CUMBERNATION ~ Egyetlen magyar forrásod Benedict Cumberbatchről
Nem Sherlock fanfiction
Nem Sherlock fanfiction : Titokba zárva - VIII. Sziget (1)

Titokba zárva - VIII. Sziget (1)

Melody  2013.07.22. 22:53

Cím: Titokba zárva - VIII. Sziget (1)
Szerző: Melody
Béta, segítő: pofallgalaxies
Fandom: Benedict
Korhatár: 18
Figyelmeztetés: erotikus tartalom
Stílus: romantikus, humoros

"Ez olyan, mint amikor megkérdezik, hogy fekete vagy fehér, és rávágod fehér, de igazából a feketére gondolsz. Semmi másra csak a feketére..."


Reggel macskanyávogásra ébredtem. A szomszéd idős hölgy fehér perzsa cicája bizonyára ismét kiszökött és szokásához híven Ben ablaka alatt keresett menedéket. Még csukva voltak a szemeim, de éreztem, hogy ezúttal nem vagyok egyedül az ágyban. Önkéntelenül is mosolyra húzódott a szám. Ben a hasán fekve aludt, ahogy a legtöbbször szokott, a fejem a hátán pihent, a bal kezemmel lazán átöleltem, a lábaink összefonódtak a paplan alatt. Éjszaka arra ébredtem, hogy fészkelődik mellettem, álmában még közelebb bújt hozzám, arcát a nyakamba temette, és mintha egy elhaló sóhajban még a nevemet is hallottam volna. Elmosolyodtam ezen, mert régebben nagyon nem szerettem, ha Richard, vagy valamelyik exem ölelgetett álmában. Ahogy meztelenül aludni is utáltam, mert védtelennek és kiszolgáltatottnak éreztem magam, de amikor ott feküdtem Ben karjaiban, csupasz testünk egymáshoz simult, és ő még a szuszt is majdnem kiszorította belőlem, én még akkor is csak azt sajnáltam, hogy nem tudok még közelebb kerülni hozzá. Az a megnyugtató, biztonságérzés, amit az ölelése nyújtott, újra álomba ringatott. Nem tudtam pontosan, mennyi lehet az idő, az óra a mögöttem lévő éjjeli szekrényen volt és nem akartam a mocorgásommal felébreszteni Bent, úgyhogy maradtam és hallgattam milyen egyenletesen veszi a levegőt. Olyan kellemes érzés volt, nyugodt és felszabadító, majdnem visszaaludtam, de lassan ő is ébredezett. Puszilgatni kezdtem a vállát, a karját, láttam, ahogy kinyitja álmos szemeit, és mikor megpillant, elmosolyodik. Letettem a fejem mellé a párnára, keze az arcomra simult, orromat az övéhez dörgöltem, és egy puszit nyomtam az ajkaira.

- Jó reggelt – köszöntöttem.

Felemelte a karját, hozzábújtam, átölelt és megcsókolt.

- Jó reggelt – dörmögte ajkaimnak reggeli rekedt hangján. Nyakába fúrtam az arcomat, becsuktam a szemem, és mélyen magamba szívtam az illatát – Milyen nap van? – kérdezte.

- Hétfő – feleltem.

- Akkor ma már mész dolgozni – vonta le a következtetést szomorúan.

- Látod az órát? Mennyi az idő?

Kicsit megemelte a fejét.

- Hét óra – válaszolta és betakart.

- Akkor még maradhatok egy kicsit – mondtam és még jobban hozzábújtam.

Foggal, körömmel ragaszkodtunk a hétvége utolsó perceibe. Tudtuk, hogy nagyon hosszú ideig ez volt az utolsó, amit nyugodtan együtt tölthettünk. A vasárnap valamivel aktívabban telt, mint a szombat. Főztünk, filmet néztünk, megnéztük a képeket a házról, amit Sandra ajánlott, szeretkeztünk, órákat töltöttünk egymás testének felfedezésével. Írtam egy keveset, a kettő azt hiszem, szorosan összefügg egymással. A testemet elöntő adrenalin hatására, az agyam úgy felpörgött, hogy ömlöttek belőlem a szavak, Ben alig tudta kitépni a kezemből a laptopot, amikor már látta, hogy kezdek túlpörögni. Beszélgettünk, sokat. Rengeteg megbeszélni valónk volt, hogy miként fog ezután folytatódni az életünk? Kik tudjanak a kapcsolatunkról? Hogyan tudjuk majd fenntartani a látszatot, hogy még mindig csak barátok vagyunk?  Maradtak kérdések, amikre nem találtunk választ, de abban reménykedtünk, ezek majd megoldódnak maguktól. S bár csak alig néhány órája aludtunk el, egyáltalán nem éreztem magam fáradtnak. Percekig feküdtünk összeölelkezve, a csendet csak a fehér perzsa nyávogása törte meg olykor, majd nyomtam egy puszit Ben nyakára és haladtam felfelé, amíg el nem értem az ajkait.

