„Jaj, Kedves, ne redukáljon le erre!”
Benedict Cumberbatch a legkapósabb brit Hollywoodban. Interjúnkban beszél magas arccsontjairól, Sherlock Holmesról, sárkányokról, szülői szeretetről és vörös szőnyegről.
Antje Wewer, Frankfurter Allgemeine Zeitung, 2013. december 19.
Egy berlini luxushotel. A forgóajtó előtt lányok várnak Orlando Bloomra, aki a Gyűrűk ura és Hobbit filmekben a tündeherceget, Legolast alakítja. Szemmel láthatólag még nem fogták fel, hogy időközben Benedict Cumberbatch lett a legkeresettebb brit Hollywoodban. Női rajongói nem csak arrogáns, borotvaéles eszű Sherlockáért tisztelik, magukat pedig „Cumberbitch”-eknek nevezik. A brit Times Magazin generációja legjobb színészének nevezte, Amerikában az A-listás sztárság felé vezet útja. Valószínűleg hamisítatlanul bankképes: egy név, amiért a néző célirányosan vásárol mozijegyet.
Benedict Timothy Carlton Cumberbatch egy rokokó székecskén ül méretre készült sötét öltönyben. Ragyogó fehér ing, fényes bőrcipő, egy leheletnyi Guerlain Vetiver a levegőben. Markáns arcvonásai irritálóan hatásosak, mindenből egy kicsit sokkal rendelkezik: fej, orcák, szemöldökök, ajkak. Egymástól távol ülő kékeszöld szemekkel kombinálva, amiknek egy saját blogot is szenteltek: „The eyes of Benedict Cumberbatch.„Először nem volt brit úriembernek nevezhető. Megérintette a smartphone-ját, ivott egy korty kólát közvetlenül az üvegből, ülve maradt üdvözléskor.
Cumberbatch Úr, mitől ilyen kimerült?
Konkrétan macskajajjal küzdök, általánosságban év végi fáradtsággal. Tegnap egyszerűen túl sokáig maradtam ki. A Hobbit premierjén találkoztam kollégámmal és szaktársammal, Martin Freemannel. Ő játssza Zsákos Bilbót, a Sherlockban pedig az asszisztensemet, Dr. Wattsont.
Ez az a sorozat, ami három évvel ezelőtt Nagy-Britanniában, aztán felfoghatatlanul gyorsan Amerikában is sztárrá tette, igaz?
Alkalmasint így is mondhatjuk.
Hogy vélekedik erről?
Sir Arthur Conan Doyle nyomozójának még mindig véget nem érő varázsáról? És hogy a sorozat készítői modernizálták őt és a jelenbe helyezték.
Ízléses, sötétszürke gyapjúkabátja, amit Sherlockként visel, rögtön az első rész után várólistás lett…
Tudja, Sherlock nem csak ravasz, stílusa is van. És brit márkákat visel. Hollywoodban ez a szerep a rendezők noteszébe katapultált. Az amerikaiak bolondulnak a sorozatokért, a sajátjaikért. De az ipar emberei természetesen szem előtt tartják a brit piacot is. Sherlocknak köszönhetem a szerepemet Steven Spielberg „Hadak útjánjában”. Utána egyik forgatás követte a másikat. Magamban zavarba ejtőnek tartom, milyen sokat dolgoztam az elmúlt három évben.
Az, hogy Cumberbatch olyan gyorsan tanulja a szövegét, mint ahogyan beszél, talán megmagyarázza munkabírását. A 37 éves (színész) volt a Star Trek idei eposzában a gonosztevő Kahn, fehér hajjal és ausztrál akcentussal adta Julian Assange-t az Inside WikiLeaksben (The Fifth Estate-ben), a rabszolgadráma 12 év rabszolgaságban egy ültetvényest játszott, jövő év elején pedig az Augusztus Oklahomában látható Meryl Streep és Julia Roberts oldalán. Mind nagyon különböző szerep, mind nagyon precízen játszva. Noha Cumberbatchnek igen markáns arcvonásai vannak, eltűnik a karakterei mögött. A Hobbit: Smaug pusztaságában, ami csütörtökön indul, színészként sajnos egészen eltűnik, ott csak animált sárkányként van jelen. Annak, aki Cumberbatch mély, őrületes hangját szeretné megtapasztalni, eredeti nyelven kell megtekintenie.
Éppen egy sárkány sajtómunkáját végzi. Mennyire esik ez nehezére?
Egyáltalán nem. Más okból. A hobbit volt az első könyv, amit apám kisfiú koromban felolvasott nekem. Még mindig nosztalgikus érzést vált ki belőlem. Mikor meghívtak a válogatásra, még nem volt egészen világos, melyik szerepet kéne eljátszanom. De mindegy volt számomra, mivel feltétlenül benne akartam lenni.
Az Ön arcvonásaival mégis eljátszhatott volna egy tündét, nemde?
Érkezési sorrendben történik a kiszolgálás. A szerepek már elmentek. Így Peter Jackson megkérdezett, akarom-e megszólaltatni Smaug sárkányt. De az túl kevés volt számomra, azt egy idős, mély hangú színész is meg tudta volna oldani. Nekem jutott eszembe akkor, hogy Smaug sárkányt el is játszom és ez motion capture technikával lesz megrajzolva.
