CUMBERNATION ~ Egyetlen magyar forrásod Benedict Cumberbatchről
Nem Sherlock fanfiction
Nem Sherlock fanfiction : Titokba zárva - XI. A viszontlátás öröme (2)

Titokba zárva - XI. A viszontlátás öröme (2)

Melody  2014.03.22. 20:11

Cím: Titokba zárva - XI. A viszontlátás öröme  (2)
Szerző: Melody
Béta, segítő: pofallgalaxies
Fandom: Benedict
Korhatár: 18
Figyelmeztetés: erotikus tartalom
Stílus: romantikus, humoros

"A boldogság közelebb van, mint gondolnád – olvasta fel Ben a neki szóló bölcsességet. - Hát ez nem újdonság - mondta. - Már tudom egy ideje - csókolt meg röviden. "


Reggel arra ébredtem, hogy Ben az ágy szélén ül, és az arcomat simogatja.

- Jó reggelt - köszöntött, mikor kinyitottam a szemem és egy adott puszit az orrom hegyére.

- Jó reggelt - ásítottam. - Hová mész? - kérdeztem álmosan.

- El kell mennem az öltönyömért - válaszolta és csókot nyomott a számra.  - Aludj tovább, csak szólni akartam.

- Nem, inkább felkelek - mondtam és felültem, a hátamat az ágy támlájának vetettem. - Éhes vagyok.

- Küldetek fel valamit. Mit szeretnél?

- Mindegy. Valami édeset. És jó sok kávét.

- Rendben - mosolygott.

- Köszi! De azért siess vissza.

- Sietek. Ígérem - felelte. - Ha bármire szükséged van, szólj le a recepcióra - még egyszer megcsókolt, majd kilépett az ajtón.

Kivettem a még mindig az ajtóban heverő bőröndömből egy nadrágot, és egy inget, és elmentem zuhanyozni. Épphogy felöltöztem, már hozták is a reggelit. Ben finom pudingos, csokis, eperkrémes péksüteményeket rendelt nekem, egy nagy bögre kávéval és tejjel.

- Köszönöm - mondtam a pincérnek, mikor letette a tálcát az asztalra. Az ajtóban megállt, egy pillanatig nem tudtam, mit akar még, de leesett, hogy a borravalót várja. A pénztárcámért nyúltam, és keresgélni kezdtem benne. - Csak fontot tudok adni, sajnálom - A pincér bólintott, és elfogadta a felé nyújtott bankjegyet.

A sütemények mellett volt egy szál vörös rózsa is. Fülig szaladt a szám, mikor megláttam, és szerelmes tini módjára szagolgatni kezdtem. A dohányzó asztalon lévő vázába töltöttem vizet, és beleállítottam a virágot.

Percekig ábrándozva gyönyörködtem benne, majd nekiláttam reggelizni. Közben bekapcsoltam a tévét, az aznap esti Oscar-gáláról volt szó. Alaposan kielemezték, hogy kinek és miért kellene nyernie. Egy idő után meguntam, és kikapcsoltam. A kávémat iszogatva úgy döntöttem, kicsit körülnézek az elegáns és tágas szállodai szobában, például megnézem azt, hogy mit rejteget Ben az éjjeli szekrény fiókjaiban. Az ajtóhoz közelebb lévő felső fiókjában, azon az oldalon, ahol Ben aludt, egy doboz bontatlan cigit, egy noteszt, tollat és egy ceruzát találtam. A középső fiókban egy bibliát, a legalsóban egy nagyméretű vázlatfüzetet. Letettem a kávés bögrét, és kivettem. Belelapoztam, és elmosolyodtam. Számtalan rólam készült rajz volt benne. Nézegettem egy ideig, érdekes volt látni, hogy Ben milyennek lát engem. Gyönyörű, szépen kidolgozott rajzok voltak, és nem csak azok, amiken én szerepeltem, de a városról is volt néhány, amit az erkélyen ülve készíthetett. 

Mikor Ben visszaért, a füzettel a kezemben aludtam kanapén. Fölém hajolt, és nyomott egy puszit az arcomra. Elvette a füzetet, és be akart takarni, de felébredtem.

- Látom megtaláltad - lengette meg mosolyogva a füzetet.

- Igen, nagyon szépek - ásítottam, és lassan felültem.

- Szépek, mint te - suttogta, közel az ajkaimhoz, és megcsókolt, majd leült mellém. Mindig elolvadtam, mikor ilyeneket mondott nekem. Nagyon jól tudott udvarolni, hízelegni, és a szemeiben láttam, hogy komolyan is gondolja. - A legtöbbet emlékezetből rajzoltam. Például ezt is - mutatott egy képet, amin az ágyon ülve felhúzott lábakkal, egy hajtincsemet csavartam az ujjam köré. A háttérben a szobánk berendezése is tökéletesen élethű volt. 

- A rózsa is gyönyörű - biccentettem az éjjeli szekrény felé Ben odasétált, hogy közelebbről megnézze, majd leült az ágy szélére, és rám pillantott.

- Na, mit csináljunk? - kérdezte sóhajtva.

- Hát, lenne egy-két ötletem - vigyorogtam, és felálltam a kanapéról. Lassan lépkedtem felé, és közben elkezdtem kigombolni a blúzomat. Körülbelül egy méterre Bentől megálltam, és ledobtam a földre a felsőmet. Először az arcomat figyelte, aztán a tekintete a melleimre vándorolt, majd az ajkába harapva újra a szemembe nézett. Kigomboltam a nadrágomat is, lassan, nagyon lassan lehúztam a cipzárt, és szexis csípőmozgás kíséretében megváltam attól is. Még közelebb léptem hozzá, kivette a vázából a rózsát, és az ajkaimtól kezdve, a nyakamon át végigsimogatta vele az egész felsőtestemet. A selymes szirmokkal körbe rajzolta a melleimet, a köldökömet, és elidőzött kicsit a bugyimon is.

- Ugye tudod, hogy nem illik más cuccai között turkálni? - nézett föl rám a legszexisebb tekintetével, és kezeivel gyengéden az oldalamat simogatta.

- Miért - térdeltem fel az ágyra, és az ölébe ültem -, talán van valami rejtegetni valód? - pimaszkodtam és átöleltem a nyakát. Hosszú ujjai a hátamra siklottak és finoman cirógatták a bőrömet.

- De még mennyire - felelte, és úgy tett, mintha meg akarna csókolni, de épp csak összeértek az ajkaink.

- Ismerlek már, előttem nincsenek titkaid - mondtam pár milliméterre a pirosló ajakitól. Forrt körülöttünk a levegő, bármelyik pillanatban egymásnak eshettünk. Csókolta a mellkasomat, a nyakamat, az arcomat, de a számat elkerülte.

- Hidd el, meg tudlak még lepni. - Végre megcsókolt.

- Hát, rajta - szakítottam meg a csókot, és kezemet az ágyékára vezettem. Egy forró csók közben lecibáltam a pólóját, majd felemelt és lefektetett az ágyra.

Meghitt percek, gyengéd csókok, lágy ölelés. Az érzékeink felerősödtek, a világ lelassult, a hangok eltompultak, csak mi voltunk, és a szerelmünk. A szenvedélyes, odaadó szeretkezés után boldogan bújtam Benhez, és olyan jól éreztem magam, nyugodt, és kiegyensúlyozott voltam, hogy elnyomott az álom. Arra ébredtem, hogy mellettem könyökölve figyel engem.

- Elaludtam? – kérdeztem ásítva, de ez inkább kijelentésnek hangzott.

- Igen - mosolygott és adott egy puszit a számra.

- Sajnálom, de két hete már nem aludtam rendesen – mentegetőztem.

- Semmi baj. Imádom nézni, ahogy alszol.

- Édes vagy - A tarkójánál beletúrtam a hajába, és magamhoz húztam. - Szeretlek - suttogtam az ajkai közé. A mellkasomra hajtotta fejét, és szorosan átölelve egymást pihentünk, és hallgattuk azt a beszédes csendet, ami körülvett minket.

- Bizsergek – mondtam, csak úgy könnyedén.

- Máris? – kuncogott Ben és felemelte a fejét, hogy a szemembe tudjon nézni.

- Nem úgy – legyintettem meg izmos karját, amivel megtámaszkodott a fejem mellett.

- Hanem? – húzta fel a szemöldökét.

- Bizsereg az egész testem, mintha egy tollpihével simogatnák, vagy hangyák mászkálnának rajtam, de mégis jó érzés – magyaráztam.

- Ez a boldogság, nem?

- De igen, azt hiszem ez az. – Oldalra fordítottam a fejem, és megpusziltam a kezét, amivel épp a hajamat simogatta.

- Örülök, hogy boldoggá tudlak tenni – suttogta a fülembe.

- Hát még én mennyire örülök – nevettem, és az állánál fogva az ajakaimhoz húztam.

- Képzeld – kezdte Ben és kiült az ágy szélére, hogy felöltözzön -, a napokban beszéltem Tony Lawsonnal.

- És? – ültem fel én is.

- Kiderült, hogy van egy tizenhat éves lánya – nézett hátra a válla felett.

- Tessék? - értetlenkedtem.

- Egyik nap becsengetett hozzájuk, és közölte, hogy Tony az apja.