- Egész éjjel nem hagytál aludni, csodálom, hogy ilyen korán ébren vagy – mondta pimaszul.

- Mi az, hogy én nem hagytalak? Te nem hagytál engem! – vágtam vissza és újra megcsókoltam.

- Írjuk fel ezt is a ’tyúk vagy a tojás’, és a ’ki csókolt meg kit’ listára.

- Egyre hosszabb lesz ez a lista – jegyeztem meg és letettem a fejem az övé mellé a párnára.

Megsimogattam az arcát, elmosolyodott és behunyta a szemét, majd megfogta a kezemet és adott egy puszit a tenyeremre.

- Nem maradhatnál ma mégis itthon? – kérdezte és hüvelykujjával körberajzolta az ajkaimat.

Megcsóváltam a fejem.

- Kár. Pedig az egész napot az ágyban tölthetnénk. – A paplan alól kibukkanó vállamat kezdte simogatni. – Semmi tévé, internet, vagy főzés, csak rendelnénk kaját, heverésznénk, meg ilyesmi – magyarázta vigyorogva és lábát az enyémhez dörzsölte.

- Ben!

- Mi az?

- Ismerem már ezt. Tudom, mit akarsz.

- Téged – nyomott egy csókot a kulcscsontomra, amitől felkuncogtam.

- Ben! – nevettem, borostás arca csiklandozta a bőrömet.

- Maradj! – suttogta kérlelve a mellkasomnak.

Elöntött a forróság, akárhányszor ajkai hozzámértek. Legszívesebben maradtam volna, csábított a gondolat, hogy az egész napot ágyban töltsem vele, de nem lehetett. Megborzoltam az egyébként is kócos haját.

- Na, kérlek – fogta le háborogva a kezem.

- Ne fájdítsd a szívem! Tudod, hogy maradnék, de dolgoznom kell. Huszadikáig mindennek egyben kell lennie.

- Huszadika még messze van, én viszont hétvégén már elutazom.

Erre kicsit elszomorodtam.

- Oké, Ben, de nagyon jól tudod, hogy ez nem így működik. Mindennel időben készen kell lennünk, ha valami miatt csúszunk, az pénzbe kerül, az pedig nincs – magyaráztam azt, amivel ő is tisztában volt. – Viszont most még van pár percünk, mi lenne, ha kiélveznénk? – kérdeztem, és nyomtam egy puszit a mellkasára, az arcomra tette a kezét és megcsókolt. – Vedd úgy, hogy délelőtt kipihened a délutánt és az éjszakát.

- De én nem akarok pihenni – csókolt meg ismét és közelebb húzott magához.

A mellkasunk teljesen egymáshoz préselődött, éreztem, ahogy a közelségemtől még gyorsabban ver a szíve.

- Pedig muszáj lesz – feleltem miközben a hátát simogattam. – Nem akarom, hogy fáradtan indulj el LA-be.

- Várjunk csak! – távolodott el egy picit tőlem. – Miért vagy te a főnök?

- Mert jobb a szervezőkészségem? – adtam egy mosolygós puszit az állára. – És mert okosabb vagyok, és szebb, és …

- Szerényebb – kuncogott.

Puszilgatni kezdte a vállamat, nyakamat, mellkasomat. Bebújt a paplan alá, és haladt lejjebb, játékosan harapdálta a hasamat. Előreomló haja és enyhén borostás arca mindenhol csiklandozott, rám tört a nevetés.

- Ben… Ne… Fejezd be! – szóltam rá nevetve. Alig kaptam levegőt. – Meghalok.

Lehuppant mellém és röviden megcsókolt.

- Szúrsz – simogattam meg az arcát.

- Óh, talán ideje lenne már borotválkoznom – állapította meg.

- Nem – vágtam rá. – Miattam ne. Én imádom – nyomtam egy puszit a szájára és magamhoz öleltem.

Még néhány percig feküdtünk így, összebújva, majd Ben mocorogni kezdett.

- Hová mész? – kérdeztem, nem akartam még elengedni.

- Hozok valami kaját Rosie-nak – biccentett az ablak alatt nyávogó macska felé.

- Nem. Ben, ne – tiltakoztam. – Már így is teljesen ideszoktattad. Inkább vidd haza, én addig letusolok.

Ben sóhajtott.

- Rendben. Hazaviszem, de a zuhanyzással várj meg! – hajolt vissza és adott egy puszit a számra.

Felöltözött és a teraszajtón keresztül kiment, hogy hazavigye Rosie-t. Szívesen megvártam volna, de tudtam, hogy abból nem csak zuhanyzás lenne, amihez bár kedvem nagyon is lett volna, időm annál kevesebb, ezért gyorsan a fürdőszobába siettem és letusoltam egyedül. Megtörölköztem, gondoltam egyet és felvettem Ben fürdőköpenyét. Miután végeztem a fürdőben, kimentem a konyhába, ő már visszaért a szomszédból, a kávéfőző előtt állt, ismét csak egy szál melegítőnadrágban. A pulóvere az egyik szék háttámlájára volt terítve, egy tenyér nagyságú folt éktelenkedett rajta. Mögé lépkedtem, átöleltem, adtam egy puszit a hátára és hozzá bújtam. A bőre finom meleg volt, és éreztem, hogy amikor az ajkam újra hozzáér, a légzése picit felgyorsul.

- Nem mondasz semmit? – kérdeztem.

- Nem vártál meg – felelte minden szemrehányás nélkül és felém fordult, megfogta az államat és megcsókolt.

- Tudod, hogy …

- Sss. – Mutatató ujját a számra tette, így hallgattatott el, és megint megcsókolt. Puha ajkai az enyémekre tapadtak, kezei siklottak a selymes anyagon, simogatta a hátamat, az oldalamat, a fenekemet. Aztán egy hirtelen mozdulattal a csípőmnél fogva felültetett a pultra.

- Ben – nyögtem a szájába, meglepetten.

Mosolyogva eltávolodott tőlem.

- Nem foglak többet nyaggatni – esküdött. Értetlenül néztem rá. - Büszke vagyok rád – folytatta. – Szégyellem, hogy ezt nem mondom gyakrabban. – Bocsánatkérőn átölelt. – Nagyon jól tudom, hogy milyen fontos, amit csinálsz, és nem várhatom el, hogy mindent hátrahagyj miattam, mert tudom, hogy ezek a te álmaid, hogy mennyi munkád van benne – nyomott egy puszit a számra. – Szóval, ha délelőtt nem érsz rá, hát majd a nap többi részét töltjük együtt – mondta huncut fénnyel a szemében, a kezembe adta a csészét és röviden megcsókolt. – Ha nem tudsz velem jönni Los Angelesbe, az sem katasztrófa. Olyan gyakran látogatsz meg, amilyen gyakran csak tudsz. Akár minden hétvégén. Ráadásul már a telefont és a Skype-ot is feltalálták, beszélhetünk minden reggel és este. Csak nem fogok belehalni. Inkább örülök, és büszke vagyok, hogy a kedvesem egy ilyen okos és tehetséges nő. – Dereka köré fontam a lábaimat és közelebb húztam magamhoz. – És bár tényleg fontos a szex – ahogy ezt kimondta, kicsit elpirult és lesütötte a szemét. –, sokkal fontosabb, hogy halljam a hangod, hogy elmond, hogy szeretsz, hiszel bennem és jó az, amit csinálok. És ha mindezt úgy teszed, hogy egy óceán választ el minket, hát nekem úgy is jó, csak tedd meg, mert szükségem van rá. Rád.

Tenyerembe zártam az arcát és megcsókoltam. Lehúzta a vállamról a köntöst, és csókolni kezdte a kulcscsontomat és a vállamat. Halkan felkuncogtam.

- Honnan ez a nagy változás? – kérdeztem mosolyogva.

- Pár szót váltottam Mrs. Mills-szel – biccentett a szomszéd ház felé. –, aki festő volt, de ezt tudod. Holnap lesz a hatvanadik házassági évfordulójuk. De azt tudtad, hogy három hónap ismeretség után házasodtak össze? – bólintottam. – Annak ellenére megtették, hogy családjaik és a barátaik is ellenezték kapcsolatukat. Mr. M. most betegeskedik, és a felesége nagyon aggódik érte. Elmesélte, hogy a férje mindig mellette állt, mindenben támogatta és, hogy mennyire hálás neki ezért. És hát… lehet, hogy ha Európa legjobb történész professzora képes lett volna feláldozni a karrierjét a feleségéért, nekem sem kellene annyira önzőnek lennem. 

- Ez egy nagyon jó meglátás - suttogtam az ajkainak és megcsókoltam.

Mosolyogva megsimogatta a hajam, egy pillanatra ellépett tőlem, és megköszörülte a torkát.

- Csináltam reggelit - nyújtotta felém a szépen elkészített szendvicset. Egy félbevágott zsemle volt a tányéron, azon felvágott, paradicsom és majonéz.

- Köszönöm. – nyomtam egy puszit a szájára – Már nagyon éhes vagyok – mondtam és beleharaptam a szendvicsbe.

- Ezzel is spóroltam neked pár percet. Annyival is többet lehetünk együtt, mielőtt elindulsz.

