A 18. század lassan a végéhez ér - kényes poltokai időkben járunk. A francia forradalom végigsöpör Európán, Napóleon megkezdi hódításait, az angol trónon egy őrült király ül, és szerte a világon zajlik a rabszolgakereskedem. Az Amazing Garce (A szabadság himnusza) pedig semmi mással nem törődik, csak ez utóbbival.
És azzal sem nagyon.
Ahhoz képest, hogy a film az angol abolicionista mozgalom küzdelmét mutatja be, egy darab rabszolgát nem látunk. A mozi az "öltönyös férfiak zárt szobákban ingerülten veszekednek" (általam amúgy igen kedvelt) filmműfaj kosztümös változata. Látványos, fordulatos, lelkesítő? Nem. Unalmas? Egy pillanatig sem. Bár a téma a politika, a politika ekkoriban minden volt, csak nem unalmas.

Konklúzió
Totál: * * * és fél
A film erőssége: Nem mondanám, hogy egy korrekt történelmi film, annyira túlidealizál mindent, de mégis hatásos, és megtalálja a korszellem és a 21. századi ember közös gondolatait, ezzel pedig a nézőt is bevonja a produkcióba. Nagyon meghatóan szól a bátorságról és a kitartásról, ez pedig egy olyan lecke, amit érdemes újra és újra megtanulni.
A film hátránya: Szegénykém olyan, mintha tévéfilm lenne, ráadásul nekem súlyos problémáim akadtak a főszerepet játszó Ioan Gruffuddal. Utánanéztem, főleg rajzfilmeket szinkronizál, de ha nem túrom át az IMDB-t, azt hinném, ez volt az első szerepe. Vagy az utolsó, és már nagyon unja. Benedict egyszerűen lejátssza a színről, ami azért durva, mert ő mindig nagyon odafigyel rá, hogy inkább segítse a kollegáit, ne pedig felülmúlja őket. Ioan viszont nagyon alulra rakta a lécet, miközben Anglia politikai történelmének egyik legkarizmatikusabb alakját, William Wiberforce-ot kéne megszemélyesítenie. Nem mondom, hogy Ioan rossz színész... de nem is elég jó. És ez nagyban levesz a film értékből.
Benedict a szerepben: Na Benedict a szerepben viszont káprázatos. Az ifjabbik William Pittet személyesíti meg, Anglia legfiatalabb miniszterelnökét, aki fogta magát és egyesítette Nagy-Britanniát. (Például.) Ben pedig érzést és gondolatot visz az arisztokrata hős mögé, engedi látnunk a gyötrődését, az örömét, az emberségét, a rizsporos parókás figura kilép a történelemkönyvek lapjairól. Feledhetetlen alakítás, már csak miatta is érdemes megnézni a filmet. Egyszer mindenképpen megéri. [u.i.: harisnya!]
A címről: Az egykori rabszolgahajó-tulajdonos John Newton (ez egy másik Newton mint a Newton-Newton, oké?), miután megbánta bűneit, papírra vetette ezt az imádságot. Az angol egyházban azóta is nagyon népszerű, kezdősora adja a film eredeti címét: "Csodálatos kegyelem, mily édes a hang, / mely megmentett egy olyan nyomorultat, mint én. / Már elvesztem, de most meglettem; / vak voltam, de most már látok."

Reisuto értékelése, ne vidd sehová