|
Hová lett Molly Hooper 4. fejezet
Cím: Hová lett Molly Hooper 4. fejezet
Szerző: Rekyyy
Korhatár: 12
Fandom: BBC Sherlock
"Már a szűk folyosón voltunk, a szoba előtt, amikor sikerült elvesztenem az egyensúlyom, és háttal a falnak estem. Vagyis estem volna, de éreztem Sherlock kezét, ahogy megvédte a hátamat az ütődéstől. Mivel azt hittem elesek reflexszerűen becsuktam a szemem, de mikor éreztem, hogy nem történt semmi kinyitottam. Egy hatalmas kék szempár nézett vissza rám, amiben rögtön elvesztem. Sherlock szeme rabul ejtett, és nem engedett a tekintete. Az idő lelassult. Mintha percekig álltunk volna ott."
1. Nap
- Molly... Molly... - hallottam egy mély, dörmögő hangot reggel. A szememet alig tudtam kinyitni, mert fáradt voltam. Az első éjjel nem sokat aludtam. Zavart a begipszelt lábam, de az igazi oka az volt, hogy alig bírtam felfogni, hogy Sherlocknál vagyok. Egész éjjel gondolkoztam. Valószínűleg soha nem lesz szorosabb kapcsolatunk a mostaninál. Hajnali öt körül végre elaludtam, és most Sherlock felkölt.
- Hm?
- Molly... Valaki beszélni szeretne veled.
- Jó reggelt. Sajnálom, hogy felköltöttelek, de muszály bezsélnünk.
- Semmibaj Mary. - feleltem, mikor már láttam. Gyorsan megdörzsöltem a szemem, és felültem. Mikor körülnéztem észrevettem, hogy Sherlock már nincs a szobában.
- Igen? Miről szerettél volna beszélni velem?
- A lakásodról. - erre a szóra elsápadtam - Minden menekíthetőt kihoztunk, de egy csomó bútort, párnát, kiegészítőt ki kellett dobjunk. Nem szívesen kérdezem, de van amiből újat vegyél? - Mary szavai csak lassan jutottak el a tudatomig. Van pénzem, de nem erre tartogattam. El akartam menni nyaralni. Egy olyan helyre, ahol kipihenhetem a fáradságot, és Sherlockot. Ehelyett itt vagyok Sherlocknál, és az összes pénzem, amiből a Sherlock-tisztítótúrát terveztem, az új bútorok beszerzésére fordíthatom. Hogy is lehetne ennél remekebb...
- Persze, van pénzem - suttogtam, majd egy hálás mosolyt villantottam Mary felé. Ő csak segíteni akar. Perpillanat ő a legjobb barátnőm azt hiszem.
-Az jó. Akkor majd holnap után visszajövök, és megnézünk pár szép, és olcsó bútort a lap-topomon.
Miután megköszöntem Marynek amit értem tesz.. visszadőltem az ágyba, és bekapcsoltam a TV-t. Semmi jó műsor nem volt, ezért csak váltogattam a csatornákat. Épp egy valóságsó ment, mikor égett szagot éreztem. Határozottan mintha odaégett volna valami. De mi?... SHERLOCK!!! Mi a fenét művelhet?... Lassan feltápászkodtam, és ráálltam a jó lábamra. Mindenhol egy szilárd tárgyba kapaszkodva ugráltam a konyha felé. A konyhában hatalmas füst volt, és láttam, hogy a serpenyőben a hús meggyulladt. Tojásdarabok a földön.. szanaszét szóródva minden, és a konyha közepén Sherlock aki a meggyulladt serpenyőre rátett egy fedőt, így legalább a tüzet eloltotta.
- Te meg mi a fenét csinálsz? - kérdeztem, miután visszatért a hangom. Sherlock tágra nyílt szemekkel bámul rám majd hirtelen hozzálépett, és leültetett egy székre.
- Te mit csinálsz itt kint? - kérdezett vissza.
- Kijöttem mert égett szagot éreztem. Te?
