Az elméletem a következő:
Az epizód címe: Reichenbach Fall, ami a svájci vízesésre utal, ahol a Jeremy Brett féle feldolgozás szerint Sherlock és Moriarty megküzdenek egymással. A vízesésre a Moffat féle feldolgozásban is van utalás, mert a róla készült ellopott festményt segít Sherlock előkeríteni.
Az angol szó "fall" nem csak vízesést, hanem zuhanást, esést is jelent. (ez csak az angolul nem tudók kedvéért :o)
Tehát abból indultam ki, hogy "Reichenbach zuhanás". Már nem emlékszem honnan, de beugrott, hogy Reichenbach egy híres matematikus, filozófus volt a 19. században és mivel folyamatosan vannak 19. századi utalások a sorozatban, azt gondoltam, hogy itt is megbújhatott valami ravaszság a szerzők részéről. Utánanéztem Hans Reichenbach elméletének és azt összevetve a kétféle feldolgozással a következőkre jutottam.

A Brett féle változatban Sherlock egy csellel eltávolítja Johnt az útból, ez ugyanígy történik Moffatéknál is. Ezután, mikor John visszatér egy üzenetet talál a vízesésnél, amit Sherlock írt neki búcsúzásképpen, ez a jelenet a modern korban megfelel a telefonüzenetnek. Ezek után John már maga rakja össze a történetet. Látja Sherlockot a tetőn, hallja a telefonüzenetet és látja vérbe fagyva a földön. Én úgy gondolom, hogy amit látunk az John elképzelése a történtekről. A látott hallott részletekből számára logikusnak tűnő következtetéseket von le barátja halálára vonatkozóan. És itt jön a képbe a Reichenbach féle teória:
"A természetben különböző összefüggéseket tapasztalunk; látjuk, ha növekszik a kenyér ára, akkor általában emelkedik a tej ára is. Meg akarjuk magyarázni valahogyan ezeket az összefüggéseket, keressük az együtt járás közös okát (hiszen nem találunk semmilyen közvetlen összefüggést, oksági kapcsolatot a két árnövekedés között), míg végül megtaláljuk az összefüggést a benzinárak vagy az infláció növekedésében. Az elmélet teljességéről akkor beszélhetnénk, ha minden ilyen korrelációt meg tudnánk magyarázni.
Nem éreznénk azonban "magyarázatnak", ha valaki a két esemény együtt járását a kettő közül az egyik eseménnyel magyarázná, például a következőképpen: "a kenyér és a tej árnövekedése közötti korreláció közös oka a tej árának növekedése". Bár a reichenbachi feltételek lehetővé teszik az ilyen fajta közös ok választását, a teljességhez nem fogadnánk el az effajta magyarázatot. Természetesen kivételt képeznek azok az esetek, amikor az egyik esemény "maga után vonja" a másik esemény "bekövetkezését". (Például ha egy tűt szúrunk egy luftballonba, akkor biztosan ki fog pukkadni, bár kipukkanásának nem csak a tű beszúrása lehet az oka.) Ilyen esetekhez nem is keresünk közös ok típusú magyarázatot, megelégszünk a közvetlen oksági magyarázattal, így a teljességhez nem is követeljük meg, hogy effajta korrelációkhoz találjunk egyiküktől különböző közös okot. Összefoglalva: akkor éreznénk egy, a statisztikus összefüggéseket magyarázó elméletet közös-ok teljesnek, ha az egymásból kauzálisan közvetlenül nem következő események korrelációihoz fel tud mutatni a két eseménytől különböző közös okot."
Elsőre tudom, hogy bonyolultnak hangzik, én is vagy tizenötször olvastam el, mire azt gondolom, hogy értem. Ez persze csak egy lehetséges megoldás.
A Gattis és Moffat féle "karakteridegen" dologra kitérve pedig, ami lehet, hogy csak félrevezetés, hogy legyen min agyalnunk, azt gondolom, hogy az az érzelmes telefonüzenet, amit Sherlock hagy Johnnak is elég távol áll a karaktertől.
GogerK írása, ne lopd el!
|