Miközben én falatoztam, Ben a szabad kezemet és a halántékomat puszilgatta. Nem tudom, mit mesélhetett neki a szomszéd hölgy, mert a szokásnál is romantikusabb hangulatába került.

- Na, és mikor jössz haza? – kérdezte, közben maga felé fordította a szendvicset és ő is harapott belőle.

- Négy körül.

- Olyan későn?!

- Munka után még van egy kis dolgom.

- Dolgod? – nézett rám kissé szomorúan. Nem akartam elmondani neki, milyen merényletre készülök ellene. – De az még olyan messze van… - sóhajtotta és újabb falatot harapott a zsemléből.

A szája szélén ott maradt egy kis majonéz. Finoman beharapta az ajkát és lenyalta a kis maszatot. Ellenállhatatlan, gyönyörű, telt ajkai megteltek vérrel, szinte könyörögtek egy csókért. Puszilgatni kezdtem a felső ajkát, félrehúzta a köpenyt, és ujjai hegyével simogatta a combomat.

- Folytatás? – kérdezte az ajkaimtól.

- Délután – feleltem és megcsókoltam. – Mennem kell öltözni. 

A fenekem alá nyúlt, az ölébe emelt, bevitt a szobámba és letett az ágyra. Pár percig még csókolóztunk, majd a szekrény felé mutatott, hogy szabad a terep, kezdhetek készülődni. Figyelte, ahogy felöltözöm, közben beszélgettünk, aztán hanyatt dőlt, becsukta a szemét, édesen mosolygott és felnyújtotta kezeit a feje fölé. Egyik lábammal feltérdeltem az ágyra, a mosolya még szélesebb lett. Kicsit lejjebb húztam a nadrágja szegélyét és nyomtam egy puszit a köldöke alatt részre. Halkan sóhajtott és láttam, ahogy megfeszülnek az izmai. Lassan végigcsókoltam a felsőtestét, végül megcsókoltam.

- Előleg – mondtam, röviden ismét megcsókoltam, és elindultam a fürdőszobába.

- Én inkább kínzásnak mondanám – szólt utánam.

- Nézőpont kérdése – kiáltottam vissza kuncogva.

Erre nevetni kezdett és az ágy nyikorgásából ítélve nagy lendülettel visszahuppant.

Megfésülködtem, de nem sminkeltem ki magam. Egyszerűen nem volt rá szükség. Egy kis szájfényt tettem csak fel. Már percek óta a tükör előtt álltam és az arcomat bámultam. Ben megjelent mögöttem és hátulról átölelt.

- Mi az? – kérdezte miközben a tükrön keresztül a szemembe nézett.

- Tudod ez a mosoly még jó ideig az arcomon lesz – válaszoltam fülig érő vigyorral.

- Ennek igazán örülök – válaszolta és ajkát a halántékomhoz nyomta.

- De dolgoznom kell. Ha így megyek be, tuti kiszúrják, hogy történt valami.

- Valami – kuncogott. – Nem fognak észrevenni semmit – legyintett és megcsókolta a nyakamat.

- Nézz már rám! – ragadtam meg az állát és a tükörre irányítottam a tekintetét. – Julienak az is feltűnt, ha kicsit összekaptunk Richarddal, szerinted ezt nem veszi észre?

Ben csak ölelt és figyelte a boldogságtól ragyogó arcomat.

- Jó, hát lehet, hogy egy kicsit vidámabbnak tűnsz, mint amilyen voltál mostanában – mondta, mire én felhúztam a szemöldökömet. – A szemed is jobban csillog, és mintha a hajad is más lenne. Új sampon?

Csóváltam a fejem.

- Óh – sóhajtott döbbenten. – Donc, c'est ma faute.

Felnevettem.

- Igen, a te hibád – borzoltam meg a haját.

- De ugye, azt nem várod, hogy bocsánatot kérjek, csak mert boldoggá teszlek? – szegte fel az állát sértődötten. 

- Nem, azt nem – feleltem és megfordultam, nyomtam két puszit a nyakára, lábujjhegyre kellett állnom és még a szokásosnál is jobban nyújtózkodnom, hogy elérjem az ajkait, de aztán megkegyelmezett, kicsit lehajtotta a fejét és így rendesen meg tudtam csókolni.

Elhúzódott és fintorogva megtörölte a száját.

- Fújj, mi ez? Rossz íze van. – Olyan arcot vágott, mint egy kisgyerek, akivel éppen spenót főzeléket próbálnak megetetni.

- A szájfényem – mutattam.

Kivette a kezemből, és alaposan szemügyre vette.

- Ez nekünk nem kell – mondta, és beledobta a szemetesbe.

- Ben! – förmedtem rá. – Tudod, mennyibe kerül egy olyan?

- Mennyibe?

- Annyiba, hogy én soha nem vennék magamnak. Kittytől kaptam karácsonyra.