- Reggelit csinálok... Vagyis... Inkább rendeljünk. Miattam tört el a lábad, nem kell.. hogy megmérgezzelek. - magát okolta az elrablásomért, ami jogos, de én már rég megbocsátottam neki.
- Nem a te hibád volt, már százszor elmondtam. - suttogtam szelíden, de válasz helyett éreztem ahogy a derekamat erősen átkarolja, és felsegít, hogy visszakísérjen a szobámba. Már a szűk folyosón voltunk, a szoba előtt, amikor sikerült elvesztenem az egyensúlyom, és háttal a falnak estem. Vagyis estem volna, de éreztem Sherlock kezét, ahogy megvédte a hátamat az ütődéstől. Mivel azt hittem elesek reflexszerűen becsuktam a szemem, de mikor éreztem, hogy nem történt semmi kinyitottam. Egy hatalmas kék szempár nézett vissza rám, amiben rögtön elvesztem. Sherlock szeme rabul ejtett, és nem engedett a tekintete. Az idő lelassult. Mintha percekig álltunk volna ott. Éreztem a kezének érintését a hátamon, és éreztem ahogy hozzám simult mint egy pajzs, aki megvéd. Hirtelen éreztem ahogy megmozdul, és a következő pillanatban újra a szobám felé ugráltam.
- Ha lehet többet ne gyere ki... - vetette oda Sherlock közönségesen, mintha semmi sem történt volna. Persze végül is nem történt semmi, de éreztem ahogy megemelkedett a pulzusa.
- És ha mosdóba kell menni?
- Szólsz nekem.
- Jó, hogy nem akarsz bekísérni. Inkább megoldom egyedül.
- Rendben, de szólj ha kell valami. - mikor kiment akkor sem tükröződött semmi az arcán. Még a tekintete is üres volt.
Este TV-t néztem, de elaludhattam, mert éreztem ahogy Sherlock betakar, és a kezei végigsimítottak közben, majd a TV is elhalkult.
2. Nap
Unalmas volt ez a nap. Egész nap feküdtem, és olvastam, mert Sherlock nem volt itthon. Még azelőtt elment, mielőtt felébredtem volna. Este mikor hazaért bejött megnézni, hogy hogy vagyok. Mikor kérdeztem tőle, hogy mit csinált tegnap este meg ma, csak annyi volt a válasz, hogy az elmepalotájába merült el. Gondolom egy gyilkossági ügy miatt.
3. Nap
Mary reggel beugrott, hogy megnézhessük, és kiválasszuk a bútoraimat.
- Rendben. Akkor a 347ZN kanapé tetszett, a 1285NI, 1286NI és a 1287NI bútorszett tetszett. - olvasta fel papírról Mary a megrendeléshez szükséges kódokat.
- Igen. Ezen kívül pedig írjuk hozzá az 57SA matracot is.
- Jó rendben, és akkor megrendeltem. - mondta diadalmasan az enter-re ütve. - Azt írja, hogy a bútorszettet, és a matracot 6 nap múlva tudják kiszállítani, mert nincs raktáron, viszont a kanapét holnap után kihozzák. Az úgy jó?
- Mivel ti kell fogadjátok Johnnal, amit előre is köszönök, nektek jó-e?
- Persze. Akkor ez így rendben. - mondta majd felpattant - Ne haragudj, de mennem kell. - szabadkozott majd megölelt.
- Oh dehogy is, semmi baj, én köszönöm a segítséget.
- Semmiség. Na, szia.
Még egy kicsit nézegettem a bútorokat a lap-topomon, de vacsi után hamar lefeküdtem.
4. Nap
Hatalmas meglepetésemre Sherlock kivételesen itthon volt mikor megébredtem, és még le is ment nekem kínaiért, amit az ágy melletti kis asztalkán meg is találtam. Evés után, tizenegy fele, kiugrándoztam a mocskos edénnyel a konyhába. Mikor mentem a szobám felé a nappalin keresztül, megbotlottam, és érezzem, hogy dőlök előre, a következő másodpercben a biztonságot nyújtó kezet éreztem. Sherlock megint elkapott. Mikor felnéztem déjà vu fogott el. Újra azok a kék szemek, és a biztos kéz.