- Én tényleg nem akarok ezen röhögni, de akkor is vicces – kuncogtam. – És csináltattak apasági tesztet? – kérdeztem kíváncsian.

- Nem volt rá szükség. A lány kiköpött Tony.

Hangosan szedtem a levegőt, alig tudtam visszatartani a nevetést. Ben is elmosolyodott.

- Bocs, tényleg - köszörültem meg a torkom. - Ez igazából nem vicces, de azért mégis. Várható volt, annyi nő után...

- A felesége nem találta ilyen mulatságosnak. Sokkot kapott, és most el akar válni – mesélte Ben.

- De hát miért? Ez még jóval előtte történt.

- Nehezen tudja megemészteni, hogy a férjének van egy házasságon kívül született gyereke.

- Ez mekkora hülyeség - sóhajtottam. - Csak hogy tudd, én nem akadnék ki, ha kiderülne, hogy van egy tinédzser lányod… vagy fiad.

- Ez igazán megnyugtató.

Elgondolkodtam.

– Kivéve persze, ha akkor fogant, mikor már együtt voltatok Oliviával. Akkor picit mérges lennék, mert ez azt jelentené, hogy megcsaltad, és ez felvetne bizonyos kérdéseket a mi kapcsolatunkra nézve is.

- Kétlem, hogy ez velem is előfordulna – mosolygott és belebújt a pólójába. – És csak hogy tudd, soha nem csaltam meg Oliviát – tette hozzá. - Egyetlen egyszer gondoltam rá, de ezt te is tudod.

- Tizenkét év alatt egyszer néztél félre?

- Azt nem mondom, hogy nem néztem meg soha senkit – magyarázta -, de szerettem Liv-et, és meg sem fordult a fejemben, hogy megcsaljam. Csak akkor, veled… Nem hagyott nyugodni a tudat, hogy kellek neked – merengett. Az arcán bűnbánat és sunyi vigyor keveréke tükröződött -, ami persze nem így volt. Lehet, hogy csak én szerettem volna, hogy így legyen - vonta meg a vállát, majd teljes testével felém fordult. - És tudod, hogy mennyire szeretlek, jobban, mint őt valaha is szerettem, és soha sem tudnálak bántani - csókolt meg csillogó szemekkel. – Na, de… ugye hoztál teát? - váltott gyorsan témát.

- Még a bőröndömben van - mutattam a táskámra. - Két szövetségi és legalább hat repülésbiztonsági törvényt szegtem meg miattad.

- Amit én nagyon köszönök, és ígérem, meg fogom hálálni - fölém hajolt és lassan megcsókolt, aztán a nyakamat ízlelgetve simogatta a karomat.

- Ha már szóba került Olivia – toltam el kicsit magamtól. –,  azt hiszem, mégsem örült annyira, mint ahogy azt mutatta.

- Ezt miből gondolod? – kérdezte kicsit ijedten.

- Csak egy pillanatra átsuhant az arcán.

Azon héten, mikor Ben elutazott, a tudtomon kívül egyik este meghívta hozzánk vacsorára Oliviát, hogy elmondjuk neki, hogy együtt vagyunk.

- Hát... szóval... az van, hogy... – motyogott Ben és rám pillantott.

- Gyáva – mondtam neki, majd Oliviához fordultam. – Az a helyzet, hogy összejöttünk – böktem ki végül én.

- Na végre! – örvendezett Olivia. – Már azt hittem, sosem jön el ez a pillanat.

Értetlenül néztünk rá, Olivia csak mosolygott.

- Jaj, ne nézettek már így! Én örülök nektek. Tényleg – bizonygatta Liv. – Ezt szerettem volna. Láttam azt, amit ti még nem tudtatok – Bennel döbbenten ültünk, egyikünk sem tudott megszólalni. – Olyan jól összepasszoltok, nem akartam közétek állni. A mi kapcsolatunknak nem volt jövője – pillantott Benre. – Azt akartam, hogy boldog légy. Hogy mindketten azok legyetek. – Nagyon őszintének tűnt. - Remélem, azért nem én vagyok az utolsó, akinek elmondtátok – nevetett.

- Nem, dehogy – csóválta a fejét Ben. – Egyelőre csak Adamék, James, és David tud rólunk. És most már te is. Ennek örömére igyunk valamit – pattant fel Ben és kisietett a konyhába valami innivalóért.

- Liv, én... Nem akarom, hogy ez... - próbáltam mentegetőzni.

- Boldog vagy? – vágott közbe Olivia.

- Igen.

- És Ben is az?

Bólintottam.

