folytatás kb. 38:20-tól

Kérdés: Azt hiszem, beszéljünk a Hobbitról és Smaugról. Sok színész ódzkodik a mocap technikától, akik eleve a CGI-tól  is mert azt mondják , hogy a mocap(Motion capture) helyettesítheti bármelyikünket de Ön, Ön élvezte, úgy vettem ki a szavaiból, magát az egész eljárást az a fizikai részét.

Benedict:  Igen, tudja…hatalmas része a színészetnek maga a lehetőség, a feladat egyfajta tánc a médiummal, kamerával, színpaddal  a különböző munkákkal, amikben részt veszel és a vizuális nyelv az, ami szintén része a feladatunknak, munkáknak. ( Vizáluális nyelv-olyan rendszer, ami azon kommunikációt jelenti, ami vizuális elemeket tartalmaz, nálunk vizuális kommunikáció-Lara)

Steven és Paul(rendező Paul McGuigan) a Sherlockban rengeteget alkalmazott például a hátterek mozgatása, egymásba csúsztatása( 2/1),  és én ebben részt vettem ez egy közös munka volt és nagyon élveztem. Szerettem a technikai megoldásokat látni, részt venni benne miután elpróbáltam a jelenetet, csak elveszni önmagamban és új dolgokat felfedezni, pl., a kamera előtt hátradőlni (3/3), szóval tudja, ebben részt venni ez értékes dolog számomra. De..tudja..nem ez marhaság, mert van olyan eset mikor a rendező azt kéri hogy totálisan felejtsem el ami körülöttem történik, ignoráljam a külvilágot, mint Kathie esetében mintha most a színpadot leválasztanánk a közönségről, legyek izolált. És egy időben pedig kicsit több technikai megoldást is belevisznek, mint a Sherlockban, Star Trek (ugye az üvegfal-rész) és főként a Hobbit.

Tudja, el kell jutni addig a pontig míg, megérti az ember, hogy ne sérüljön meg, de leginkább addig, hogy 1 jelenet működjön a mocap-ben. Nekem ez teljesen új dolog volt, Andy sem volt ott velem, hogy segítsen (Andy Serkis- angol rendező, színész, mocap atyja, ahogy Ben nevezi, ő volt Gollam-Lara).

Pedig nevettünk, hogy te emlőst alakítottál én hüllőt fogok, hogyan is kezdjek hozzá. Hogyan is legyek Smaug, hogyan tudjuk ezt a mocap-re lefordítani vagy átvinni?  De hát Andy a király, az úttörője a mocap technológiának és azt hiszem csak azért nincsen tele Oscar jelölésekkel,és miért nincs kellően elismerve, az az a szomorú igazság,  hogy ez egy mostohagyereke a mozizásnak.  Mert a bluebox(greenscreen) és az animáció között van valahol. Pedig ez igazán hatalmas vizuális szereplés, előadás, színjátszás. Tudja a green screen is nehéz én megértem   Iant mikor panaszkodott.

Mert állsz egy zöld háttér előtt és folyamatosan a szerepedet játszod, mint egy ping-pong labda, újra és újra visszapasszolva. Te vagy Gandalf és kész. Gandalf jelmezben, Gandalf szerepe, Gandalf szövegét olvasod és játszol.

Persze a mocap-ben is van szerep szöveged, de nem ugyanaz a környezet vesz körül. Egy fából készült helységben vagy-kicsit ilyen, mint ez, nagyon is ilyen(Ben mutat a teremre ahol vannak), szürke szőnyeg van a padlón- ó Istenem hát itt is (Ben mutat a  szőnyegre a lába alatt), akár el is játszhatnám Smaugot!(nevetés) Nem fogom!

Fölötted mindenhol szenzorok, vörös lámpák.  És magadra vagy hagyva, hogy pozícionáld magadat (bármilyen testhelyzetbe).  Elnézésüket kérem, egypárszor már elmeséltem, de nagyon kényelmetlenül érzi az ember magát ebben a környezetben. Rajta van 1 szürke testhezálló ruha, amin kicsi érzékelők vannak, olyan lámpák, amik a mozgást érzékelik és továbbítják, az arcod is tele van tűzdelve ezekkel a kicsi, abnormális pontokkal. Először is maszkot tesznek a fejedre, mely maszkot Khantól szereztem és a Khan maszkot (öntőminta) használták az arcomon, amit telebökdöstek, persze mielőtt az arcomra rakták volna. És utána ezeket a pontocskákat beletűzdelik, és minden arcmozdulatot rögzít, amit végül is láthattak a filmben. És úgy érzed, hogy egy komplett balfácán vagy ebben a szerelésben.  Nagyon kínos. Besétálsz a szobába, odaköszönsz (Ben idióta hangon utánoz): „Szevasztok, tök hülyén érzem magam!”

