Benedict Cumberbatch vallomásai

Stephen Galloway, The Hollywood Reporter, 2013. szeptember 11.

A The Hollywood Reporter új, A-listás kiadványának címlapsztárja – aki idén ősszel 4 filmmel indul, köztük a díjakért versenybe szálló Augusztus Oklahomában és a The fifth estate – feltárja, hogyan rabolták el fegyveresen, mit gondol a Star Wars pletykákról és a rivaldafényről. „Homokos? Képtelen egy kapcsolatot fenntartani? Az összes spekulatív szemét.”

45 percem van egy interjúra Benedict Cumberbatchcsel, és őszintén, nem indul jól.

Az angol színész, 37, kuporogva ül egy pici lakókocsiban, sovány testalkata a modern kori Sherlock Holmes felségjoga, természetfölöttien kék szemei viszont jeleznek. Megveti a hasonló találkozókat a sajtóval, különösen, mikor kiszakítják őt a BBC sorozatának, a Sherlocknak forgatásáról, amit ma kezdenek felvenni a Védelmi Minisztérium Cardiffhoz, Walles közeli bázisán.

A pisztolyok ropogása pergőtűz alatt tartja a levegőt, ahogy igazi brit katonák készülnek egy lehetséges háborúra; a közel-keleti zavargások napokkal ezelőtt egy megjegyzés firkálására ösztönözték Cumberbatcht az iránta érdeklődő paparazzik számára, utasítva őket, „Menjetek, fényképezzétek Egyiptomot és mutassatok a világnak valami fontosat!” De az agya most valami máson jár kellemetlenül, ezen az interjún.

Egyik témáról ugrunk a másirka – új filmjéről: a The Fifth Estate-től (amiben a WikiLeaks alapító Julian Assange-t alakítja); harrowi iskolázottságáig, ami Britannia egyik legjobb magániskolája, tinédzserkori szerelmére a színház iránt. A kérdések mind a helyükön vannak, ahogy a válaszok is. A színész pontosan vádolja ezt a „cikk-cakkban haladó” riportert. Bennem pedig felmerül, hogy belezavarodik a válaszaiba.

„Azt mondod, hamis szimbólumokat használok, amit nem teszek,” mondja.

Én: „Nem ’hamis szimbólumokat’ mondtam.”

C: „Nos, az ’összezavar’ eltérés az igazságtól.”

Én: „Nem megy olyan mélyen az igazságba.”

Kellemetlen csend.

Megegyezünk, hogy visszatérünk az elejére, és furcsa módon, minden megváltozik. Cumberbatch hírtelen jelenlévővé és élénkké válik, mintha Holmes csípőssége lehámlana róla, felfedve egy sokkal lágyabb és érzelmesebb személyt, ahogy újraéli élete legnagyobb traumáját, mikor közel 10 éve elrabolták és célkeresztben tartották.

„Dél-Afrikában voltunk, KwaZulu-Natal-ban, ebben az elképesztő környéken, Durban északi részén,” idézi fel az éjszakát, mikor ő és két barátja visszafelé autóztak a 2005-ös Utazás a világ végére című mini sorozat forgatására egy búvárkodással töltött hétvége után. „Hideg volt és sötét. Pocsékul érzetem magam. Óvatosak voltunk, mert az egy hírhedten veszélyes hely az autózáshoz. Aztán puff, a jobb első gumi kidurrant. Így elővettük a tartalékot, de az azt jelentette, hogy az összes csomagunkat ki kellett pakolnunk. Olyanok voltunk, mint az ülő kacsák, hirdetve - nem feltétlenül vagyunk jómódúak, de anyagiasak.”

Miközben a barátok a gumit cserélték, 6 fegyveres alak bukkant fel a sötétből. „Azt mondták, ’Nézz lefelé! Nézz lefelé! Emeljétek a kezeiteket a füleitekhez! Nézzetek a földre!’ És elkezdtek megmotozni minket, és azt mondták – ’Hol van a pénzetek? Hol van a drogotok? – szívtunk egy kis marihuánát - Hol vannak a fegyvereitek?’ És éppen azon a ponton a harcolj vagy menekülj adrenalija szétrobbant a testemben. Úgy voltam, ’Ó, ****, meg lettünk ****’”

Könnyek gyűlnek Cumberbatch szemeibe, ahogy részletesen elmerül minden dermesztő részletben, megvilágítva, hogy az emberrablók hogyan vitték el őt és barátait és aztán, mikor a színész tiltakozott amiatt, hogy a lábai elérzéketlenedtek az összekötözésük miatt, kirántották a kocsiból és bedobták a csomagtartóba. Végül megálltak a semmi közepén és a földre lökték Cumberbatcht. Mélyen az éjszakában, rettegésben. „Rémült voltam, tényleg rémült. Azt mondtam, ’Mit fogtok csinálni velünk? Meg fogtok ölni minket?’ Tényleg aggódtam, hogy el fognak rabolni vagy molesztálni, vagy csak megkínozni, vagy valamilyen módon játszani fognak velünk, az uralom és vadság valamilyen módján.”