- Ajándék volt? Ó… Sajnálom… – Láttam rajta, hogy zavarba jött. – Mindjárt kihalászom.

- Jól van, mindegy, hagyd csak. Előbb-utóbb úgyis elfogyott volna.

- Tényleg sajnálom.

- Nem számít – öleltem át. – Csak egy buta szájfény. És még az íze is rossz. 

Összeszedtem a cuccaimat, megkerestem a telefonomat, a határidőnaplómat. Ben felsegítette a kabátomat, alaposan megkötötte a sálamat.  A szemem újra megakadt a konyhaszékre terített felsőjén.

- A pulóvereddel mi történt? – érdeklődtem a szék felé biccentve.

- Rosie. Azt hiszem tengeri beteg lett az ölemben – válaszolta tárgyilagosan, egy megbúvó mosollyal a szája szegletében.

- Lehányt a macska? - nevettem és a vállára borultam.

- Oh, igen, nevess csak ki.

Mély levegőt vettem és próbáltam nem elképzelni a jelenetet, ahogy Ben higanymozgása rókázásra készteti a macskát.

- Oké, most már tényleg megyek. – fojtottam vissza egy újabb nevetést.

Ben kikísért a garázsba, kinyitottam a kocsiajtót, a táskámat bedobtam az anyósülésre.

- Kérek még egy csókot, és mehetsz! – igazította meg a sálamat.

- Szép. Egy csók, és mehetek Isten hírével – kulcsoltam össze duzzogva a karjaimat a mellkasom előtt.

- Na jó… lehet kettő – csókolt meg vigyorogva.

A csók egyre hevesebb lett, keze a fenekemre csúszott és az autóhoz nyomott.

- Menj, mielőtt meggondolom magam! – mosolygott és kinyitotta az ajtót.

Beszálltam, becsukta az ajtót, még lehúztam az ablakot, váltottunk egy gyors csókot és elindultam. Nem tudtam, mit kezdeni a mosollyal az arcomon. Elhatároztam, hogy nem fogom leplezni a jókedvemet, hanem inkább megmagyarázom. Valamilyen rejtélyes oknál fogva aznap reggel nem késtem el, Julie is csak pár perccel korábban érkezett.

- Jó reggel! – üdvözöltem.

- Neked is – pillantott rám álmosan. – Nocsak, de jó kedve van valakinek. Ilyen jó hétvégéd volt?

- Nem, a hétvégém pocsék volt. De a reggelem mesés. Hajnal óta ébren vagyok. Megszállt az ihlet, dőlnek belőlem a jobbnál jobb ötletek.

- Ez remek, akkor gondolom hamarosan már fizetést is kapok.

Lerogytam a székre, és a tenyerembe temettem az arcom.

- Óh, Julie, nem haragudj! Mennyivel is tartozok?

- Két hónap. A túlórákat már nem számolom.

- Atyaég! Nagyon sajnálom. Tényleg. Egy hónapot ki tudok fizetni, de többet nem. De esküszöm, hogy amint megkapom az előleget az új könyvért, még fizetésemelést is adok. Tudod, segítenem kellett Rachelnek, és kicsit…

- Tudom. Nem számít. Megleszek még egy darabig, de azért az az egy havi bér jól jönne. 

- Máris elintézem – mondtam és kapkodva bekapcsoltam a gépemet. – Nem értem, miért vagy még velem, amikor egy normális munkát is találhatnál, tisztességes fizetésért.

- Már megbocsáss, de ki az a hülye, aki ennél jobb munkát akar? Oké, a fizetés nem a legjobb, de a főnök szuper, és helló, az ország legjobb színészei fordulnak meg itt szinte minden nap. Mások fizetnének is ezért. És valld be, hogy szükséged van rám!

Bólogattam vigyorogva, és közben gyorsan elutaltam egy havi fizetését. Igaza volt, nehezen tudtam volna a segítsége nélkül boldogulni. Bennek hiába volt asszisztense, egy csomó elintézni valót inkább rám bízott, így én a saját tennivalóimat kénytelen voltam továbbadni Julie-nak.

Azon a napon is akadt dolgunk bőven, sokan lepasszolták nekem a munkájuk egy részét. Vagy, mert ők is túlterheltek voltak, vagy pusztán lustaságból. Dél múlt, mikor kaptam egy sms-t Bentől. „Nem jössz haza egy gyors „ebédre”?” Halkan kuncogtam, és visszaírtam, hogy nem tudok, de nagyon szeretnék, és csak rá tudok gondolni és arra, hogy „ebédelünk”. Erre küldött egy szomorú smileyt és azt írta, hogy tudom-e, hogy azért is jó „ebédelni”, mert nagyban elősegíti az agy hatékony működését. Válaszoltam, hogy igen, ezt már tapasztaltam és remélem ezután is így lesz. Fél három körül végeztünk, volt még egy kis elintézni valóm. Közben kaptam egy újabb üzenetet Bentől, „Siess haza, már nagyon éhes vagyok!” Alig vártam, hogy hazaérjek, bár kicsit tartottam attól, mit fog szólni Ben a meglepetésemhez. Nagy hévvel toppantam be a lakás garázs felőli ajtaján.

