- Nem emlékeztem rá, de van még egy testvérem, Eurus – kezdte. – Ő is olyan okos, mint Mycroft vagy én. Egyszer felvágta a karját, hogy megnézze, hogy működik az érhálózata. Aztán egy barátomat bedobta egy kútba, majd felgyújtotta az otthonunkat. Mindezt azért tette, mert irigy volt rám és Mycroftra, hogy nekünk vannak barátaink, neki pedig nem volt senkije. Rudi bácsikánk akkor elvitte, és bezárta egy épületbe. Nem akartam rá emlékezni, kitöröltem az agyamból, mintha nem is létezett volna soha…

De létezik, és kiszökött onnan ahol volt. Először egy ügyfelemnek adta ki magát, mikor eljátszottam, hogy a drog miatt a halálomon vagyok… De ugyanakkor ő volt John pszichológusa is. Elkábította az igazit, és a lakásába költözött. Mindezt pedig úgy tudta megtenni, hogy azon a helyen, ahol bezárták, mindenkit a maga szolgájává tett. Nagyon jól tudja manipulálni az embereket, és ezt ki is használta…

Mikor rájöttem, hogy van még egy testvérem, kiderült, hogy Mycroft végig tudott róla. Rudi bácsi után ő vitte ezt tovább, ő vigyázott arra, hogy Eurus biztonságos helyen legyen. Csakhogy kiszökött, és eljuttatott a Baker Streetre egy mozgásérzékelős bombát. Aktiválás után a legelső mozgásra felrobban…

- Szóval ez volt a robbanás ott… - szóltam bele, de nem igazán értettem, miért mondja ezt el.

- Igen. Mycroft segített Mrs. Hudsonnek kijutni, mi pedig Johnnal kiugrottunk az ablakokon. Muszáj volt, mert ez volt az egyetlen lehetőség, hogy túl éljük valahogy…

Ezek után én „eltűntem”. Igazából viszont, elmentünk arra a szigetre, ahol Eurus van. Ez egy olyan sziget, amin az emberek mind a társadalomra, mind magukra veszélyt jelentenek. Őrültek, kannibálok… Miattuk épült ez a kis erőd, sziget, hogy ott elzárva biztonságosan élhetnek halálukig.

Én ekkor találkoztam Eurusszal, John és Mycroft pedig az igazgatóval beszéltek közben. A testvérem kijátszott minket… A cellájában nem volt üveg, így tudott kiszökni. Az igazgató pedig azt tette, amit mond, mert manipulálta. És így tudott mindhármunkat elfogni… Úgy értem, bezárt minket a saját cellájába, csakhogy ezúttal már volt üveg.

Feladatokat adott fel nekünk, hogy oldjuk meg azokat… míg végül azt nem kérte, hogy öljem meg Johnt, vagy Mycroftot… Nem sokkal előbb az igazgató öngyilkos lett, hogy ezzel próbálja menteni a feleségét. Azt kérte, hogy emlékezzünk arra, amit tett, és mivel nem tudtam választani, így én is öngyilkos akartam lenni. Ezt viszont nem engedte, és elkábított mindhármunkat. Mycroftot visszavitte a cellájába, Johnt bedobta ugyanabba a kútba, ahova régen a barátomat is, engem pedig haza vitt, a házunkba.

Meg kellett találnom Johnt, hogy segítsünk egy lányon… Ugyanis minden feladat után az volt a „díjunk”, hogy beszélhettünk egy lánnyal, aki valahol az égben volt egy repülőn egyedül. Le kellett hoznunk a földre…

Eurus viszont csak egy régi dalt énekelt, amit kiskorunkban is… Megfejtettem azt a dalt, és megtaláltam a testvéremet a régi szobájában. Csak az ő képzeletében létezett a repülős kislány, aki ő volt. Úgy értem… Azt képzelte, hogy a repülőn van egyedül, miközben mindenki alszik, a gép pedig lassan elkezd lezuhanni. Ez volt az ő kontextusa a helyzetére. Hogy egyedül van a nagy világban… Segítettem neki rájönni, hogy nincs egyedül, és, hogy én vele vagyok. Azt kértem, ő is segítsen nekem, hogy megtaláljam a barátomat. Így megmondta, hol van John, és ki tudtuk húzni, mielőtt megfulladt volna.

Persze kihívtuk a rendőrséget, és Greg is kijött… Mycroftot is kihoztuk a cellából, Eurust pedig visszavitték az intézménybe, és visszazárták…

- Nem értem, miért mondod ezt el – mondtam zavartan.

- Mert az, ami történt… Az is ilyen volt. Eurus azt állította, hogy ha nem veszlek rá arra, hogy kimond „Szeretlek”, felrobbantotta volna a lakásodat. De nem mondhattam meg, miért kérlek erre… Aztán beismerte, hogy nincs is itt bomba…

- Értem…

- Sajnálom!

Nem tudtam, mit mondhatnék. Ez az egész újraértékelte a történteket, de mégis haragudtam. Nem csak azért, amit most tett, hanem mindazért, ahogy mindig is bánt velem.

- Nem haragszom… - mondtam nehezen, de közben nem így volt. Haragudtam, nagyon is.

Sherlock nem szólt egy szót sem, csak felállt a székről. Én is felálltam, hogy kiengedjem. Meghallgattam, de ennyi. Nem bírtam elviselni most, hogy itt van, át kellett gondolnom a dolgokat.

- Molly! – nézett rám, de én nem néztem rá.

- Igen?

- Azt kérted komolyan mondjam… Komolyan is mondtam…

- Mire gondolsz?

Sherlock nem válaszolt csak elment. Magamra hagyott a gondolataimmal.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés