IOU magyarázat – avagy a Grimm-mesék megfejtése

Tudjuk jól, hogy Moriarty a Grimm-mesékkel hagy nyomot Sherlocknak, aki végül megtalálja az elrabolt gyerekeket.  De mi van, ha ez a könyv az IOU rejtély nyitja is?

Teljesen nyilvánvaló, hogy Sherlock egy percig sem hisz a bináris kód létezésében – a „kód”, amit maga Sherlock kopog le az asztalon, teljesen különbözik a Moriarty által megadott „Partita No. 1”-től.

Ez a jelenet a Bart’s laborban mégis nagyon fontos momentum. Sherlock ekkor találja ki, hogyan rombolja le Richard Brookot, és hogyan hozza vissza Jim Moriartyt – és leginkább, hogyan játsszon „hétköznapi Sherlockot” az ellensége számára. Így hát azonnal ír egy üzenetet Moriartynak, és eljátssza, hogy hisz a kód létezésében, ezzel előnyt szerezve magának.
Ennél a pontnál Moriarty annyira biztos a saját intellektuális felsőbbrendűségében, hogy beleegyezik Sherlock idő- és helyválasztásába. És amíg Moriarty hétköznapi pancsernek gondolja őt, olyannak, aki beveszi a mesét arról a „kulcsról, ami bármilyen ajtót kinyit”, nem gyanít e mögött csapdát. Pedig a kórháztető nem csak egy olyan hely, ami megkönnyíti Sherlocknak a halála meghamisítását, de kelepce is Moriarty számára. Mert, ahogy ti is tudjátok, Moriarty nem maradhat életben.

Azonban nem hamisíthatta meg úgy a halálát, hogy Moriarty ott áll közvetlenül mellette, mert észrevette volna a szemeteskocsit. Vagy a szennyes zsákokat, a nagy szemetesládát, a biztonsági hálót, vagy egy bazi gumikacsát – akármire esett is Sherlock. Moriarty nem hülye, kilogikázta volna. Sőt, talán még Sherlock hulláját is ellenőrizte volna a halottasházban, hogy biztosra menjen. Megölni nem volt kézenfekvő, hiszen – amint azt Sherlock is nagyon jól tudta -, csatlósai lent figyelték minden egyes mozdulatukat, akik később esetleg kedvesen megtorolták volna főnökük halálát. Szerintem tökéletesen nyilvánvaló, hogy Sherlock nem csak azt tudta, hogy Moriarty a vesztét akarja, hanem azt is, hogy ott, abban a pillanatban Moriarty saját magát is meg fogja ölni, ha kap egy kis „ösztönzést”.
De vajon Sherlock hogy láthatott ennyire előre? Azt már tudjuk, hogy ellensége el akarta pusztítani mind őt, mind a hírnevét; meg is ígéri, hogy a szívet is kiégeti belőle, és hogy megöli majd „mellesleg, valamikor”. Egyébként nagyon alapos munkát végez azzal, hogy a médiában is megpróbálja befeketíteni, tehát magától értetődően nem fogja egyszerűen megöletni Sherlockot – hiszen a halott emberekre oda szokás figyelni. Az öngyilkossággal viszont a detektív szavainak hitelessége megkérdőjeleződik, nem fognak többé hinni neki; kétségem sincs afelől, hogy Sherlock ezt mind ki tudta következtetni. De vajon honnan tudhatta biztosan, hogy Moriarty öngyilkosságot fog elkövetni? Nyilván nem csak találgatott, ahhoz túl nagy volt a tét. Ehelyett Sherlock arra a tudatra alapozza az egész meghamisíttatom-a-halálom tervet, hogy Moriarty nem lesz ott a tetőn, így nem fogja az embereit sem felhívni.