- Megjöttem! – kiáltottam és lerúgtam a csizmámat. – Az sms-ed alapján, azt hittem az ajtóban fogsz várni – viccelődtem, ledobtam a táskámat és a kabátomat a kanapéra és körbenéztem. – Itt vagy? – nyitottam be rövid kopogást követően a fürdőbe, miután a konyhában és a nappaliban sem találtam, de ott sem volt.

- Ben? – léptem be a szobájába – Szí… - gyorsan a szám elé emeltem a kezem. A kispárnát a feje alá gyömöszölve, a hátán fekve aludt az ágyon. Elmosolyodtam. Hagyni akartam, hagy aludjon tovább, tudtam, hogy nagyon sokáig ezek lesznek az utolsó nyugodt álmai, ráfér a pihenés, de a felcsúszott pólója alól kivillanó csípője és feszes hasizma annyira hívogató volt, hogy nem tudtam ellenállni. Feltérdeltem az ágyra, fölé hajoltam és megcsókoltam. Lassan ébredezni kezdett és viszonozta a csókot.

- Hanna – dörmögte mosolyogva még mindig csukott szemmel.

- Hazaértem – mondtam, átvettem rajta a lábam, a hasára ültem, és újra megcsókoltam.

Mélyen aludt, amikor felkeltettem, kicsit még bágyadtan csókolt.

- Hmm. Eper – ízlelgette mosolyogva az ajkaimat.

- Kidobtad a szájfényemet, mert rossz íze van, úgyhogy vettem epreset.

- Finom – jegyezte meg és szemeit még mindig csukva tartva érzékien megnyalta a felső ajkamat. Ettől még jobban elöntött a vágy és mohón megcsókoltam. A mellkasára támaszkodva, a tenyerem alatt éreztem egyre gyorsuló szívverését. Az enyém is hasonló ütemben kalimpált. Ujjait a hajam közé csúsztatta, úgy húzott még közelebb, majd megmarkolta tincseimet.  A meglepettségtől ledermedt a csók közben, felpattant a szemhéja és eltolt magától. Az arcára valami elképesztő döbbenet ült.

- A hajad?! Hol a hajad? – kérdezte szinte már kétségbeesetten. 

- Levágattam – vontam meg a vállam.

- Azt látom, de miért? – nézett rám nagy, kerek szemekkel.

- Mert már túl hosszú volt, és zavaró. Ja és hogy erősítsem az új pasi, új haj sztereotípiát.  – kuncogtam – Miért, ez nem tetszik? – borzoltam meg a most már vállig érő hajamat.

- Nem, vagyis de. Persze, hogy tetszik… csak… hát… úgy szerettem a szép, hosszú hajadat – sóhajtotta bánatosan.

- Elég hosszú még így is, kedvedre markolászhatod – mondtam és megcsókoltam.

Azonnal a hajamba markolt és elmosolyodott.

- Talán – suttogta az ajkaimnak.

Hátra hajtotta a fejét, és gyengéden a nyakához húzott. Nyomtam rá egy puszit, majd mosolyogva az arcára pillantottam.