Aztán a többiek odaszóltak nekem (Ben utánozza a hangot)” Á Benedict, gyere csak, akarsz inni 1 kávét, juice-t, ülj le oda a székbe neked tettük oda…rajta van a karaktered neve: SMAUG…(nevetés).

Ülj le addig, Peter mindjárt jön(Jackson), addig megcsináljuk a gyógytornát( range of motion exercises-olyan gyakorlatok melyek az ízületeket teszik rugalmasabbá és hajlékonyabbá-Lara).

Azért hogy tudjad mozgatni a karjaid, lábaid, fejed, végtagjaid. Végtag? (nevetés) karod az a végtag ugye. Hogy majd meg tudd valósítani vagy véghezvinni a mocap mozgást, így ezek után persze még inkább zavarban vagy és ekkor lejön Peter hatalmas marhahús burgert majszolva. Benedict utánozza Peter hangját: „-Szevaasz Benedict, akarsz most erről beszélgetni? Vagy mindegy, mindegy, mit is ,mit is,mit is..mit is ,mit is szeretnél csinálni?”

Ben saját hangján:- „Remek, remek, nos BESZÉLJÜNK erről  kicsit később mert most rettenetesen hülyén érzem magam! Levehetném a fejemről ezt a sisakot, amin a kamera lóg az arcomba? „

Peter hangján „ pee..ppeee…hogyne… bááá..báármit amit akarsz”

Tök jó! na szóval itt-meg itt…És ez egy ilyen munka. Egy egyszemélyes szar, gyakorlatilag így dolgozod ki a jelent árnyalatait, a cselekvést, a játékot, mindent.  És aztán visszaadják rád a balfácán-sisakot és mehet ..

Visszatérnék a kutatásra, mert azt nem fejtettem ki, amit kérdezett.  Nézze, ez egyfajta aggódás elleni védés, nem minden vagy nagyon kevés része látható majd végül a filmen, és ebben az esetben kicsivel több különlegességet, szokatlant kellett belevinni. Mert ez az élmény, egészen távol áll az én mindennapi élményeimtől. És egy kicsit több bíztatásra volt szükségem olyasmit eljátszani, ami igen távol áll tőlem. Például eljátszani egy tűzokádó sárkányt, aki Ereborban él egy hegy gyomrában aranyak között, nos, ez nem igazán az én mindennapi rutinom közé sorolandó.

Így elmentem a londoni hüllőházba tanulmányozni a komodói sárkányokat, gyíkokat és próbáltam leutánozni a mozgásukat, hogy a WETA tudjon valamire alapozni a fizikumomat illetően, amikor kivetítik majd a digitális karakterre.

Így behoztam ezt a munkát ebbe a szürkeszőnyeges, fából készült terembe és megcsináltam a hanganyagot is.  Én nagyon élveztem ezt a munkát, mert újra gyerek lehettem. Teljesen szabadnak érzed magad, mert csak kísérletezni tudsz, a képzeleteddel játszani nem kutathatsz a karakter után, nincs olyan könyv, hogy „MIKOR ÉN SÁRKÁNY VOLTAM”-amit tudnál tanulmányozni, vagy olyan könyv „ MI TÖRTÉNIK, AKKOR HA SÁRKÁNYKÉNT MEGŐRÜLSZ AZ ARANYÉRT”(nevetés). Úgy hogy én, belefeledkeztem teljesen az élménybe. Én imádtam és tudja már azelőtt is csináltam komoly fizikai gyakorlatokat, amiket a szerepek megköveteltek, mint a Hawkinban, vagy a Frankensteinben. Nem áll távol tőlem és az angol színészek, amellett hogy folyton kritizálva vannak a nagyképűségük miatt azért komoly fizikai munkát is tanulnak a színészet részeként nemcsak a beszédtechnikát. Ez is komoly tanulás, tanítás, oktatási anyag.