De valami hiányzik. Amikor Sherlock azt mondja, hogy „képes vagyok megölni Richard Brookot, és visszahozni Jim Moriartyt”, használva a bináris kódot, Moriarty nagyon, nagyon dühös lesz: „Ez túl könnyű, túl könnyű”. Szomorúnak és kiábrándultnak tűnik, amikor Sherlockot hétköznapinak hívja. De miért használja ezeket a kifejezéseket, hogy „túl könnyű”, és „hétköznapi”? Moriarty is egyszerű rablást követet el, amikor felbérli az embereit – ebben sincs semmi különleges. És sokkal unalmasabb is, mintha lenne egy kódja, ami minden ajtót kinyit. De akkor miért nevezi Sherlockot hétköznapinak?
Na meg itt van ez az érdekes dolog a The Reichenbach Fall epizódban – az IOU titok. Soha nem magyarázták meg különösebben, tehát kénytelenek vagyunk elhinni, hogy nincs más jelentése, mint az unalmas „I owe you”, vagyis „tartozom neked”. De biztos, hogy ennyi az egész? Ez a legrejtélyesebb mondat az egész epizódban, ha nem a sorozatban; hisz a kód mindenhol ott van.

Moriarty adja ezt a három betűt Sherlock kezébe – IOU. Belekarcolja az almába, minden elérhető felületre ráfesti, és még azt is elmondja, hogy ez egy rejtvény („szokj hozzá.”), „hétköznapi” Sherlock viszont furcsa módon mégsem fejti meg.
Vagy legalábbis Moriarty így gondolja.

Sherlock az IOU-t suttogja a Bart’s laborban, miközben a glicerin molekulát elemzi, kicsivel azelőtt, hogy nekünk megmutatják a molekula szerkezetét.

De mi van, hogyha mindegyik elem egy szám, mint a The Blind Banker című epizódban (amit mellesleg szintén Stephen Thompson írt)? A jód, oxigén és urán (I, O, U) rendszámai a periódusos rendszerben sorban 53, 8 és 92.

Elképzelhető, hogy ez egy titkos kód. De mivel ez egy sorozat, és nem a CIA, a megoldásnak valami nagyon egyszerűnek kell lennie. A Blind Bankerben a kód a megfejtéshez egy könyv volt megadva – a London A-tól Z-ig. Viszont ebben a részben is van egy könyvünk – mégpedig a Grimm-mesék. Moriarty otthagyja a tett helyszínén, tudva, hogy Sherlock meg fogja találni.

Személy szerint annyit láttam csak a sorozatban szereplő könyvből, hogy a kiadása „Nagy-Britannia… […]pire Press, Norwich”. Utánakerestem az iskolai könyvtáram adatbázisában, és kihozta a következő eredményt: „Jarrold and Sons, Ltd., The Empire Press, Norwich.” De magát a könyvet nem találtam sehol, úgyhogy gondoltam, elég ritka kiadás. De szerencsére Moriarty könyvének a belsejét is mutatták, úgyhogy össze tudtam hasonlítani az oldalak számát, a mesék számozását, az illusztrációkat és a szöveg elhelyezését számtalan különböző változatban. Az 1944/1972 Pantheon Books-os kiadvány pontosan a másolata Moriarty könyvének.

Ebben a kiadásban minden mesének megvan a sorszáma (a megjelölt számokat kérlek ne vegyétek figyelembe, nincs jelentőségük. Hacsak az nem, hogy egyesek nincsenek tisztelettel a könyvtári könyvek iránt).

Mi van, ha az IOU rejtély utalás az 53-as sorszámú mesére (jód rendszáma), a 8-asra (oxigén) és a 92-esre (urán)?
Tudjuk, hogy Moriarty az a fajta bűnöző, aki szeret nyomokat hagyni.
”John: Miféle gyerekrabló hagyna nyomokat?
Sherlock: Az, aki szeret dicsekedni, aki szerint ez az egész egy játék. Itt ült a lakásunkban, és pontosan ezeket mondta nekem: „minden tündérmesébe kell egy régimódi gonosztevő.”

Az 53-as mese: Hófehérke

A gonosz királynő háromszor próbálja megölni Hófehérkét, ahogy Moriarty is Sherlockot (az első kettő volt a méregpirula, valamint a kabátra erősített bomba). Legutoljára mindkét gonosz egy almát visz jövendőbeli áldozatának. Aztán a királynő megparancsolja a vadászának, hogy hozza elé Hófehérke szívét – ahogy Moriarty is megígéri, hogy Sherlock szívét is „kiégeti”. Hogy biztos legyen abban, Sherlocknak megmutatják a biztonsági felvételt, ráírja a tükörre, hogy „Hozzák ide Sherlockot”, és még a koronázási palástot is magára ölti, kezében a jogarral.
Moriarty a bírósági felmentése után elmegy ellensége lakására, és magát „régimódi gonosztevőnek” hívja, miközben egy olyan teáscsészéből iszik, amin korona van, belekarcolja az almába, hogy IOU, majd elmondja Sherlocknak, hogy szokjon hozzá a rejtvényekhez. Ő aztán elveszi az almát, és miután közelebbről tanulmányozni kezdi, láthatjuk, hogy cselszövést gyanít. Talán ez a jelenet nem is az „alkotás és művészet almával” fejezetről szól. Sokkal inkább Moriartyról van itt szó, aki ezzel akar nyomot hagyni (mint amikor borítékban morzsákat küldött a 221/B-be). Ha jobban belegondoltok, van benne valami: végül is Sherlock és Moriarty végső problémája mégiscsak az, hogy „ki a legszebb e vidéken”.

Mikor Moriarty rá akarja venni Sherlockot, hogy ugorjon le a tetőről, azt mondja neki: „Imádom az újságokat. Meg a tündérmeséket. Főleg a Grimm-féléket.” Fogadni mernék hogy nem gondolt arra, Sherlock valóban eljátssza neki Hófehérkét. Elgondolkodtató, hogy vajon Sherlock ál-haldoklása, aztán későbbi visszatérése, miután megszabadult a „rossz almától” (t.i. Moriarty csatlósai) csak véletlen egybeesése-e, vagy Sherlock pont ugyanúgy élvezi ezt a játékot Grimm meséivel, mint ellensége.

A 8-as mese: A furcsa zenész (fordítják még bizonyos változatokban „Furcsa Hegedűművésznek” vagy „A csodálatos hegedűművésznek” is)

Ez a mese egy olyan hegedűsről szól, aki társaságra vágyik; amikor pedig zenélni kezd, három vad szörny figyelmét kelti fel. De persze a hegedűs túljár az eszükön, ezért a vadak bosszúra szomjaznak. A szörnyek egyike egy róka; amikor Moriarty elmegy a 221/B-be, hogy átadja az IOU rejtvényt, a nyakkendőjén rókás dísztűt visel. A hegedűs pedig természetesen Sherlockot rejti.

92-es mese: Az Aranyhegy királya

Ez a történet egy fiúról szól, aki legyőzve az akadályokat és versenytársát, király lett. Van benne egy gonosz királynő is, egy démon, aki fizetségért cserébe megoldást kínál az emberek bajaira, és egy kereskedő, aki nem szándékosan bár, de odaadja ennek a démonnak az egyetlen fiát. Moriarty pedig a Tower of Londonban koronát tesz a fejére, és egy trónszékre ül. Amikor Sherlockkal később találkoznak, egy olyan csészéből iszik teát, amin egy korona van, aztán pedig eldicsekszik ellenségének: „a férfi, kezében a kulccsal a király”.
 

Tehát, Moriarty ad Sherlocknak egy könyvet tele tündérmesékkel, aztán azt is elárulja, melyikre vessen bővebb pillantást – ’IOU” -, majd elhinti a sok-sok utalást hozzá. De vajon mit tesz ezekkel Sherlock? A Sudoku kocka Moriarty videójában csábító gondolat, de ha tényleg számítana, arra kaptunk volna utalást az előző részekből. Más szóval valami olyasmit keresünk, ami benne volt a The Reichenbach Fallban, valami nevetségesen nyilvánvaló dolgot, ami majd kiszúrja a szemünket.

Moriarty, miután elrabolja a gyerekeket, a tett színhelyén hagyja a Grimm-meséket. És mit rejt még el Sherlocknak, hogy az végül megtalálja? Egy üzenetet, amit láthatatlan tintával írtak. És egy flakon erős illatú lenmag olajat, ha esetleg ellenfele mégsem venné észre a nyilvánvalót.  