Végül is, magyarázat nélkül, a támadók elengedték prédáikat, elsomfordáltak az éjszakában, miután Cumberbatch újra felfedezte az életben lét igazi csodáját. „Igazán, igazán gazdagította az életem értékét,” mondja. „Hihetetlenül fontos.”

Aztán a csípősség visszatér, és leszól, mint egyike „nektek” (az újságíróknak), akik talán nem akarják hozzá tenni, milyen megindító volt, mikor két kéz – egy teljesen idegené – lenyúlt érte, hogy megvédje őt. „Belenéztem ennek a fekete férfinak az arcába és hálásan sírtam,” emlékszik vissza, mielőtt visszatér ahhoz, amit a gazdagító értékről mondott. „****. Ha ez egy közhely is, nem érdekel.” Benedict Cumberbatch semmilyen, ha nem bonyolult.

Magasan intellektuálisan és ugyancsak intenzíven érzelmesen nézett szembe a halállal, most pedig ejtőernyős ugrás és gyorsmotorozás iránti szenvedélyével sodorja életét veszélybe. Nőktől üldözve, egyedülálló maradt és sok tekintetben magányosabb, noha éveket töltött együtt kapcsolatban a brit színésznővel Olivia Poulettel, akivel a University of Manchesteren folytatott tanulmányai közben találkozott.

Gombnyomásra képes jegesből izzóvá válni, méltóságteljesből felháborodottá. „Megtestesíti Julian Assange ellentmondásait,” mondja Stacey Snider, a DreamWorks partnere. „Klasszikus és modern, gondolkodó és ösztönös, vonz téged és olykor távol tart. Ez az, ami egyedivé teszi és végképp ellenállhatatlanná.”

Cumberbatch a transzcendens iránti vonzalmáról beszél és buddhistának nevezi magát (legalább filozófiailag), de képes ugyanolyan könnyen elhagyni mindezt, Holmesszá válni, és „elképzelni a saját halálom hamisítását.”

Egy észak-londoni lakásban él, amit minimalistának és eklektikusnak ír le egyaránt („Szeretem a fényt; egyetlen olyan helység sincs a házban, aminek ne lenne ablaka.”) Néz valamennyi tévét, beleértve a Breaking Badet és a The killinget, de nem sokat. Nagy csodálatot vall meg Stanley Kubrick, a szakdolgozatának témája iránt, amit az egyetemen írt arról, hogy „világlátása változatos témái ellenére milyen nagyon egységes.”

Elfogult a zene, különösen az izlandi Sigur Ros együttes iránt. „Elragad. Egy agyi tájképet ad nekem, ami nagyon inspiráló. Egy teret ad a fejemben, amibe nagy érzelmeket és mélységeket képzelhetek bele.

Egyszerre látszik részének lenni ennek a világnak és eltávolodni tőle, könyvek iránti ódivatú szeretetével (dicséretekkel halmozza el Ford Madox Ford Utolsó angol úriemberét, egy HBO mini sorozat alapját, amiért Emmy jelölést kapott) és az internet iránti megvetésével, ahol a vitriol „borzasztó. Nem nyerhetsz. Olyan, mint a gorombáskodás egy új formája. Elég hitványnak találom.”

Mielőtt egyetlen éjszaka alatt internetes kedvenc lett a Sherlock 2010-es, megdöbbentő nézettségű brit bemutatója után (az első évadot a PBS 2010 októberében sugározta), Cumberbatch sorsa, mint a színészek színésze már megpecsételődni látszott, dicséreteket kapott Stephen Hawking megformálásáért egy a tudósról készült tv filmben, és észrevehető szerepeket szerzett meg olyan filmekben, mint a Vágy és vezeklés és a Hadak útján. De Arthur Conan Doyle teremtményének jelenkori eljátszásával a hírnév egy másik szintjére katapultált. Snider kijelentése, miszerint ő vezeti a DreamWorks majdnem minden projektjének listáját, nem egy széles körben elterjedt vicc. Megdöbbentő képessége önmaga átformálására, és az előkészületek során mutatott intenzitása (még hegedülni is tanult, mielőtt nekikezdett volna Holmesnak) együtt tette őt a világ legcsodáltabb színészeinek egyikévé.