Kérdés: És ugyanez az élmény éri mikor 1 kis teremben, kevés emberrel együtt dolgozik-Ben csúnyán közbevág: Mondják nincsen melegük?  Lehetne felkapcsolni a légkondit? Valaki feltetette a kezét ott hátul, de nem striguláznak ám! nevetés (Ben humor. Azt jelenti, hogy ha nemcsak akkor kapcsolják be a kondit, ha megfelelő számban teszik fel a kezüket azok, akiknek melegük van-Lara)

Szóval Feinberg újra próbálja kérdezni Bent (Ben fárad, és nagyon melege van).:  Tudja, ott van a színház, nagyon sok színész vallja, hogy nincs az a varázslat a tv-ben, moziban, ami felérne a színházzal, ezért is térnek vissza sokan oda. Lehet a szerep unalmas egy idő után, néha de maguknak, a Frankensteinben, ez a váltakozó szereposztás, egészen különleges volt és nagyon élvezték.

Benedict: Nagyon,nagyon. Tudja, a színházi próba talán a legkiváltságosabb része az egész színháznak meg a darabnak, annak, hogy színész vagyok. Meg van a csodás hibernáció, mikor vagytok egy helységben páran, senki  nem kritizál, de persze keményen dolgozol, de egy csapat színésszel vagy, akikkel megismeritek egymást, felfedezitek , a darabot, amit játszotok, szerepeket, és hogyan működj együtt a többiekkel, partnereddel. Szóval ez csodálatos, persze a munkamegosztásról szól, de leginkább egy fájdalmas szülés mindig olyan élmény, mint mikor az anyaméhben vagy biztonságban és védetten. És aztán rájössz, hogy ki kell menned a színpadra a kamera elé előadni a darabot. És a Frankensteinben annyira 2 különböző karakter szerepel, a visszavetülések, a keresztezések azért nagyon összekapcsolják a 2 karaktert.  Na és hát voltak esték mikor komplett mondatok kavarodtak össze a színpadon (Ben nevet a közönség is). Persze mindig én hibáztam, Johnny ő annyira koncentrált.

De tényleg, imádtam,imádtam.   És egy kikötésem volt a darabbal kapcsolatban, hogy mindkét karaktert szeretném eljátszani. Mert ez annyira különleges szerep, kicsit hadd kanyarodjak vissza Kathie-hez újra. Tudja a legnehezebb a színházban azt megjátszani, hogy minden este úgy állj, ki a színpadra mintha először tennéd ezt. 

És valljuk meg kevés az a pillanat mikor nem vagy nagyon ideges, hogy mi fog történni ma, mi lesz, ha túl hamar jössz be véletlenül, mi fog történni, ha megbotlasz abban a dudorban és mi a fenétcsináljak ha mindig a köhögés jut eszembe a közönség soraiból abban a jelenetben– mindez a külső hang ott van. Mert tudja, a színház nagyon is családi hangulatú, nagyon kell trükközni, hogy elfelejtsd a berögződéseket.

És nem olyan, mint egy film, ahol meg tudod változtatni az előadásmódodat. Ott nagyon sok lehetőséged van így nagyon sok színész nem szereti a színházat én, nagyon, mert annyira ritka dolog és ezért szeretem keverni. Mert mikor visszamegyek,  filmhez ott vannak a   túlórák , minden „új probléma” De ezek mind kompenzálva vannak azzal a ténnyel, hogy játszom.  És persze nem játszod el a teljes karaktert, nagyon oda kell figyelni, hogy egy-egy felvételben, tartsd az időbeli és karakteri sorrendiséget.  De hát tudsz változtatni- már amennyire a lehetőségek adottak- a karakteren, a technikádon, a karakter megértésén.

Színházban nincs ilyen, hogy „fiúk újra próbálhatnánk azt a 3 hónappal ez előtti részt ahol kicsit éreztem, hogy”… Éppen ezért nehéz a színház. De tudja ez egy munka, amit mi csinálunk az munka! És eljön az a pillanat mikor munkává válik és nagyon szerencsésnek érzem magam hogy a munkámnak mondhatom a művészetet vagy munkának a művészetet.

Kérdés: Mielőtt az utolsó kérdést tennénk fel, ami a Twitterről jött sok ezer rajongó közül, hadd kérdezzek még valamit.