- Nem tudsz nyugton maradni igaz?
- Tessék? - kérdeztem vissza, mert annyira el voltam foglalva a saját gondolatommal, hogy nem értettem amit kérdezett.
- Csak megállapítottam.. hogy nem tudsz nyugton maradi.
- Csak... kell a mozgás...
- Pedig még két hétig nem mozoghatnál. Visszakísérlek. - mondta, majd annyira megemelt, hogy ne fájjon a lábam, hogy alig érte a földet. Mondhatni ő vitt.
5. Nap
Megvolt az első rémálmom. Az elrablásom óta most először álmodtam az el rablóimmal, ezért alig aludtam az éjjel. Forgolódtam, és sírtam. Ez csak a kezdete volt a mai szörnyű napomnak. Délelőtt csak pihentem, de aztán délután Mary jelent meg. Sherlock bekísérte Maryt hozzám, aki bele is vágott, tehát Sherlock mindent hallott. Mary nagyon ideges volt, és zilált.
- Mi történt mond már. - sürgettem az arckifejezése láttán.
- A szomszéd lakás kigyulladt... - kezdte lassan.
- Te jó isten... Van aki megsérült? - kérdeztem aggódva.
- Nem, de a tűz át terjedt a te lakásodra is. - azt hittem rosszul hallok. Ez valami vicc. Senki nem lehet ilyen szerencsétlen, hogy elrabolják, a bokáját eltörik, a lakása lakhatatlanná válik, majd fel is gyullad. Ilyen nincs.
- ... - nem tudtam mit felelni csak feküdtem és hallgattam.
- Nem lett nagy a baj... - próbált vigasztalni Mary - igaz, hogy meg kell várni a szakértői véleményt, de csak ki kell festeni. A konyha, a fürdő és a háló égett le. A nappali ép maradt.
- Az irataim - szólaltam meg hirtelen. - Az irataim mind elégtek... ne... - suttogtam ledöbbenten.
- Az irataid nem égtek el. Még mikor a lakást feltúrták átvittem őket a nappaliba, és az nem égett le. - épp válaszoltam volna, mikor Marynek SMS-e érkezett. - John írja, hogy menjek. El kell intézni pár dolgot a lakásoddal, de ha van valami fejlemény azonnal hívlak.
Fel sem tűnt, hogy beesteledett. Én pedig megpróbáltam aludni annak ellenére, hogy kattogott az agyam. Végre sikerült elaludnom, de újra rémálmok kezdtek gyötörni. Egy mély és megnyugtató hang rángatott ki belőle. Sherlock ült az ágy szélén és ébresztgetett.
- Molly... Molly... Csak rosszat álmodsz... Kelj fel... - hirtelen ültem fel. Majdnem lefejeltem Sherlockot a sötétben. A könnyeim még mindig folytak, sőt talán jobban sírtam ébren, mint mikor álmodtam. Talán mert rosszabb volt az élet. Nem is gondolkodtam csak átöleltem. Éreztem a szívverését ami megnyugtatott, és éreztem, hogy úgy tart nehogy eltűnjek mellőle. Kellett valaki akinek elsírhattam a bánatom, és ő volt a legközelebb. Az összes feszültség most jött ki rajtam, és kellett egy támasz.
- Ne haragudj. - szipogtam az ölében.
- Semmi baj. - felelte alig hallhatóan, és bár nem láttam, éreztem, hogy együtt érez velem, ami elég emberi volt hozzá képest. - Hallottam, hogy sírsz álmodban és...
- Köszönöm. - vágtam a szavába, majd újra elkezdtem zokogni, miközben valamikor elaludtam Sherlock ölében.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
kérlek folytasd! :D érdekel a vége <3