De a velejáró sztárság még idegennek tűnik neki és kételkedik a rajongókra gyakorolt vonzerejében, leírja milyen furcsa körülvéve lenni a saját arcképeivel, amit rajongók ajándékoznak neki. „Megtartottam néhányat, ami nagyszerű, amik tényleg egyszerűen gyönyörű rajozok, és a többit elajándékoztam. És azt mondtam a rajongóknak: ’Nézzétek, nagyon hízelgő számomra, de mit vártok, mit tegyek velük? Gondoljatok bele. Akarnátok, hogy a szobátok rólatok készült rajzokkal legyen tele?’ Ez egy kicsit furcsa.”

E rajongók egyike elszabadult és kémkedett Cumberbatch után a saját otthonában egy közeli épületből, kitwitelte a cselekedeteit, ahogy levette a pólóját és felhúzott egy másikat. Az élmény velejéig megrázta. Kifejezéssel illetve, „folyamatban lévő eljárás. Belegondolni, hogy valaki tudott mindent, amit egy nap tettem és jelen időben mondta el a világ többi részének!”

Adjuk hozzá ehhez a színész kellemetlen érzését aziránt, hogy a női rajongók Cumberbitcheknek nevezik magukat (némelyek már Cumbercollective-nek hívják magukat; ez valamennyivel kevésbé sértő főnév), és nehéz Cumberbatchre nem úgy gondolni, mint egy vonakodó sztárra, vagy egy olyanra, aki most egyezteti össze a nyilvános és magánéletét – életeket, amik mindinkább összefonódnak, ahogy a brit média és az internetes trollok kémlelik minden mozdulatát.

„Nem vagyok olyan, mint Holmes,” mondja. „Nincs olyan rendszerező befogadóképességem.” Cumberbatch hozzáteszi, „üldöznek vele, ’De akart gyermekeket, most meg mégsem? Mit rontott el? Meleg? Képtelen kapcsolatot ápolni?’ Mindez spekulatív szemét. Van egy pont, ahol csak azt mondom, ’Mindent elmondtam, amit el kellett mondanom.’”

Ha Holmes feltette Cumberbatcht a globális térképre, akkor Assagne – a TFE tárgya – az, aki meg fogja szilárdítani sztárságát a szereppel, ami csak hónapokkal a Star Trek Into Darkness gonoszaként zajos sikert arató kitörése után érkezik.

Cumberbatch a szerepről „valakinek a szülinapi buliján” hallott. „Kimentem, és mindkét ügynököm (Hollywoodban Billy Lazarus képviseli a UTA részéről) azt mondta, hogy ’Woo-ooo! Igazán izgalmas hírek!’ Én meg azt mondtam, ’Mi? Mi?’ Fogalmam sem volt. És ők azt mondták, ’A DreamWorks szeretné felajánlani neked Assange-t.’”

Felkészülés közben, mindent megtett, hogy elérje Assange-t. Bár személyesen sosem találkoztak, „e-mail útján, alapvetően egy baráton keresztül,” magyarázza Cumberbatch, óvakodva a részletek kifecsegésétől. „Nagyon buzgólkodott, hogy ne forgassam le a filmet, a többi pedig ránk tartozik, tényleg.”

Szimpatizálni látszik a férfivel, aki bemocskolta a nyugati sajtóban, és aki most Ecuador londoni nagykövetségén él, mert Svédország megkísérli kiadatni szexuális erőszak vádjával.. A helyzet az, hogy „Mélységes tisztelettel vagyok Julian iránt,” mondja, „ugyancsak mélységesen tisztelem, hogy az államoknak szükségük van érvényben lévő titkokra a nyugati demokrácia fenntartásáért és vereséget mérni a fundamentalizmusra. És én nem gondolnám, hogy Julian érdekelt lenne a fundamentalizmus győzelmében.”

Assange érdekeinek és tetteinek kijátszását a film forgatása során, aminek nagyrészt Belgium adott otthont az idei év elején, a sajtóban folytatta. „Ha valaki olyat játszol, aki a vihar közepében van, hirtelen hihetetlenül tudatossá válsz ez a különös világ, annak különleges kapcsolatai iránt,” mondja Cumberbatch. „És a hírek összeütközéshez vezettek (a WikiLeaks forrás, Bradley Manning őrvezető miatt). Ez szilárdság folyamatosan ott volt a levegőben.”

És nem csak szilárdság, mondja a rendező, Bill Condon: „Itt volt ez a rendkívüli helyzet, a próbák utolsó napjaiban, egy színész számára, aki akkor Assange-t közvetítette egy időben azzal, hogy az igazi Assange azért koldult nála, hogy hagyja ott a filmet. El tudod képzelni azt a nyomást, ami rá nehezedett. De ő figyelemre méltó jóindulattal és kitartással kezelte.”