Ez a Smaug ugye egy szörny, ami egy hegy belsejében egy halom aranyon tanyázik. Hogyan játszható el, kérem?
Tudja, nem az új-zélandi forgatásra utaztam el, hanem egy Los Angeles közeli stúdióba. Ott álltam akkor, körülvéve kamerákkal, egy LED érzékelőkkel borított overállban és egy óriáshüllőt játszottam.
Aha. És szórakoztató volt?
Igen, egy egész különleges módon válik részesévé az ember egy nagy dolognak. Hiszen minden figura emberi karakterek metaforája. Még sosem próbáltam a motion capture-t, Andy Serkinst Gollamként a Gyűrűk urában nagyszerűnek találtam és ezt is ki akartam próbálni.
„Jogalapja a hírnévre” valódi személyek ábrázolásán alapszik: Stephen Hawking, Van Gogh, Julian Assange…
Igen, ők különösen érdekesek, mert olyan összetett karakterek, de színészként az ember ki van téve a közvetlen összehasonlításnak is.
Különös ismertető jelei a magas arccsontjai, nem igaz?
Jaj, Kedves, kérem, ne redukáljon le erre. Egy kicsit mégis túl egyszerű lenne, ha csak azok lennének, nemde? Csak azt tudom, hogy egy nagyméretű arcom van, ami a kamerában szemmel látható hatást kelt.
Mindkét szülője színész. Biztosan nagy jelentőséggel bírt, hogy Ön is az lett, ugye?
Kezdetben nem. A szüleim szeretik a munkájukat, ismerik viszont az üzlet csapdáit is. Azt az állandó bizonytalanságot, hogy mikor jön a következő munka, és a függést a rendezők és producerek jóindulatától. A színészet a stabilitás ellentéte, meg akartak óvni tőle.
Feltételezem, hogy a szülei igazán sikeresek voltak: Kensingtonban nőtt föl és egy bentlakásos fiúiskolába járt …
A szüleim meglehetősen keményen megdolgoztak az én kiváltságos neveltetésemért. Mindkettejüknek hosszú, érdekes tévés és színházi karrierjük volt. Nem több, de nem is kevesebb. Egyetlen gyermek vagyok, és mindig fontos volt, hogy jó iskolába járjak. A családom viszont nem puccos, a középosztályhoz tartozik. Egy ideig egészen úgy nézett ki, hogy ügyvéd leszek.
És aztán?
Egyszerűen a jogi tanulmányaim mellett továbbra is színházban játszottam. Először csak egy hobbi volt, nem karrier. Az Amadeusban a dühös ellenlábast, Salierit játszottam. Az előadás után apám azt mondta, jobb leszek, mint ő valaha is volt. És hogy színészként egy csodálatos karriert fogok befutni. Megkaptam az áldását. Visszatekintve ez azt a váltást is jelentette, hogy nem ügyvéd lettem, hanem színiiskolát látogattam.
A legjobb, amit a szülei útravalónak adtak Önnek?
Feltétel nélküli szeretet, menthetetlenül el lehetek kényeztetve. Komolyság: pontosan azért, mert a szüleimet tartom példaképeimnek, a színészetet munkának tekintem, nem vörös szőnyeges rendezvénynek. Máskülönben az üzlet hamar véget érne. Akkoriban a sztárstátuszért éveken keresztül kellett dolgozni, ma az embereket felfuttatják és ugyanolyan gyorsan le is cserélik. Mérhetetlen tisztelettel viseltetem az olyanokkal szemben, mint Kingsley, Mirren, Hopkins, akik több évtizednyi jó teljesítményre tekinthetnek vissza.
Cumberbatchnek éppen akkor, mikor meleg hangon beszél, kell elindulnia a reptérre. „Elérni a repülőmet, emberekkel találkozni.” A siker állandó ide-oda mozgást igényel. Géppuska gyorsasággal teszi még hozzá: „Köszönöm, köszönöm, köszönöm.” Búcsúzóul a brit felemelkedik rokokó székéből. Sosem késő úriembernek lenni.
Hawkingtól a Hobbitig
Benedict Cumberbatch 1976-ban született Londonban, ott is nevelkedett. Szülei a színészek Timothy Carlton és Wanda Ventham. Már gyermekkorában színpadra lépett. Az érettségi után egy évre Tibetbe ment, hogy ott szerzeteseknek tanítson angolt. Máig bevallottan buddhista. A University of Manchesteren drámát tanult, később színjátszást Londonban is a híres Academy of Music and Dramatic Artsban. Különböző szerepek követték londoni színházakban és tévé sorozatokban, többek között a 2004-es Hawking – Kutatás az idő kezdete utánban. 2010 óta a Sherlockban Sherlock Holmesként, és ettől a héttől kezdve Smaug sárkányként a Hobbit: Smaug pusztaságában látható.
Bugsy fordítása, ne vidd sehova!
Eredeti cikk ITT
|