Persze, Moriarty a mesék megszállottja. A Grimm-meséket elküldi a jövőbeli rablás helyszínére, aztán meg morzsákat hagy a Baker Streeten, utalva a kisfiúra és a kislányra, akik az elhagyatott gyárban édességet majszolnak. És akkor komolyan higgyük el, hogy a lenolaj (ami annyira nyilvánvalóan, nyilvánvalóan, nyilvánvalóan a morzsákat helyettesíti a történetben) nem főgonoszunk műve? Ugyan már. Mi annak az esélye, hogy egy elrabolt fiú csak úgy véletlenül követi a Jancsi és Juliska meséjének cselekményét? Szinte semmi.

Fontos megjegyezni, hogy a mesekönyvet Sherlock a tett helyszínéről vitte el, és mindig magánál is tartja – látjuk, hogy a Bart’s-ban is lapozgatja, miután John elmeséli neki a morzsákat. Lehetséges lenne, hogy magában a könyvben van az üzenet? Márpedig Sherlock azt átlapozta az elrabolt kislány szobájában, és úgy tűnt, nem talált benne semmi érdekeset. Mégis kéznél tartja. Mi van, hogyha a könyvbe is láthatatlan tintával írtak valamit, mint a kisfiú falán az üzenetet? (Nem lenolajjal viszont, mert annak nagyon erős illata van. De számtalan olyan láthatatlan írásra alkalmas anyag van még, ami nem szívódik fel olyan hamar.)

A könyv maga elég vastag, ezért Moriarty elárulja, mit kell nézni benne: IOU. Ennek a három mesének a lapjait valami olyan anyaggal kell kezelni (pl. jód, hő, ultraibolya sugárzás), aminek következtében az írás láthatóvá válik. Az üzenet lehet bármi: aláhúzott szöveg, kiemelt szavak vagy betűk, bekarikázott szövegrészlet, vagy akár megjelölt illusztráció is (pl. Hófehérke a koporsóban a 257-ik oldalon). Az sem kizárt, hogy a margóra vagy a sorok közé írt, de jobban szeretném azt hinni, hogy valami, a mesékhez kapcsolódó szöveget használ (mert, be kell ismernetek, az sokkal szexibb).

Szóval, itt van az én őrült, eszement teóriám: Sherlock ismeri Moriarty terveit, mert megoldja az IOU rejtvényt, de ezt nem árulja el ellenségének. Sherlock általában azért kockáztatja az életét, hogy bebizonyítsa, mennyire okos, de most, hogy a barátai forognak kockán, most, hogy már tényleg vannak barátai, az ő biztonságukért kénytelen „hétköznapi” Sherlockot játszani.

Biztosan nem tudhatjuk, hogy mi a pontos üzenete a könyvnek, lévén Sherlock az egyetlen, akinek megvan a megjelölt változat. De találgassunk, oké? A legnyilvánvalóbb, hogy Moriarty elárulja: hajlandó véget vetni a saját életének, ha ezzel Sherlock vesztét is okozza. Ez megmagyarázná, miért tervelte ki Sherlock a halála meghamisíttatását annak ellenére, hogy tudta, Moriarty ott fog állni mellette – arra számít, hogy a férfi a zuhanása időpontjában már halott lesz. Sőt, tovább megyek: szerintem Sherlock szándékosan hajszolta őt öngyilkosságba, amikor azt mondta neki: „Nem kell meghalnom, mert itt vagy nekem te.”

Valahogy így nézhetett ki az üzenet:

(Hófehérke meghal – kiáltotta -, még ha az életembe kerül is!”)