- Akkor meg mit érdekel, hogy én, vagy bárki más mit gondol? Csak legyetek boldogok, szeressétek egymást és kész – fogta meg a kezem. – Mindig is úgy gondoltam, hogy ha már az enyém nem lehet, olyan nő legyen mellette, aki igazán szereti, és tudja mi a jó neki, tud gondoskodni róla. Az pedig te vagy. Hidd el, nem bíztam volna rád, ha nem vagyok benne biztos, hogy veled igazán boldog lehet.

Megkönnyebbülten sóhajtottam és megöleltük egymást.

- Lemaradtam valamiről? – kérdezte Ben a tálcával a kezében. Oliviával elnevettük magunkat.

- Ha megbocsátotok, elmennék a mosdóba – mondta Olivia.

- Persze. Ismered a járást – vigyorgott Ben.

Olivia kacsintott, és kiment a fürdőszobába.

Mikor visszajött, mintha már nem lett volna olyan boldog.

- Látom, új törölközőitek vannak, és új öblítő – jegyzete meg.

- Igen, váltottunk – válaszolta Ben.

- Gratulálok – nézett rám Liv. –, pár hét alatt sikerült elérned azt, amit én évekig nem tudtam.

Egy pillanatra elkomorodott az arca, én pedig kicsit elszégyelltem magam. Ezt eddig nem mondtam Bennek, mert nem  voltam biztos abban, amit láttam, de most, hogy felhozta az Olivia témát, inkább beavattam a sejtésembe.

- Nem – tiltakozott Ben. -, nem, ő komolyan így gondolja. Ismerem és, tényleg ezt láttam, és semmi mást. Örül, hogy együtt vagyunk. – zárta le Ben. – És most rendelek valami ebédet.

- Ez jó ötlet, éhes vagyok.

- Mit szeretnél? – tudakolta.

- Mindegy. Válassz te!

Miután megebédeltünk, visszabújtunk az ágyba.

- Nem akarsz este velem jönni? – kérdezte Ben.

- Nem hiszem, hogy nyilvánosan együtt kellene mutatkoznunk – feleltem. – Feltéve, hogy még mindig titokban akarjuk tartani. Már így is túl sokan tudnak rólunk. Egy csomóan látták, hogy itt vagyok, ebből még “gond” – macska körmöztem –, lehet. És az sem mellékes, hogy nincs ruhám.

Az órájára nézett.

- Még elugorhatunk venni egyet – ajánlotta lelkesen.

- Nem – csóváltam a fejem. – Te csak mulass, és ismerkedj, én pedig itt fogok várni rád. – mutattam az ágyra.

A délután további részét együtt töltöttük. Sokat beszélgettünk, Ben elmesélte, hogy Tom felhívta, hogy megérdeklődje, minden rendben van-e köztünk, és ugye nincs harag. Hosszú percekig mentegetőzött, ha tudja, hogy együtt vagyunk, biztosan nem próbálkozik be nálam. Ahogy erről beszélt, Ben arcán tükröződött, hogy élvezi a helyzetét, büszke volt magára, mert másnak is kellett volna az, ami már az övé. 

- Na, akkor készülődöm – pattant fel hirtelen. Az aznap esti program: egyik Oscar partyról a másikra. Ben borzasztóan élvezte az ilyesmit. – Jössz tusolni?

- Inkább nem – csóváltam a fejem. – Ha én is megyek, ma nem indulsz el – somolyogtam.

- Rendben – hajolt vissza, hogy megcsókoljon. – Addig keress nekem zoknit.

A fejemet csóválva, vigyorogva néztem utána. Mire végzett, találtam zoknit, és nyakkendőt, kiterítettem őket az ágyra az ingével és a vadiúj öltönyével együtt. Hálásan mosolygott, és nyomott egy puszit a halántékomra. Ledobtam magam az ágyra, s a könyökömre támaszkodva, hangosan sóhajtozva figyeltem, ahogy öltözködik. Khan szerepére való felkészülés, az edzések eredményeként olyan izmai is láthatóvá váltak, amikről addig nem is tudtam, hogy léteznek. Ben nem igazán volt oda ezért, én viszont nagyon. Szerintem jól állt neki az a néhány plusz kiló, amit ő kicsit nehezen viselt. Ámulva néztem végig a testén minden alkalommal, és bár tudtam, hogy ez csak átmeneti, akkor is nagyon kedvemre való volt.

- Állati dögös vagy – csúszott ki a számon. Ben épp a mandzsetta gombjával bíbelődött, elmosolyodott, felém fordult, és az ágy mellé lépett.

- Szóval tetszik, amit látsz? – kérdezte szemtelenül, és széthúzta kicsit az ingét.

- Ó, de még mennyire – haraptam az ajkamba, felültem, és miután megcirógattam és puszilgattam a hasát, bekapcsoltam az övét. – És szeretnék még többet látni, úgyhogy siess vissza – mondtam, és a nadrágszíjába kapaszkodva magamhoz vontam egy csókra.

- Ezt észben tartom – súgta az ajkaim közé.

Betűrte az ingét, szépen megigazgatta, és bevonult a fürdőszobába, hogy rendbe hozza a haját. Már régóta bent volt, mikor utánamentem. Göndörödő tincseivel hadakozott, és sűrűn szidalmazott mindenkit, akinek köze volt az újdonsült a hajához. Végül feladta valahol a göndör és az egyenes közötti állapotban. Mindig vicces volt látni, ahogy a frizurája miatt mérgelődik. Érzékeny volt a hajára, és hiú is. A Star Trek miatt hátul rövidre nyírták, fent és elöl hosszabbra hagyták a tincseit, amit aztán gyakran kiegyenesítettek, és ez sem igazán tetszett neki. Ellentétben velem. Én teljesen odavoltam érte. Engem nem érdekelt igazán, hogy hosszú, rövid, göndör vagy egyenes. Felőlem lehetett szőke, barna, fekete vagy vörös. Én mindenhogy imádtam.

Visszamentünk a szobába, szépen megkötöttem a nyakkendőjét, és még várakoztunk kicsit. Leült a kanapéra, én lefeküdtem, és az ölébe hajtottam a fejem. Arról beszélgettünk, hogy vajon mennyi esélye van a „Hadak útján”nak, „Gary Oldman”-nek, vagy a „Suszter, szabó, baka kém”-nek, és megállapítottuk, hogy „A némafilmes” valószínűleg besöpör mindent, a többieknek esélye sem lesz. Ekkor kopogtak. Ben feltápászkodott, és kinyitotta az ajtót. Megérkezett Karon, a PR-osa. Azt tudni kell, hogy nem volt épp felhőtlen a viszonyunk. Nagyon meglepődött, amikor meglátott.

- Hát te? – nézett rám csodálkozva.

- Itt vagyok – válaszoltam röviden.

- Azt látom, de miért? – kérdezte undokul.

Ben megköszörülte a torkát.

- Hanna és én együtt vagyunk – jelentette ki határozottan, és átölelte a vállamat.

- Ó – húzta fel rosszallón a szemöldökét Karon. – Értem. – vette tudomásul. – De ugye azt nem várod, hogy táncra perdüljek örömömben – pillantott Benre.

- Nem, azt semmiképpen sem – felelte Ben.

- És te is jössz? – fordult újra felém. Értelmetlen kérdés volt, mert a kanapén ültem, egy melegítő nadrágban, és pólóban. – Elkezdjek még gyorsan megfogalmazni egy sajtóközleményt, amiben bejelentitek a nagy hírt?

- Nem megyek – válaszoltam.

- És nem kell írnod semmit – vette át a szót Ben. –, egyelőre még nem szeretnék nagydobra verni.

- Remek – puffogott Karon. – Szóval titok. Most nem tudom, hogy örüljek-e ennek, vagy inkább sírjak.

- Szabadon választható – vágtam vissza.

- Nem könnyítitek meg az életemet – mondta és durcásan az ajtó irányába fordult. – Inkább kint várakozom. Siess! – bökte oda Bennek.

Szemforgatva felálltam, Ben mosolygott, és a kezével mutatta, hogy nyugodjak le. Felsegítettem a zakóját, megszokásból leszöszöltem, lesimogattam róla a port és a szöszöket, aminek semmi értelme sem volt, hiszen teljesen új öltöny volt, akkor vettem ki a ruhatartó zsákból.

- Akkor megvársz? – kérdezte Ben. Megfogta a kezeimet, és összefonta az ujjainkat.

- Hmm – mély gondolkodást színleltem. – Nem tudom. Talán. – Lábujjhegyre álltam és úgy csókoltam meg.

- Akkor talán korán eljövök – vágta rá pimaszul, zsebre tette a telefonját, a pénztárcáját, és elindult az ajtó irányába.

- Hé! – szóltam utána, megragadtam a nyakkendőjét, és visszahúztam magamhoz. – Elfelejtettél valamit.

- Mit is? – játszotta az értetlent, közben bőszen vigyorgott az orra alatt. Felhúztam a szemöldököm. – Jaaaa… - Úgy csinált, mintha hirtelen eszébe jutott volna, lassan megcsókolt, s azzal magamra hagyott.

Megnéztem a díjátadót, aztán egy filmet, majd még egyet. Közben rendeltem valami vacsorát, és felbontottam egy üveg bort. Egészen hajnali két óráig vártam, de Ben nem jött, engem pedig elnyomott az álom.

