilyen formában lesz igaz. Meg tudom menteni a magánytól, a fájdalomtól, de a haláltól nem. Hiszen az törvény szerű. Minden rólam szólt,minden. Minden egyes sor,minden betű. A napló kicsúszott a kezemből. Néhány lap új életre kelve kiszabadult a könyvből. Sherlock kikászálódott az ágyból s közelebb lépett hozzám.

-Köszönöm igazán gyönyörű vallomás.Magához húzott. A szeméből eltűnt az ádáz fény, itt-ott még megcsillant, de már korántsem volt erőteljes. Haja rendezetlenül lógott, szanaszét. Fejemet vállára hajtottam és mohón szívtam be illatát. Azon kaptam magam hogy néz, pontosabban figyel. Némán,rezzenéstelen arccal figyel.

-Mit lát? - kérdeztem.

-Fájdalmat. Önmarcangolást. Egy megtört és meggyengült nőt. Az ajka csábított, hívogatott.Engedtem a kísértésnek. Olyan forrón csókoltam, mint még életemben soha. Tudatni akartam vele mindent. De ez soknak bizonyult.

-Megemelkedett a pulzusod.

-Mi? - zökkentem ki a gondolatmenetemből.

-Szapora szívverés, megemelkedett pulzus, ez mind.. Szóval te is szeretsz?

-Hát persze hogy szeretlek. - szorítottam mellkasomra fejét. Arra lettem figyelmes, hogy behunyt szemmel hallgatja a szívverésemet.Mint egy kisgyerek.-gondoltam.Ideje haza menni. - simítottam meg fejét. John a kabátját tartotta felém. Belebújtam, majd elindultunk. A világ megszűnt létezni. Csak mi voltunk. Az egyszerre koppanó cipők halk nesze. A kórházból kiérve megcsapott a hideg szél.

-Taxi!

Ahogy ott álltunk a szemerkélő esőben éreztem hogy valami megváltozott. Bennünk. Kettőnkben. Közben megállt mellettünk egy taxi. John került a baloldalamra Sherlock pedig a jobb oldalra. Mindnyájan fáradtak voltunk. Mikor a Baker Streetre értünk megnyugvással töltött el az ismerős környék. A gyér fényben tűnt fel hogy John elaludt.

-Watson! Ébresztő!- szólt rá Sherlock de én csendre intettem őt. Óvatosan az ölembe vittem fel az emeletre.Normális esetben ez fordítva lenne.De mi semmilyen értelemebe véve nem vagyunk normálisak. Úgy ahogy volt lefektettem a kanapéra, betakartam és nyomtam egy puszit a homlokára. Sherlock ekkor lépett a szobába.
-Mehetek én elsőnek fürdeni ? - néztem rá nagy bociszemekkel.

-Persze nyugodtan. - nyomott egy puszit az arcomra, majd eltűnt a hálószobában. Felnevettem. A fürdőszobában lépve egy hanyag mozdulattal a szennyes kosárba dobtam a ruhámat. Fogmosás közben azon gondolkoztam hogy miért pont én? Miért pont én kellek a nagy Sherlock Holmesnak? Engedtem egy kád jó forró vizet. Kedvenc fürdősómat szórtam bele. Rossz emlék, még a házasságomból maradt. Aztán elmerültem a habokban és gondolkoztam. Mindenen. Az életen. A szemem egyre nehezebb lett. Még nem engedtem hogy egy kusza gondolat magával rántson az álom végtelen birodalmába.

előző fejezet

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Idézett hozzászólás:
Köszönöm <3
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó 5 hozzászólás

1

2013.06.15. 20:37 Misssherlock Kedves Mirirel! Nagyon szépen köszönöm hogy figyelmet szenteltél a ficemnek. Örülök hogy ilyen jó véleménnyed van.Valóban unalmas számomra a John-Sherlock "meleg " párosítás. Az az egy mondat az úgy lett megírva . Én vagyok a "hangyás" író. :) Köszönök mindent:Misssherlock

2013.06.15. 20:36 Misssherlock Kedves Mirirl! Nagyon szépen köszönöm hogy figyelmet szenteltél a ficemnek. Örülök hogy ilyen jó véleménnyed van.Valóban unalmas számomra a John-Sherlock \\\"meleg \\\" párosítás. Az az egy mondat az úgy lett megírva . Én vagyok a \\\"hangyás\\\" író. :) Köszönök mindent:Misssherlock

2013.06.15. 16:30 miriel Már rég akartam írni véleményt, de az tanév végi hajtásban elmaradt. Bocsi! Örülök, hogy mások is hasonlóként gondolkodnak és nem feltétlenül a John/Sherlock párosítást részesítik előnyben. Mind emellett tetszik, ahogy leírod az érzelmeket. Egyszerű, nem bonyolult a mondatvezetésed és ez szintén nagyon pozitív. :) A közepén van egy mondtam, ami egy picit zavart: most akkor Irene vitte fel Johnt az emeletre? Mert ha igen, akkor az egy kicsit furán veszi ki magát. De ha tévedek, akkor vedd úgy, hogy nem szóltam. Csak így tovább! :)

2013.06.11. 19:18 Misssherlock Köszönöm <3

2013.06.11. 15:33 Bubu Nagyon tetszik, és ugye, hogy jobb, ha hosszabb? Szépen fogalmazol, és tetszik a cselekmény is. Gratulálok ;)

1