Cumberbatch a londoni középoszály tagjaként nőtt fel, de Harrowba járt. Szülei szerették volna, hogy ügyvéd legyen, annak ellenére, hogy mindketten színészek, helyette fiuk szerelembe esett a szakmával a háttérben apja, Timothy Carlton[1] egyik fellépése alatt. Fejest ugrott helyette a színészetbe, mikor elhagyta Harrowt, – és mielőtt drámát tanult volna Manchesterben – azonban hónapokat töltött tanítással egy tibeti kolostorban.

„Nagyon magányos voltam azokban az időkben, de nagyon befogadó is,” mondja. Ott volt az a hihetetlen élménye annak, hogy csak az első alkalommal helyes azt gondolni, ’Ó, Istenem! Olyan sok minden folyik ott benn.’” Cumberbatch még mindig meditál, de „10 percet minden második héten, gyakorlatilag. Nagyon szórványos. De még mindig próbálom.”

Nem világos, Cumberbatch karrierje melyik irányt fogja követni a Sherlockon kívül, amire rábízta magát egy újabb évadra a jelenlegit követően (állítja, nem tudja, ezen túlmenően meddig lesz rá igény). Mégis, úgy látszik, mint aki Britannia egyik legemlékezetesebb színészeinek egyikévé szándékozik válni.

Vannak zászlóshajó filmjei, a Star Trekkel és egy hang szerep, Smaugként Peter Jackson Hobbit trilógiájában, miközben követeli kisebb, karakterközpontú projektek ölelését is. Feltűnik a 12 év rabszolgaságban (amit Torontóba vetítettek, lelkes tudósítások közepette együtt az Estate-tel) és a Weinstein Co. Augusztus Oklahomában c. filmjében. Az előbbiben egy szimpatikus rabszolgatartót, az utóbbiban Chris Cooper megfélemlített fiát alakítja.

Noha munkája a 12 év rabszolgaságában gyorsan elröppent, Steve McQueen rendező le volt nyűgözve. „Van benne fennköltség, szabatosság,” mondja. „Ő egy igazi úriember és nincs belőlük sok. Van benne egy britség, ami nagyon régimódi, és ezt nem dohos/elzárkózó értelemben mondom – hanem igazi, üdvözlő módon. Nagyon régen nem láttunk olyan embert, mint ő.”

Cumberbatch azt mondja, szeretne feltűnni egy játékfilmben, amit Gary Oldman tervez megrendezni, de elővigyázatos a követekező Star Wars filmmel kapcsolatos kérdéseket illetően - rosszindulatú pletykák szerint csatlakozni fog a szereplőkhöz. „Nem tudom. Ki tudja, ki tudja? Semmi sem ismert róla. Dolgoztam J.J-jel (Abrams, aki a STID-t rendezte, és most készíti elő a Hetedik részt). Nyilvánvalóan tudja. Mindenkiről, aki része akar lenni a filmnek, tudják.”

Hajthatatlan azzal kapcsolatban, hogy a SW-nak semmi köze újabb döntéséhez, miszerint kiszáll Guillermo del Toro Crimson Peak c. filmjéből. „Egyáltalán semmi köze. Ne, nem, nem, nem. Egyáltalán nem volt semmi köze hozzá. Köztem és Guillermo közt történt, tisztelettel. Baráti volt, és ez minden, amit mondani fogok.”

Valószínűleg olyan kérdések, mint ezek dominánsak lesznek Cumberbatch életében a közeljövőben. Hogy hajlandó-e megválaszolni őket, más dolog.

Ha jelentős sztár akar lenni, meg kell tennie, akár szereti, akár nem. És most azonnal, Cumberbatch a jövőbe látszik rohanni, vegyes érzelmekkel a hírnév csábítása és még inkább vonzódva a kevésbé múlékony felé.

„Néha színészként a határtalant keresed,” mondja. „Ha el tudod érni, ha képes vagy rá emlékezni a káoszban, le fog rögzíteni és megbocsátást és lelki nyugalmat fog adni.”

Ez Cumberbatch jobbik fele, az oldal, ami vonzóvá teszi. De aztán a védekezés visszatér.

Ahogy elindul visszafelé a díszletbe, ahol csak napjai vannak befejezni a Sherlockot, mielőtt elrepülne Torontóba a The Fifth Estate vetítésére, nyíltan emlékeztet, ne hagyjam ki a dél-afrikai élménye végét, mikor az az idegen a segítségére sietett.

„Egy cikkben mindent le kell redukálni, ez a természete,” mondja. „De ne mond nekem, azután, hogy mindenemet neked adtam, hogy nem fontos számodra és nem fogja a történetben végezni. Mert számomra sokat jelent. Tudod?”