Fél három már elmúlt, amikor hazakeveredett. Azt hallottam, hogy becsukódik az ajtó, de nem ébredtem fel teljesen. Aztán éreztem, hogy besüpped mögöttem az ágy, és Ben suttogni kezdi a nevemet, közben félresimítja a hajamat, és puszilgatja a nyakamat.

- Hannahaaannaaa… Hannaaah - mondogatta halkan.

- Megjöttél? - ásítottam és felé fordultam, mire azonnal megcsókolt.

- Ugh… Borzalmas pia, és cigi szagod van - toltam el magamtól, de ez nem nagyon érdekelte, ismét megcsókolt. - Ben, részeg vagy - húzódtam el tőle.

- Nem, nem vagyok részeg, csak kicsit becsíptem – közeledett ismét felém. – Miért, így talán nem kívánsz? – kérdezte és megint meg akart csókolni, de a szájára tettem a kezemet. A tekintete nem volt teljesen tiszta, és azzal a tipikus spicces mosollyal a szája szegletében, csillogó szemekkel nézett le rám.

- Nem igazán - feleltem kicsit bosszúsan. - Jobban szeretem, ha józan vagy.

Benyúlt a takaró alá, nagyot nyeltem, mert a keze meg sem állt a bugyimig. Képtelen voltam uralkodni a testemen.

- Te kis hazudós - játszotta a felháborodottat. - Nagyon is kívánsz. Érzem - vigyorodott el szemtelenül, és félrehúzta az átnedvesedett fehérneműt. Kéjesen felnyögtem, ahogy ujjai belém hatoltak. Egy elégedett ‘Hm’ volt a válasza a reakciómra, lerántotta rólam a paplant és a pólómon keresztül elkezdte csókolni a melleimet, majd felgyűrte a felsőmet és úgy folytatta tovább.

- Csak feküdj nyugodtan – pillantott rám mosolyogva. – Neked nem kell csinálnod semmit – suttogta a mellkasomnak, forró leheletétől kirázott a hideg.

Nem is tudtam volna mit tenni, annyira hatalmába kerített a vágy. Az járt a fejemben, hogy ráérek később is leszidni, és ha kijózanodik, úgy is kiköveteltem volna magamnak a vezeklését. A gondolataim kezdtek összemosódni, és eltűnni a semmibe. Már csak az élvezetre tudtam figyelni, amit Ben egyre gyorsabban mozgó ujjai okoztak nekem. Markoltam a párnát, a lepedőt, vagy éppen Ben haját. Nem tudtam, meddig bírom még, de nyújtani akartam a pillanatot. Hirtelen megállt, én pedig kérdőn ránéztem.

- Abbahagyjam? – kérdezte pimaszul.

Kétségbeesetten, kérlelő szemekkel csóváltam a fejem.

- Ahogy akarod – vigyorgott önelégülten és folytatta. Próbált megcsókolni, de a levegőmből csak egy aprócska puszira futotta. A homlokomról hátra simította a hajat és az arcomat figyelte. - Szeretem nézni ezt a kifejezést az arcodon – jegyezte meg elégedett pimaszsággal. – Szeretem nézni, ahogyan élvezed… így, igen… - Megcsókolt, mélyen és hosszan, az ajkai közé nyögtem, és megragadtam a paplan hozzám legközelebb eső csücskét. - Élvezz – suttogta. – Gyerünk, imádom, amikor ilyen vagy…Élvezz! - Ezt szinte már parancsolóan mondta, nem mintha szükségem lett volna bármiféle ösztönzésre, de a morgó-búgó hangja végigrezgett minden sejtemen. Csak rövid időre tudtam nyitva tartani a szemem, forgott velem a szoba. Ben is érezte, hogy már a végén járok, gyorsított a tempón. A fejem fölé, a párnára könyökölt, az ajkaimat, a fülemet harapdálta.  Még mondott valamit, de nem értettem. Megszűnt a külvilág, már csak a saját nyöszörgésemet hallottam. Az orgazmus megváltásként söpört végig rajtam. Az egész testem megvonaglott, remegtem, de ő még akkor sem hagyta abba, ujjai gyengéden köröztek a csiklóm körül, míg az izmaim lassan el nem ernyedtek. Nyomott egy puszit a számra, s mintha mi sem történt volna, felállt és a fürdő felé haladva sorra dobálta le a ruháit.

- Ha kellenék, odabent megtalálsz – mutatott a fürdőszoba felé. Mikor eltűnt az ajtó mögött, már csak egy eléggé szűknek bizonyuló alsónadrág volt rajta.