De megint mondom, gyakorlatilag bárhonnan üzenhetett Moriarty. Talán lehetett valami a három mesében, ami a jó sorrendben összeolvasva értelmes szöveget képez. Mivel Moriartytól tudjuk, hogy „minden tündérmesébe kell egy régimódi gonosztevő.”, könnyen meglehet, hogy az üzenet a három mese gonoszaival kapcsolatos. Esetleg magyarázatot adhatott arra a mondatra, hogy „három golyó, három fegyveres, három áldozat”, így Sherlock pontosan tudta, ki lesz a cél, és hogy egyáltalán három cél lesz (Moriarty nem nevezi meg Mycroftot, Mollyt, vagy például Irene-t).
Minden mesében van valamiből három: három csepp vér a havon, három madár sírása Hófehérke koporsóján az „I” történetben; három vad szörnyeteg, akik megpróbálják megölni a hegedűst az „O” történetben, és három óriás, valamint három kínnal telt éjszaka (ami után a főhős meghal, addig, amíg „életre nem kel újra, és olyan egészséges nem lesz, mint annak előtte”), az „U” történetben. Például, a három madár Hófehérke koporsóján – egy bagoly, egy holló és egy galamb – képviselheti Lestrade-ot, Johnt (jusson eszünkbe a fekete szárnyas graffiti a 221/B-n kívülről), és Mrs. Hudsont. De igazából bármi lehet. Sokféle titkos üzenetet találtam ki ezekből a mesékből, csak hogy lássam, lehetséges-e, és azt kell mondanom, a lehetőségek száma végtelen. Amúgy nagyon szórakoztató, ki lehet próbálni.

Sherlock tudja, hogy Moriarty emberei figyelhetik őt, úgyhogy látszólag lesokkolja, amikor ellensége lelövi magát. Én nem hinném, hogy ennek a reakciónak bármiféle köze van holmi kábítószerekhez és érzéstelenítőkhöz, mert hát mekkora baklövés lenne Sherlock részéről, hogy droghoz nyúljon, a nagy „ugrás életre-halálra” mutatványa előtt. Ez a zavart viselkedése nem is lehet más: egy egyszerű show-elem. Végül is, „a színpad egy kiváló színészt vesztett el”, amikor Sherlock úgy döntött, magándetektívnek áll.

Amikor kinyújtja a kezét – látszólag John felé -, igazából jelez saját vagy Mycroft embereinek, hogy hamarosan ugrani fog.

A szemeteskocsit, gumilabdát és a biciklistát már számtalan csodálatos ember kifejtette bővebben, tehát én ebbe most nem mennék bele. Hiszen mind nagyon jól tudjuk, Sherlock hogyan hamisította meg a halálát. Az egyetlen problémám a zuhanással kapcsolatban, hogy elég kevés idő állt rendelkezésre: egyrészt ahhoz, hogy eltüntessék azt a szerkezetet, amire Sherlock esett, másrészt pedig, hogy egy sminkmester csak úgy gyorsan előkerüljön a szemeteskocsi mögül, és ráapplikálja  - nagyon is valósághűen – Sherlock arcára a vért, hogy aztán megint eltűnjön.
És most nézzük csak, mit csinál főhősünk a kezeivel:

Úgy tűnik, hogy csak egyszerűen sokkos, de mint már megbeszéltük, ez elég valószínűtlen. A kamera ekkor köröz, és nem látjuk, mit is csinál pontosan Sherlock a fejével. Kivéve, hogy megérinti a haját, aztán az orrát és a száját. Kénytelenek vagyunk tehát feltételezni, hogy ekkor kis véres zacskókat helyez el a füle mögött és az orrában (hé, mondtam, hogy eszement teória XD) Mikor egy hatalmas párnáról – esetleg matracról, hálóról, gumikacsáról – esik a járdára, a kis véres tasakok szétnyílnak. Figyeljétek meg, később csak a füléből és az orrából vérzik (a szájánál lévő kis vér valószínűleg az orrából származhatott). Nincs látható heg a bőrén vagy seb, de mégis valósághűnek tűnik a vér, nem úgy, mintha valaki egy vödörrel öntötte volna az arcára. A vér a homloka jobb oldalán gyűlt össze, ezért feküdt nagy vértócsában addig a pontig, amíg el nem fordították a testét.

Egyébként nincs kétségem afelől, hogy Mycroft segített meghamisítani a halálát. Az eredeti történetekben (konkrétan: „Az utolsó eset” és „Az üres ház”  ) Sherlock felsorolja a testvérét, mint segítőjét, tehát logikusnak tűnik hogy azt feltételezzük: Sherlock modern változata is ugyanezt tette.

Forrás: Eva-Christine tumblr

Stanci fordítása, kérlek ne vidd el.