- Ez a minimum egy ilyen érzelmi megrázkódtatás után – mondta pimaszul és egy vágyakozó csókra az ajkához vont. Ledobtam a pulóverem, lecibáltam a pólóját és vadul csókolni kezdtem a nyakát.  Bőre bársonyosan selymes és puha volt. Se parfüm, se tusfürdő, csak a saját illata, amit most még a cigi füst szúrós szaga sem szennyezett be. Édes volt, fenséges és az enyém. Magamba szívtam és csókoltam. Minden érintésemtől hangosan felnyögött, ami engem is még jobban felizgatott. Ajkaim bejárták az egész mellkasát, puszikat nyomtam a mellizmára, amitől megfeszültek a szépen kidolgozott ívek. Két érzéki csókot leheltem a hasára, ujjai a hátamon matattak, kikapcsolta a melltartómat és a segítségemmel könnyedén megszabadított tőle. Egy rövid csókra a szájához húzott, de kezei már a melleimet simogatták. A szívem a torkomban dobogott, egyszerre futott át rajtam a hideg és a meleg. Éreztem, ahogy szorosan átölel, a leheletét a vállamon, ajkának érintését a kulcscsontomon, majd ahogy lágyan, de határozottan megcsókol. Mintha átkerültem volna egy másik világba, teljesen belefeledkeztem a csókba, csak akkor eszméltem, mikor egy gyors mozdulattal a hátamra fordított. Kisimította az arcomba lógó, most már rövid hajszálakat, és újra ajkaimra tapadt. Kicsit eltávolodott, és mintha most először látna, alaposan végignézett rajtam. Ujjai úgy siklottak fel s alá az oldalamon, mint ecset a vásznon. Megragadtam a tarkóját és szenvedélyesen megcsókoltam. Jobbja ismét rátalált a mellemre és gyengéden tenyerébe zárta. Csípőjét az enyémhez nyomta, éreztem, mennyire kíván engem. Ajakai közé nyögtem, és hátraszegtem a fejem. Miközben a nyakamat csókolta, és finoman harapdálta, végighúzta ujja hegyét az államon, mellkasomon, a hasamon, a köldököm alatti részt kezdte simogatni. A nyelvével még mindig a nyakamat kényeztette, keze lejjebb csúszott, lassan kigombolta a farmeromat és lehúzta a cipzárt. Nagyot nyeltem, mire ő alig hallhatóan felkuncogott. Nyakamtól elszakadva csókokkal borította be a melleimet, a hasamat cirógatta, majd csigalassúsággal elkezdte lehúzni a nadrágomat. Csókjai követték a farmer útját, libabőrös lettem minden alkalommal, amikor ajka a bőrömhöz ért. Kibújtatott a nadrágomból, ledobta a sajátját is, majd visszatért hozzám. Ott térdelt felettem anyaszült meztelenül és hajolt felém, hogy megcsókoljon. Az ereimben hiper sebességgel keringő vér és adrenalin ismét beindította fantáziámat, egy apró puszit nyomtam az ajkaira, kibújtam a karjai közül, és a másik oldalon lévő éjjeli szekrényen heverő jegyzetfüzetemért nyúltam.

- Mit csinálsz? – kérdezte meglepetten és ledőlt mellém az ágyra.

- Támadt egy jó ötletem. Le kell írnom, különben elfelejtem, mire végzünk - mosolyogtam és röviden megcsókoltam.

Fogtam a tollat és a noteszt, és gyorsan írni kezdtem. Jöttek a szavak egymás után, mintha diktálták volna.

- Most? – kérdezte hitetlenkedve Ben és próbált visszahúzni.

- Sss! – hallgattattam el és motyogtam magamban, amit le akartam írni. A hasára ültem, és a mellkasán folytattam tovább az írást.

- Komolyan engem használsz íróasztalnak?

- Nyugi, csak címszavakat írok – mosolyogtam.

- De pont most kell ezt? Épp szeretkezünk. – nyafogta.

- Oh, ne aggódj! Mindjárt folytatjuk. – Megint csak röviden akartam megcsókolni, de ő nem elégedett meg ennyivel, egészen előre kellett hajolnom, hogy viszonozni tudjam követelőző csókját.

- Csak ne soká húzd az időt, mert még elmegy a kedvem – suttogta ajkaim közé mosolyogva.

folytatás
előző fejezet

2 hozzászólás
Utolsó hozzászólásokÚjabbak 1 KorábbiakLegelső hozzászólások
Idézet
2013.07.27. 14:20
Melody

Köszönöm! Nagyon örülök, hogy tetszik! :) Már készül a folytatás. De ugye elolvastad mind a három részt?

Idézet
2013.07.26. 21:10
Matyi

Oohhh!! Én függő vagyok esküszöm! Folytatást kérnék:)
gyönyörű lett, kedves és vicces, a cicás részen hatalmasat nevettem!

Gratulálok!

 
Hello!

Benedict Cumberbatch, Emmy díjas, Oscar és többszörös Golden Globe jelölt brit színész. A Star Trek Into Darkness, és a The Imitation Game sztárja. A modern Sherlock Holmes, Doctor Strange és Smaug, a sárkány megformálója. A Brit Birodalom Rendjének parancsnoka, nagylelkű jótékonykodó, férj és apuka. Honlapunk küldetése, hogy összegyűjtsünk róla minden fellelhető információt, legyen az kép, videó, riport, hírmorzsa vagy érdekesség.

 
Navigáció

>> Főoldal
>> Mr. Cumberbatch
>> Sherlock
>> Galéria
>>Új Galéria
>> Média
>> Extrák
>> Fórum
>> Oldal

 
Chat

Szépen kérünk benneteket, hogy se Benedictet, se a hozzátartozóit (sőt, ha lehet, senkit) ne szidjátok a társalgóban, és igyekezzetek úrihölgyek módjára beszélgetni.

 
Projektek

Avengers: Infinity War
Doctor Strange
2018. április 26. (hun)

How the Grinch
Stole Christmas
Grinch

2018. november 9. (USA)

Jungel Book
Sheer Khan
2018. október 19. (USA)

Magik
Lewis
2018

Melrose
Patrick Melrose
2018. május 13.