Elnyúltam az ágyon és próbáltam összeszedni magam. Meghallottam a vízcsobogást, és tovább nem is gondolkodtam, utánamentem. Még a szobában megszabadultam a pólómtól és a kissé viseltes bugyimtól, meztelenül léptem be a fürdőbe. Elhúztam a zuhanykabin ajtaját, Ben felém fordult, és azzal a ‘mégis mi tartott eddig?’ tekintetével nézett rám. Egyetlen szó nélkül léptem be hozzá, megcsókoltam, és a falhoz nyomtam. Csípőjébe kapaszkodva lassan térdre ereszkedtem előtte. Hallottam, hogy egyre szaporábban veszi a levegőt, és mikor megérintettem legnemesebb testrészét, hangosan felnyögött. A tenyerembe simuló büszkesége láttán akaratlanul megnyaltam a szám szélét. Ujjaim köré fonódtak, s míg izgató csókokkal borítottam feszülő hasizmát, egyenletes ütemben kényeztették őt. Nyögései visszaterelték a figyelmemet kemény férfiasságára. Először csak simogattam, puszilgattam, majd nyelvem hegyével vágyakozva cirógattam. Ajkaimhoz érintettem boldogsága jelenlegi forrását, és felpillantottam rá. Ben csukott szemmel, a csapot szorongatva élvezte, ahogy lassan elmerül a számban. Ajkaim szorosan köré záródtak, és nyelvemmel vad játékba kezdtek. Belemarkolt a hajamba, s a csapot eleresztve a másik falnak támaszkodott. Ben elengedte magát, és leplezetlenül élvezte, amit csinálok, engem pedig teljesen felizgatott a helyzet, és a tudat, hogy örömet okozok neki. Jobbom gyorsuló ritmusra váltott, ami hosszú és hangosan sóhajokat eredményezett. Másik kezem a csípőjén pihent, időnként feljebb kúszott, és megcirógatta a hasát. Egyre nehezebben vette a levegőt, elgyengült lábain megfeszültek az izmok. Szinte már véresre harapdálta az alsó ajkát, közel járt az orgazmushoz. Utolsó erejével még próbált eltolni magától, de nem hagytam. Picit lassítottam csak és éreztem, ahogy egy oroszlánüvöltésszerű nyögés kíséretében felrobban a számban. Az egész teste remegett, de karjai kellő támaszt nyújtottak a számára. Hangosakat sóhajtott, s míg kicsit le nem nyugodott a teste, a combját és a hasát puszilgatva simogattam tovább. Vigyorogva, elégedetten álltam fel, ő kisimította a vizes hajtincseket az arcomból, és megcsókolt. Még mindig kicsit szaggatottan vette a levegőt. Kielégülten mosolygott.

- Ha holnap nem emlékeznék… erre... – mondta kissé zilálva. A szemei már nem az alkoholtól voltak párásak.

- Ígérem, eszedbe juttatom - mosolyogtam, és loptam még egy rövid csókot.

folyt.köv.
előző rész

3 hozzászólás
Utolsó hozzászólásokÚjabbak 1 KorábbiakLegelső hozzászólások
Idézet
2014.10.25. 19:03
Hena

Szia!

Várható a közeljövőben folytatás? :)

Idézet
2014.09.13. 22:00
Mrs.Hudson

Szia!

Mikorra várjam a folytatást? Már tűkön ülök...

Idézet
2014.08.29. 18:15
Anna

Mikor lesz folytatás? :)

Utolsó hozzászólásokÚjabbak 1 KorábbiakLegelső hozzászólások
 
Hello!

Benedict Cumberbatch, Emmy díjas, Oscar és többszörös Golden Globe jelölt brit színész. A Star Trek Into Darkness, és a The Imitation Game sztárja. A modern Sherlock Holmes, Doctor Strange és Smaug, a sárkány megformálója. A Brit Birodalom Rendjének parancsnoka, nagylelkű jótékonykodó, férj és apuka. Honlapunk küldetése, hogy összegyűjtsünk róla minden fellelhető információt, legyen az kép, videó, riport, hírmorzsa vagy érdekesség.

 
Navigáció

>> Főoldal
>> Mr. Cumberbatch
>> Sherlock
>> Galéria
>>Új Galéria
>> Média
>> Extrák
>> Fórum
>> Oldal

 
Chat

Szépen kérünk benneteket, hogy se Benedictet, se a hozzátartozóit (sőt, ha lehet, senkit) ne szidjátok a társalgóban, és igyekezzetek úrihölgyek módjára beszélgetni.

 
Projektek

Avengers: Infinity War
Doctor Strange
2018. április 26. (hun)

How the Grinch
Stole Christmas
Grinch

2018. november 9. (USA)

Jungel Book
Sheer Khan
2018. október 19. (USA)

Magik
Lewis
2018

Melrose
Patrick Melrose
2018. május 13.