Tudom, hogy ez önnek fontos ez pedig a Parade’s End, ami az Ön másik csodálatos alakítása volt.  Van, 1 jelenet mikor Ön elbúcsúzik,  vagy azt mondja, hogy nem szereti azt, akit valójában szeret és megteszi azt a becsületes dolgot, ami talán nehezebb, mint találni egy másik megoldást. Vissza tudna minket vinni ahhoz a pillanathoz? Mert valaki szeretne mielőtt..( Ben közbevág, Scott elhallgat)

Benedict: Azt hiszem ez az a jelenet,  a 2. részben mikor ő  elhatározza, hogy minden álszenteskedés, ami a munkahelyén történik (Birodalmi Statisztikusok  és stratégák (Ben stratégiát mond) civilek által létrehozva),  minden álszenteskedés, amivel az üzenetet  manipulálja a kitalált alakokkal, azzal a csodálatos politikai és matematikai  elmével, ami neki van. Egyszerűen nem tudja megtenni, mert, van 1 kérdésre 1 válasza és nem lehet mást adni. Nem fog működni egyszerűen abban az esetben, ha mást választ kell adni mint ami az igazság. És akkor azt mondja: „Csesszétek meg”!  Kiteszem magam a fronton az első sorban, a tűzvonalban, mert nem tudok úgy funkcionálni, ahogy akarjátok tőlem és találkozik Valentine-nal.  Valentine aggódik érte, hogy áron alul adja a képességeit és még kötelessége, is hogy kitegye magát sérülésnek.(frontra kell mennie).  Nagyon erős vonzalom van köztük és ő pontosan tudja, hogy Christopher meghalhat a nyugati fronton és úgy gondolja, hogy  ez egy meddő dolog,  mert nem segítene  C. ezzel senkinek.  Ki kell állnia, azért amiben hisz-, tudja ez nagyon mély..tudja nem…Ritkán szoktam azt mondani egy alakításomra, hogy ez „rendben van” mert mindig van valami, amit jobban csinálhattam volna.  Tudja, ez nem csak arról szól, hogy „ó de jó vagyok” ez több-egészségére!(valaki tüsszentett a sorokban, Ben egészséget kívánt) ..sokkal komplexebb ez az ember  abban a pillanatban, de Tom utálta…

Ben Tom Stoppard hangján:” Úgy érzem, azt hiszem ő túl korrekt most, nem szeretem”.., hogy Christopher..elmagyarázza  ki is ő valójában.

Egyébként ez az, ami nagyszerű ebben az adaptációban. Úgy hogy én bízok abban, hogy a színészek megértik a mögöttes jelentést is, egy karakter alapját egy irodalmi műben, könyvben. Én egy könyvből tudom kiolvasni a legcsodálatosabb mögöttes dolgokat (amik nincsenek leírva, de utalnak rá-Lara), amik mélyen ott vannak a belső monológokban, a karakterek gondolataiban érzéseiben. Tudja olyan kis buborékok jelennek meg a karakter feje fölött a legfontosabb mondanivalóval.  És  ez az a pillanat mikor azt mondom, hogy ezért kiállok, ez az, amiben hiszek,  ez az, amit igaznak tartok és ezért nagyon szeretem ezt az embert. 

Nagyon szeretem, amit érzett Anglia iránt, a társadalom iránt a körülötte lévők iránt tisztelve a múltat, jelent és jövőt, idősebbet, fiatalabbat,  segítve azoknak, akik felette vagy alatta voltak társadalmi ranglétrán vagy státuszukban (station in life-státusz, házasságtól a munkáig bármi-Lara).

Nem a meritokrácia ellen van nem egy adott társadalmi rang ellen hanem azt támogatja, hogy adott időben bármi is a társadalmi rangod, bármi is a státuszod légy jó azokkal akik feletted és alattad vannak. Azt hiszem ezek nagyon fontos erkölcsi alapelvek.

Kérdés: És az utolsó kérdés mielőtt elbocsátjuk Önt. Naomi a Cumberbatchweb-ről kérdezi, (Ben felnéz Naomira-„Ismerem”)

Kérdése a következő: Benedict van-e olyan gondolat, mondat, idézet bármiből ami szerint élné az életét, irányadó önnek.

Benedict: Azt hiszem egy rajongómtól kaptam egy souza-t mely így hangzik.

Énekelj úgy hogy senki ne hallja, szeress úgy hogy soha ne bántódj meg, táncolj,hogy senki nem nézi és élj úgy mintha a Mennyország a földön lenne..

Azt hiszem, ebben minden benne van, amit élvezni tudok és alaposan elmélyedni az életben a földön.

Köszönöm

Lara fordítása, ne vidd sehova!

.