The War Magician
Jasper Maskelyne
2018 (?)

Captain Marvel
Doctor Strange
2019. március 8. (USA)

Untitled Avengers Movie
Doctor Strange
2019. ősz (?)

Rogue Male
Capt. Alan Thorndike
2019?

How To Stop Time
Tom Hazard
2019-2020 (?)
 

 
Barátaink

best movies by larewen

 //cumbernation.gportal.hu/portal/cumbernation/image/gallery/1327523414_46.png //cumbernation.gportal.hu/portal/cumbernation/image/gallery/1327523414_46.png Trónok Harca
 https://lh6.googleusercontent.com/-JcQFfgAJsuw/UBA3zCHJwsI/AAAAAAAABGM/Khep3dJ4ep0/s55/jeremy.jpg https://lh4.googleusercontent.com/-t-xhnVcpZgk/UBhjqddqzhI/AAAAAAAABHM/M8lQx3aPBRI/s55/bookz.jpg my chemical romance https://lh6.googleusercontent.com/-DD6fXQRL09k/UO8WOIl-4KI/AAAAAAAAB48/W9LrA11g3Eg/s55/rdj.jpg
 
  Vettel
  Grimm Disney Sorozatok birodalma //cumbernation.gportal.hu/portal/cumbernation/image/gallery/1327523414_46.png

20/ 0 szabad
 

 
Cserék

     ☆ ★

kérj cserét a csetben vagy a VK-ban - és itt hirdess!
szerkesztők: abby, larewen, reisuto, stanci
aktív szerkesztő: Abby
(abby.cumbernation@indamail.hu vagy abby.cumbernation@gmail.com)

 

 
Emlékeztető

Sherlock: The Final Problem
2017. január 15.
22:00 BBC One



 

Itt is megtalálsz minket

 
Szavazz!
Lezárt szavazások
 
Rajongók
Indulás: 2012-01-02
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
közérdekű

akadálymentes gportal mozgalom

My Absurd View  Anchime GpLiliana My Happy World Gp.  Kritika Lap 
Novus
  Shadow World Gp.  Rajz- & Fotóblog  PiciPaw  Nox rajongói oldal 
Diametrically Blog Creative Critique  Legends of Stories Cumbernation Gp

 


Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, egyéb épületek szigetelését kedvezõ áron! Hívjon! 0630/583-3168    *****    Ha te is könyvkiadásban gondolkodsz, ajánlom figyelmedbe az postomat, amiben minden összegyûjtött információt megírtam.    *****    Nyereményjáték! Nyerd meg az éjszakai arckrémet! További információkért és játék szabályért kattints! Nyereményjáték!    *****    A legfrissebb hírek Super Mario világából, plusz információk, tippek-trükkök, végigjátszások!    *****    Ha hagyod, hogy magával ragadjon a Mario Golf miliõje, akkor egy egyedi és életre szóló játékélménnyel leszel gazdagabb!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, nagyon fontos idõnként megtudni, mit rejteget. Keress meg és nézzünk bele együtt. Várlak!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését!    *****    rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com    *****    Vérfarkasok, boszorkányok, alakváltók, démonok, bukott angyalok és emberek. A világ oly' színes, de vajon békés is?    *****    Az emberek vakok, kiváltképp akkor, ha olyasmivel találkoznak, amit kényelmesebb nem észrevenni... - HUNGARIANFORUM    *****    Valahol Delaware államban létezik egy város, ahol a természetfeletti lények otthonra lelhetnek... Közéjük tartozol?    *****    Minden mágia megköveteli a maga árát... Ez az ár pedig néha túlságosan is nagy, hogy megfizessük - FRPG    *****    Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Aktív közösség    *****    Az oldal egy évvel ezelõtt költözött új otthonába, azóta pedig az élet csak pörög és pörög! - AKTÍV FÓRUMOS SZEREPJÁTÉK    *****    Vajon milyen lehet egy rejtélyekkel teli kisváros polgármesterének lenni? És mi történik, ha a bizalmasod árul el?    *****    A szörnyek miért csak éjjel bújnak elõ? Az ártatlan külsõ mögött is lapulhat valami rémes? - fórumos szerepjáték    *****    Ünnepeld a magyar költészet napját a Mesetárban! Boldog születésnapot, magyar vers!    *****    Amikor nem tudod mit tegyél és tanácstalan vagy akkor segít az asztrológia. Fordúlj hozzám, segítek. Csak kattints!    *****    Részletes személyiség és sors analízis + 3 éves elõrejelzés, majd idõkorlát nélkül felteheted a kérdéseidet. Nézz be!!!!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, egyszer mindenkinek érdemes belenéznie. Ez csak intelligencia kérdése. Tedd meg Te is. Várlak