The War Magician
Jasper Maskelyne
2018 (?)

Captain Marvel
Doctor Strange
2019. március 8. (USA)

Untitled Avengers Movie
Doctor Strange
2019. ősz (?)

Rogue Male
Capt. Alan Thorndike
2019?

How To Stop Time
Tom Hazard
2019-2020 (?)
 

 
Barátaink

best movies by larewen

 //cumbernation.gportal.hu/portal/cumbernation/image/gallery/1327523414_46.png //cumbernation.gportal.hu/portal/cumbernation/image/gallery/1327523414_46.png Trónok Harca
 https://lh6.googleusercontent.com/-JcQFfgAJsuw/UBA3zCHJwsI/AAAAAAAABGM/Khep3dJ4ep0/s55/jeremy.jpg https://lh4.googleusercontent.com/-t-xhnVcpZgk/UBhjqddqzhI/AAAAAAAABHM/M8lQx3aPBRI/s55/bookz.jpg my chemical romance https://lh6.googleusercontent.com/-DD6fXQRL09k/UO8WOIl-4KI/AAAAAAAAB48/W9LrA11g3Eg/s55/rdj.jpg
 
  Vettel
  Grimm Disney Sorozatok birodalma //cumbernation.gportal.hu/portal/cumbernation/image/gallery/1327523414_46.png

20/ 0 szabad
 

 
Cserék

     ☆ ★

kérj cserét a csetben vagy a VK-ban - és itt hirdess!
szerkesztők: abby, larewen, reisuto, stanci
aktív szerkesztő: Abby
(abby.cumbernation@indamail.hu vagy abby.cumbernation@gmail.com)

 

 
Emlékeztető

Sherlock: The Final Problem
2017. január 15.
22:00 BBC One



 

Itt is megtalálsz minket

 
Szavazz!
Lezárt szavazások
 
Rajongók
Indulás: 2012-01-02
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
közérdekű

akadálymentes gportal mozgalom

My Absurd View  Anchime GpLiliana My Happy World Gp.  Kritika Lap 
Novus
  Shadow World Gp.  Rajz- & Fotóblog  PiciPaw  Nox rajongói oldal 
Diametrically Blog Creative Critique  Legends of Stories Cumbernation Gp

 


Nyereményjáték! Nyerd meg az éjszakai arckrémet! További információkért és játék szabályért kattints! Nyereményjáték!    *****    A legfrissebb hírek Super Mario világából, plusz információk, tippek-trükkök, végigjátszások!    *****    Ha hagyod, hogy magával ragadjon a Mario Golf miliõje, akkor egy egyedi és életre szóló játékélménnyel leszel gazdagabb!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, nagyon fontos idõnként megtudni, mit rejteget. Keress meg és nézzünk bele együtt. Várlak!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését!    *****    rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com    *****    Vérfarkasok, boszorkányok, alakváltók, démonok, bukott angyalok és emberek. A világ oly' színes, de vajon békés is?    *****    Az emberek vakok, kiváltképp akkor, ha olyasmivel találkoznak, amit kényelmesebb nem észrevenni... - HUNGARIANFORUM    *****    Valahol Delaware államban létezik egy város, ahol a természetfeletti lények otthonra lelhetnek... Közéjük tartozol?    *****    Minden mágia megköveteli a maga árát... Ez az ár pedig néha túlságosan is nagy, hogy megfizessük - FRPG    *****    Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Aktív közösség    *****    Az oldal egy évvel ezelõtt költözött új otthonába, azóta pedig az élet csak pörög és pörög! - AKTÍV FÓRUMOS SZEREPJÁTÉK    *****    Vajon milyen lehet egy rejtélyekkel teli kisváros polgármesterének lenni? És mi történik, ha a bizalmasod árul el?    *****    A szörnyek miért csak éjjel bújnak elõ? Az ártatlan külsõ mögött is lapulhat valami rémes? - fórumos szerepjáték    *****    Ünnepeld a magyar költészet napját a Mesetárban! Boldog születésnapot, magyar vers!    *****    Amikor nem tudod mit tegyél és tanácstalan vagy akkor segít az asztrológia. Fordúlj hozzám, segítek. Csak kattints!    *****    Részletes személyiség és sors analízis + 3 éves elõrejelzés, majd idõkorlát nélkül felteheted a kérdéseidet. Nézz be!!!!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, egyszer mindenkinek érdemes belenéznie. Ez csak intelligencia kérdése. Tedd meg Te is. Várlak    *****    Új kínálatunkban te is megtalálhatod legjobb eladó ingatlanok között a megfelelõt Debrecenben. Simonyi ingatlan Gportal    *****    Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!